Légyölő pókszázlábú

Légyölő pókszázlábú
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Soklábúak (Myriapoda) Osztály: Százlábúak (Chilopoda) Rend: Pókszázlábúfélék (Scutigeromorpha) Család: Pókszázlábúak (Scutigeridae) Nem: Scutigera Faj: S. coleoptrata
Tudományos név
Scutigera coleoptrata Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Légyölő pókszázlábú témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Légyölő pókszázlábú témájú médiaállományokat és Légyölő pókszázlábú témájú kategóriát.

A légyölő pókszázlábú

A légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) rendszertanilag az ízeltlábúak közül a soklábúak altörzsének százlábúak osztályába tartozik. Nagy elterjedtsége miatt sokféle helyi néven ismerik, mivel nagyon gyakori, bár rejtőzködő életet él. Az angol nyelvterületeken egyszerűen házi százlábúnak nevezik. A nem legismertebb csoportként az egész család névadója. Éppúgy tizenöt pár járólába van, mint a barna százlábúnak, színe sárgásszürke. Eredetileg a Földközi-tenger mediterrán vidékén honos, de a világ számos részén elterjedt, ahová az emberek magukkal hurcolták. Rovarevő, más ízeltlábúakkal táplálkozik általában, például a rovarokkal és pókokkal, de elkapja a legyet is. Nagyon gyors mozgású, dinamikus ragadozó. Sokszor összetévesztik az ezüstös pikkelykével, pedig a két faj nagyon különböző.

1881-ben Tömösváry Ödön, a tragikusan rövid tudományos pályát megélő entomológus a légyölő pókszázlábú légzőszervéről írta doktori disszertációját.

Testfelépítésük

Mérete általában 20–25 milliméter. A százlábúak többi fajához hasonlóan a testük szelvényezett. Tizennyolc testszelvénye van, mindegyik lábakat hordoz. Ebből tizenöt pár hosszú, pókszerű járóláb, egy pár láb módosult, állkapcsiláb lett belőle, amelyen hatalmas méregkarmok vannak. Méregmirigye a tőízben helyezkedik el. A hátsó lábpárok közül a tizenhatodik szelvényen lévő tizenötödik pár láb a fejen lévő csápokra hasonlít, így a mozdulatlan állaton nehéz megmondani, melyik az eleje, és melyik a vége. A tizenhetedik és tizennyolcadik szelvényen lévő lábak nem vesznek részt a mozgásban. A fejen látható a Tömösváry Ödönről elnevezett Tömösváry-szerv, amely egyfajta érzékszerv kémiai és/vagy hőmérsékleti változások észlelésére.

A többi százlábúval ellentétben mérge az emberre is veszélyes lehet, méhcsípéshez hasonló tüneteket okoz, erős fájdalommal járhat. A trópusi nagyobb példányok mérge ödémás duzzanatot, nyirokmirigy-daganatot, akár időleges helyi bénulást okozhat. (Óriás pókszázlábú, azaz Thereuopoda longicornis, amely 25 cm-es testhosszt és 30 cm-es lábfesztávolságot is elérhet.) A méreg hatása nagyjából 36 óra. A járólábak hosszúak és rendkívül gyorsak. A test mozgás közben sem kígyózik, mint a többi százlábúé, hanem mindig egyenes. A merev testhez kapcsolódó finom lábak teszik lehetővé a meglepő 0,4 m/s sebességet. Ez azt jelenti, hogy másodpercenként testhosszának hússzorosát teszi meg. Mindezt bármilyen felületen, nemcsak a függőleges falakon, hanem a mennyezeten is. Ilyen sebességre – testméretéhez képest – még az abszolút sebességi rekorder gepárd sem képes.

A test sárgásszürke, hátán három sötét színű csík fut végig hosszirányban, a lábak is sötéten csíkozottak. Ellentétben a legtöbb más százlábúval, jól fejlett, képlátó összetett szeme van, ami egyébként sem általános jellemzője az éjszakai állatoknak.

Életmódja

Éjszakai állat, nappal az avarban vagy kövek alatt, illetve lakásban a bútorok mögött rejtőzik. Aktív ragadozó, gyorsaságát a zsákmányszerzés közben teljes mértékben kihasználja. Lerohanja a legyeket, pókokat – illetve bármilyen ízeltlábút, sőt csigákat és férgeket, ami az útjába akad –, állkapcsilábaival megragadja és megmérgezi a zsákmányt. Fejlett szeme ellenére vadászat közben általában a hosszú csápok tapintó- és szaglóérzékére, valamint a szőrös lábak tapintására hagyatkozik. A számára veszélyt jelentő állatokat (darazsak, méhek) messzire elkerüli, képes különbséget tenni a lehetséges préda és fenyegetés között.

A hűvös és nedves helyeket kedvelik. Tracheáik nyílásai nem zárhatóak, így a kiszáradást és a túlzott hideget egyaránt igyekeznek elkerülni. Szabadban a nagyobb sziklák alatt, avarban vagy fakorhadékban, növényi törmelék között találhatók. Az emberi lakásokban leggyakrabban a pincékben, fürdőszobában és WC-ben tűnik fel, mert itt általában elég magas a páratartalom. De megtalálható a szárazabb helyeken is, a lakás bármely részén. Tavasszal általában kiköltöznek a szabadba, ősszel vissza a lakásba.

Amikor nem vadászik, lábait és csápjait gyakran tisztogatja szájával.

Szaporodása

Környezettől függően 3–7 évig élnek. Csak a harmadik évtől szaporodnak. Párzáskor a hím és a nőstény egymás körül köröznek, csápjaikkal tapogatva egymást. A hím a spermatokot a talajra helyezi, a nőstény felveszi és ivarnyílásába teszi. Beszámoltak a faj kapcsán szülői gondoskodásról is, a nőstény a petéket és a lárvákat őrzi akár hetekig is.

Petéit tavasszal, egyesével rakja le, néhány napos időközökben. Laboratóriumi körülmények között 24 vizsgált példány átlagosan 63 darab, legfeljebb 151 petét rakott. A lárvák kifejletten hagyják el a petét, nincs átalakulás. A különbség annyi, hogy kevesebb testszelvénnyel – ezzel együtt lábpárral – rendelkeznek, mindössze néggyel. A 15 pár láb a hatodik vedlés utáni állapot. A lábpárok számának növekedése: 4–5–7–9–11–13–15–15–15–15 pár a vedlések sorrendjében.

Elterjedése

A Földközi-tenger térségében őshonos. Európa nagy részén, Ázsiában és Észak-Amerikában gyakori. Amerikába valószínűleg először Mexikóba és Guatemalába hurcolták be, mára már Kanadába is megérkezett. Az Amerikai Egyesült Államokban Pennsylvania területén 1849-ben regisztrálták először, New Yorkban 1885-ben, Massachusetts és Connecticut államokban körülbelül 1890-ben.

2009-ben Virginiában és Kaliforniában is megjelent. Dél-Afrikában, Kelet- és Délkelet-Ausztráliában, Tasmaniában, Új-Zélandon és Dél-Koreában is feltűnt.

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Források

• Élet és tudomány: Sok láb és méregkarom
• R. Wicks: 'Scutigera coleoptrata'. Animal Diversity Web. University of Michigan, 2001
• Légyölő pókszázlábú
• ELTE oktatási segédanyag
• Kertészeti lexikon: százlábúak
• Zootax: ízeltlábúak

Külső hivatkozások

• Fotósok világa: fotó a légyölő pókszázlábúról