„Giorgio Perlasca” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a népek igaza |
|||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
=== Tevékenysége a háború idején === |
=== Tevékenysége a háború idején === |
||
[[1941]]-től egy olasz cég megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a [[Balkán]]on. [[1942]] októberétől |
[[1941]]-től egy olasz cég a SAIB (Élőállat Export-Import Vállalat, Róma) megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a [[Balkán]]on. [[1942]] októberétől Magyarországon dolgozott. Többek közt megfordult Sopronban, Rimaszombaton, Pécsett, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Kaposvárott és Budapesten is. 1943 szeptember 8-ától 1944 március 19-ig Budapesten a Kék Duna panzióban lakott, irodája a Hotel Astoria hatodik emeletén volt. Perlasca nem ismerte el az újonnan Hitler támogatásával alapult Salói Köztársaságot, így a német bevonulás után bujkált, majd internálták.<ref>A "szélhámos" - Giorgio Perlasca emlékiratai</ref> Először [[Kékes tető|Kékesen]], majd a [[csákánydoroszló]]i [[Batthyány Lajos|Batthyány]]-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, [[Ángel Sanz-Briz]] segítségével október 13-án került Budapestre. Ő adott neki [[Spanyolország|spanyol]] [[állampolgár]]ságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol [[védlevél|védleveles]] magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezi a [[védett házak]]at, vigyáz az ott élőkre. |
||
November végén Sanz-Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva [[menlevél|menleveleket]] állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; [[pályaudvar]]okról, [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|nyilas]] házakból, [[rendőrség]]i cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar [[zsidók|zsidó]] életét mentette meg. |
November végén Sanz-Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva [[menlevél|menleveleket]] állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; [[pályaudvar]]okról, [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|nyilas]] házakból, [[rendőrség]]i cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar [[zsidók|zsidó]] életét mentette meg. |
||
| 37. sor: | 37. sor: | ||
| accessdate = 2009-10-23 |
| accessdate = 2009-10-23 |
||
}} |
}} |
||
* A szélhámos - Giorgio Perlasca Emlékiratai - ''Hungary, Mundus Novus (2012).'' |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{portál|Második világháború|-|Zsidóság}} |
{{portál|Második világháború|-|Zsidóság}} |
||
A lap 2015. június 20., 19:05-kori változata
| Giorgio Perlasca | |
 | |
| Giorgio Perlasca mellszobra Budapesten, a Bródy Sándor utcában | |
| Született | 1910. január 31.[1][2][3] Como |
| Elhunyt | 1992. augusztus 15. (82 évesen)[1][2][3] Padova |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | spanyol nagykövet Magyarországon (1944–) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Perlasca témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Budapest, XIII. kerület,
Szent István park 35.
Giorgio Perlasca (Como, 1910. január 31. – Padova, 1992. augusztus 15.) olasz kereskedő, aki spanyol konzulnak kiadva magát ezrek életét mentette meg a második világháború során 1944-ben Magyarországon.
Életútja
Perlasca 1910-ben született Comóban, Olaszországban. A Padova melletti Maseràban nőtt fel, az 1920-as években a fasizmus támogatója volt, harcolt az abesszíniai háborúban. Franco oldalán önkéntesként részt vett a spanyol polgárháborúban, ezért olyan dokumentummal jutalmazták, amely a világ bármely országában a spanyol követségek falain belül védelmet biztosított számára. Később a nácikkal való szövetség és az antiszemita rendeletek, törvények miatt kiábrándult a fasizmusból.
Tevékenysége a háború idején
1941-től egy olasz cég a SAIB (Élőállat Export-Import Vállalat, Róma) megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Magyarországon dolgozott. Többek közt megfordult Sopronban, Rimaszombaton, Pécsett, Újvidéken, Marosvásárhelyen, Kaposvárott és Budapesten is. 1943 szeptember 8-ától 1944 március 19-ig Budapesten a Kék Duna panzióban lakott, irodája a Hotel Astoria hatodik emeletén volt. Perlasca nem ismerte el az újonnan Hitler támogatásával alapult Salói Köztársaságot, így a német bevonulás után bujkált, majd internálták.[4] Először Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz segítségével október 13-án került Budapestre. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezi a védett házakat, vigyáz az ott élőkre.
November végén Sanz-Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője. Magát diplomatának kiadva menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 magyar zsidó életét mentette meg.
A háború utáni évek
A háború után hazament Olaszországba, egyszerű kereskedőként élte tovább életét. A 40-es évek végén egyszer megpróbált visszatérni Budapestre, de megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Tetteiről - az özvegye által az olasz Raiuno televíziónak adott interjú szerint[forrás?] - még a közvetlen családjának sem beszélt. 1987-ben néhány általa megmentett, majd Izraelbe költözött magyar zsidónak sikerült a nyomára jutnia az otthonában. Egészen 1988-ig váratott magára tetteinek elismerése, ekkor a padovai zsinagógában a Világ Igaza kitüntetést vehette át Izrael Államtól.[5] 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét, 1990-ben átvehette a Raoul Wallenberg kitüntetést. Spanyolország 1991-ben a Katolikus Izabella Érdemrendet adományozta Perlascának, Olaszország a Grande Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel jutalmazta.
1992. augusztus 15-én halt meg padovai házában. Kérésére Maseràban temették el, ahol sírkövén születése és halála dátuma alatt csak egyetlen héber nyelvű felirat szerepel: „Egy Igaz ember a népek között” (Népek Igaza). A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át 1992-ben.
Források
- Giorgio Perlasca SzKI
- Perlasca – Egy igaz ember története (moziplussz.hu)
- Perlasca – Egy igaz ember története (film.hu)
További irodalom
- Stories of Moral Courage - Hungary, The Jewish Foundation for the Righteous (2007). Hozzáférés ideje: 2009. október 23.
- A szélhámos - Giorgio Perlasca Emlékiratai - Hungary, Mundus Novus (2012).
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ A "szélhámos" - Giorgio Perlasca emlékiratai
- ↑ http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4016851 Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában]