„Bethlen János (főispán)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a új kulcs a(z) Bethlen család kategóriához: „János 1613” (a HotCattel) |
|||
53. sor: | 53. sor: | ||
[[Kategória:Erdélyi kancellárok]] |
[[Kategória:Erdélyi kancellárok]] |
||
[[Kategória:Magyar történetírók]] |
[[Kategória:Magyar történetírók]] |
||
[[Kategória:Bethlen család|János]] |
[[Kategória:Bethlen család|János 1613]] |
||
[[Kategória:Református magyarok]] |
[[Kategória:Református magyarok]] |
||
[[Kategória:Torda vármegye főispánjai]] |
[[Kategória:Torda vármegye főispánjai]] |
A lap 2018. április 5., 17:42-kori változata
Bethlen János | |
Erdélyi Fejedelemség kancellár | |
Hivatali idő 1669 – 1678 | |
Előd | Mikes Mihály |
Utód | Bethlen Farkas |
Született | 1613. november 16. Kisbún |
Elhunyt | 1678. február 13. (64 évesen)[1] Nagyszeben |
Szülei | Kemény Anna Bethlen Farkas |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái | Alma Mater Viadrina (–1630) |
Vallás | unitárius, majd református |
Bethleni Bethlen János (Kisbún, 1613. november 16. – Nagyszeben, 1678. február 13.[1]) erdélyi főnemes, politikus és katona.
Élete
Atyja Bethlen Farkas, anyja Kemény Anna volt. Szülei korán meghaltak, minek utána nevelőapja, Macskási Ferenc, a híres pedagógus, Keresztúri Pál keze alá adta, akinek hatására unitáriusból reformátusnak tért át.
Nagyműveltségű, jogot és bölcsészetet tanult ember volt, Torda és Küküllő vármegyék főispánja, I. Rákóczi György és II. Rákóczi György bizalmi embere, de a trónviszályokban Rhédey Ferenc, később Barcsay Ákos oldalán állt, élesen elmarasztalta a Rákócziak politikáját.
Kemény János és I. Apafi Mihály fejedelmek őszinte híve és támogatója lett. Az 1657-es lengyel hadjáratban az erdélyi seregek egyik vezére volt. 1660-tól udvarhelyi kapitány, ekkor alapította a város református kollégiumát. Az ő tanácsára helyezte át Apafi Mihály a gyulafehérvári iskolát Nagyenyedre. Apafi idején Erdély kancellárja volt Mikes Mihály után.
Négy gyermeke volt: Bethlen Miklós (1642–1716), Pál (1648–1686), Sámuel (1663–1708) és Borbála (Haller Pálné).
Műve
- Rerum Transylvanicarum libri quator (Nagyszeben), 1663. és (Amszterdam) 1664. (Németre fordította Johannes Tröster, Das bedrängte Dacia címmel, mely Nürnbergben 1666-ban jelent meg.) Commentarii de rebus Transilvanicis proximis ab obitu Gabrielis Betlenii triginta quatuor annis gestis. Viennae, 1779-80. címmel újabb kiadása két részben. Historia rerum Transylvanicarum ab a. 1662. ad a 1673. prodicta et concinnata. Viennae, 1782-83. címmel Horányi adta ki a szerző életrajzával két kötetben.
Megjegyzés
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- ↑ Hanák Béla 2013: Hanák Béla: Genealógiai tévedések a XVI-XVII. századi arisztokrata családoknál: Bethlen János (1613–1679). Matrikula, III. évf. 4. sz. (2013. december) 22–26. o. Özvegye, Fekete Klára által írt, 1678. február 23-án kelt temetési meghívóból: „...Tetszett ő felségének, hogy az mint az ezerhatszáztízenharmadik esztendőben, novembernek tizenhatodik napján ez világra hozta,... Végtére ...életének hatvanötödik esztendejében, úgymint ez jelenvaló 1678-ban Februarius 13. napján estve hat és hét óra között az ő mennyei csűriben takarítaná...”
További információk
- A bethleni gróf Bethlen család története. Szerk. Dr. Lukinich Imre. Budapest: Athenaeum. 1897.