Ángel Sanz-Briz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ángel Sanz-Briz
Született
1910. szeptember 28.
Zaragoza[1]
Elhunyt
1980. június 11. (69 évesen)
Róma[2]
Foglalkozása diplomata
Kitüntetései Világ Igaza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ángel Sanz-Briz témájú médiaállományokat.
Ángel Sanz-Briz emléktáblája a budapesti spanyol nagykövetség falán, I. János Károly spanyol király szavaival.

Ángel Sanz-Briz, a „budapesti angyal” (Zaragoza, 1910. szeptember 28.Róma, 1980. június 10.) spanyol diplomata. A második világháború alatt, amelyben Spanyolország semleges maradt, ügyvivőként szolgált Budapesten. 1944-ben, „hivatalosan” Franco kormányától függetlenül, saját elhatározásból,[3] segített mintegy 5000 magyar zsidót megmenteni a holokauszttól, azzal, hogy számukra spanyol útlevelet biztosított; kezdetben csak azoknak, akik azt állították, hogy szefárd eredetűek, később azonban minden üldözöttnek. E tevékenységéért megkapta a Világ Igaza elismerést.

A nyilvánosságra hozott spanyol diplomáciai iratok tanúsága szerint Sanz-Briz tájékoztatta Franco tábornokot a holokauszt létezéséről.[4]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogi tanulmányainak befejezése után 1933-ban felvételt nyert a Diplomáciai Iskolára, amit nem sokkal a spanyol polgárháború kirobbanása előtt végzett el. Beállt Franco tábornok hadseregébe. A polgárháború után megkapta első beosztását: ügyvivő lett Kairóban.

1942-ben, röviddel azt követően, hogy házasságot kötött Adela Quijanóval, újabb ügyvivői beosztást kapott, ezúttal a budapesti spanyol nagykövetségen. Magyarország ugyan a tengelyhatalmak közé tartozott, de – a nácik által megszállt Európa államaitól eltérően – ekkor még nem tett intézkedéseket a zsidók kiirtására.[5]

Diplomáciai munkája mindaddig nyugodtan zajlott, amíg 1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után, meg nem kezdték a zsidók gettókba zárását és Adolf Eichmann Budapestre nem érkezett, hogy a helyszínen felügyelje a mintegy 750 000 magyar zsidó deportálását.

A szefárdok támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nácik tervein felháborodott Sanz-Briz megszerezte kormánya engedélyét arra, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar hatóságokkal és megfelelő dokumentumokkal ellátva őket, védelmet nyújtson a felkutatható ibériai eredetű szefárd zsidóknak. Jogi alapként Miguel Primo de Rivera 1925-ben hozott rendeletére hivatkozott, ami valójában már 1931-ben érvényét vesztette. Befolyását és kapcsolatait kihasználva sikerült mintegy 5200 zsidót biztonságba helyeznie. A nagykövetség pénzén épületeket bérelt részükre, melyek a spanyol külképviselet csatolt részeiként diplomáciai védettséget élveztek. A mentéshez saját vagyonát is felhasználta, amivel a náci helytartót vesztegette meg.

A Spanyolország és a zsidók a második világháborúban[6] című könyvben a következőképpen ismertette módszerét:

„Elértem, hogy a magyar kormány engedélyezze 200 szefárd zsidó Spanyolország általi védelmét. [...] Ezt követően a munkám már viszonylag könnyű volt: a számomra engedélyezett 200 egyént 200 családra változtattam, és a 200 családot végtelen számúra többszöröztem; csupán arra kellett figyelni, ne állítsak ki olyan menlevelet vagy útlevelet a zsidók részére, amely 200-nál nagyobb számot visel.”

Így a megmentett 5200 főből, valójában csak mintegy 200 volt szefárd.

1944 augusztusában, két szökött francia rab beszámolója alapján jelentést küldött a spanyol kormánynak, amelyben részletezte az auschwitzi koncentrációs táborban végrehajtott népirtást.[4] A jelentést kísérő levél megerősítette annak hitelességét:

„Eredete a szenvedés miatt kétséges. Ugyanakkor a kérdéssel kapcsolatban közvetlenül nem érintett személyektől és az itt akkreditált diplomáciai testületi kollégáimtól kapott információk szerint, a leírt események, legalább is azok nagy része, sajnos, igaz.”

