Balkáni babérmeggy

Balkáni babérmeggy
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Rózsafélék (Rosaceae) Alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae) Nemzetség: Prunus Alnemzetség: Cseresznye (P. subg. Cerasus) Fajcsoport: Babérmeggy (Prunus sect. Laurocerasus) Faj: P. laurocerasus
Tudományos név
Prunus laurocrasus L.
Szinonimák
Cerasus laurocerasus (L.) Dum.Cours. Cerasus laurocerasus (L.) Loisel. Laurocerasus officinalis M.Roem. Laurocerasus otinii vagy ottinii CarriŠre Laurocerasus vulgaris CarriŠre Padus laurocerasus (L.) Mill. Prunus grandifolia Salisb.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Balkáni babérmeggy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni babérmeggy témájú médiaállományokat és Balkáni babérmeggy témájú kategóriát.

A balkáni babérmeggy, örökzöld babérmeggy vagy közönséges babérmeggy (Prunus laurocerasus) a Prunus nemzetség cseresznye (P. subg. Cerasus) alnemzetségébe és ezen belül is a babérmeggy (P. sect. Laurocerasus) fajcsoportba tartozó növényfaj. A kisebb levelű, alacsonyabb termetű változatok hazája a Balkán-félsziget, a magasabb és nagyobb levelű változatoké pedig Kis-Ázsia és a Kaukázus.

Tulajdonságai

Örökzöld cserje vagy kisebb fa. Nevének „babér-” előtagját azért kapta, mert fényes felületű, bőrszerű levelei a babéréhoz (Lauris nobilis) hasonlítanak. Kicsi fehér virágai tavasszal felálló fürtökben nyílnak. Termése fényes feketésbordó húsos csontár 1 maggal.

A növény minden része ciánsavat tartalmaz, erősen mérgező.

Életmódja, élőhelye

A sok szerves anyagot tartalmazó talajt kedveli, félárnyékos, széltől védett fekvést igényel. A tűző nap árt neki, és csak mérsékelten fagytűrő; általánosságban elmondható, hogy a nagyobb termetű fajták érzékenyebbek, a kisebbek szívósabbak.

Felhasználása

Díszfának vagy (a kisebb, gazdagon bokrosodó változatokat) sövénynek ültetik, főleg szubtrópusi éghajlaton és a mérsékelt égövben — a fagyot jobban tűrő változatokat annak hideg részén is. A fajok alapformáit többnyire magvetéssel szaporítják, a kertészeti változatokat pedig hajtásdugványról.

Több magyar, pl. Józsa Miklós által szelektált fajtája télálló. Néhány ezek közül:

• 'Ani' — alacsonyabb sövényként alkalmazható
• 'Gabi' — szoliternek, edényes növénynek alkalmas, fagytűrő
• 'Hagar' — sövénynek, fal és kerítés takarására használható.

Régebbi ismertebb fajták:

• 'Otto Luyken' — 1-1,5 m magas, széles, lassú növekedésű, sokat virágzó, Németországból való kiválóan télálló cserje. Szoliternek, nyírott sövénynek ajánlható.
• 'Zabeliana' (syn. P. l. f. zabeliana) — 1-1,5 m magas szétterülő cserje. Talajtakarónak telepíthető, kiválóan télálló fajta.
• 'Mount Vernon' — 30-40 cm magas, elterülő habitusú, lassú növekedésű fajta. Sziklakertbe, temetőbe talajtakarónak alkalmas.
• 'Magnoliifolia' — Angliából való fajta. Magyarországon edényes növénynek való, fagymentes helyen kell teleltetni. Az összes közül a legszebb, legnagyobb levelű babérmeggy fajtának tartják.

Források

• Bényei Zoltánné: A babérmeggy
• A(z) „Prunus laurocerasus L.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2015. december 7.)
• Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 444–448. o. ISBN 978-963-08-4345-4