1944. november végén, amikor a Vörös Hadsereg megközelítette Budapestet, azt az utasítást kapta, hogy hagyja el állomáshelyét és települjön át Svájcba. Giorgio Perlasca olasz kereskedő, a spanyol polgárháború frankóista veteránja, tiszteletbeli spanyol állampolgár, aki addig is segítette Sanz-Brizt zsidómentő akciójában, budapesti spanyol konzulnak adva ki magát, spanyol okmányok felhasználásával folytatta a tevékenységet. Sikerült megakadályoznia a „spanyol” zsidók elszállítását mindaddig, amíg a szovjet csapatok el nem foglalták Pestet és fel nem szabadították a gettókat.

További pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ángel Sanz-Briz emléktáblája
a Szent István parkban.

Ezt követően, folytatta diplomáciai karrierjét. További állomáshelyei: San Francisco és Washington, Lima, Bern, Bayonne, Guatemala, Hága, Brüsszel, majd 1973-ban Peking, ahol ő volt Spanyolország első nagykövete. 1976-ban Rómába küldték, hogy hazáját a Szentszék mellett képviselje. Ott halt meg 1980. Június 11-én.

Elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sanz-Briz maga mesélte el a budapesti zsidók mentésének körülményeit Federico Ysart újságírónak, aki azt 1973-ban megírta.[6]

1966-ban, az izraeli Jad Vasem intézet elismerte Sanz-Briz zsidómentő tevékenységét. Megkapta Izrael Állam kitüntetését, a Világ Igaza címet, neve felkerült a holokauszt hőseinek emlékművére.[7] Ő volt az első spanyol diplomata, aki spanyol postabélyegen szerepelt.

1994-ben a magyar kormány posztumusz a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével tüntette ki. 2008. október 27. óta három emléktábla őrzi emlékét Budapesten: a spanyol nagykövetség I. János Károly szavait idézve, a Cervantes Intézet falán, valamint a Szent István park 35. sz. épületen, amely a nemzetközileg védett gettón belül spanyol oltalom alatt állt.[8]

Szülőhelyén, Zaragozában emlékművet állítottak és utcát neveztek el róla.[8]

Budapesti embermentő tevékenységéről 2011-ben játékfilm készült magyar résztvevőkkel "Budapesti angyal" címmel (El ángel de Budapest)[9][10], 2015-ben "Ángel Sanz Briz keresztútja" címmel (La encrucijada de Ángel Sanz Briz) José Alejandro González Baztán dokumentumfilmet rendezett [11][8][12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 12.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  3. González, Isidro. Los judíos y la Segunda República. 1931-1939.. Madrid: Alianza, 300-301. o (2004). ISBN 84-206-4598-2  (spanyolul)
  4. ^ a b Juan Diego Quesada: Excelencia, esto ocurre en Auschwitz. Reportaje: Franco lo supo. El País, 2010. március 21. (Hozzáférés: 2010. október 31.) (spanyolul)
  5. José Lacruz: El ángel de Budapest. El periódico del Estudiante. El Periódico de Aragón, 2008 (Hozzáférés: 2010. október 31.) (spanyolul)
  6. ^ a b Ysart, Federico. España y los judíos en la Segunda Guerra. Barcelona: Ed. Dopesa (1973). ISBN 8472350835  (spanyolul)
  7. Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
  8. ^ a b c Több mint ötezer embert mentett meg "Budapest angyala". Múlt-kor történelmi portál, 2015. április 16. (Hozzáférés: 2015. április 17.)
  9. Apats Gábor: Kétmillió euróért, spanyolokkal forgatták A budapesti angyalt. origo.hu, 2010. december 23. (Hozzáférés: 2015. április 17.)
  10. El ángel de Budapest A film adatlapja az IMDb-n (angolul)
  11. The Crossroads of Angel Sanz Briz A film adatlapja az IMDb-n (angolul)
  12. Teaser La encrucijada de Ángel Sanz Briz Előzetes a filmből a YouTube-on (spanyolul), részben (magyarul)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ángel Sanz-Briz című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ángel Sanz-Briz témájú médiaállományokat.