„Horvátországi szerbek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2014. augusztus 24., 16:01-kori változata

A horvátországi szerbek képezik Horvátország legnagyobb nemzeti kisebbségét, a 2011-es népszámlálás szerint az összlakosság 4,4%-át téve ki. Habár 1991-ben, a délszláv háború kitörésének évében ez az arány még 12% körül mozgott, a háborút követően a győztes horvát csapatok menekülésre kényszerítették a szerb lakosság többségét (válaszul a jugoszláv hadsereg horvátok ellen elkövetett vérengzéseire).

Történelmük

Az első írásos említés a jelenlegi Horvátország területén élő szerbekről a 10. századból származik, VII. Kónsztantinosz bizánci császár a A birodalom kormányzásáról (De Administrando Imperio) című művéből. A 969-ig fennálló Szerb Fejedelemség Dalmácia és Horvátország területeinek egy részét is magába foglalta, az említett mű szerint ekkoriban Dalmácia déli részét - nagyjából a mai Splittől délre - többségében szerbek lakták.

1447-ben V. László magyar király egyik oklevele említi a horvátországi szerb ("rác") lakosságot, mely szerint ekkoriban Medveváron, Nagykemléken és Kaproncán jelentős szerb közösség élt.

Az oszmán hódítás elől jelentős szerb közösség menekült előbb Magyarországra, majd a Habsburg uralom alatt álló területekre, ezeket többségében az Oszmán Birodalommal szembeni határvidéken telepítették le. Ezzel párhuzamosan viszont jelentős szerb lakosság telepedett le az oszmán uralom alá került Eszék környékén is.

1868-ban Horvát–Szlavónország autonóm státust kapott az Osztrák-Magyar Monarchián belül, majd az első világháborút követően, 1918-ban csatlakozott az újonnan létrejövő Jugoszláviához. A második világháború idején, [[1941[[ áprilisában a német Wehrmacht megszállta az országot, Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén pedig létrehoztak egy német bábállamot, a Független Horvát Államot, melynek vezetésével a szélsőjobboldali Usztasa szervezetet bízták meg. Az usztasák - a helyi cigány és zsidó lakossággal egyetemben - a szerb lakosságban biztonságpolitikai veszélyforrást láttak, így jelentős részüket koncentrációs táborokba hurcolták (a legjelentősebb ezek közül a jasenovaci koncentrációs tábor volt). Egyes becslések szerint 1941 - 1945 között 320 - 340 000 horvátországi szerb vesztette életét erőszakos körülmények között. Ugyanakkor a helyi szerb lakosság is részt vett a második világháború alatti szerb partizánmozgalomban, elsősorban a csetnikek soraiban. 1942-ben létrejött egy kizárólag horvátországi szerbekből álló egység, a Dinara Hadosztály, melynek vezetője Momčilo Đujić ortodox pap volt.

A kommunista Jugoszlávia éveiben a szerb lakosság aránya és befolyása jelentős mértékben megnőtt Horvátországban is. Habár 1984-ben csak 11,5%-át tették ki a helyi lakosságnak, az államigazgatásban és a rendőrség kötelékében arányuk több, mint 50%-os volt. Mikor Jugoszlávia 1991-ben a szétesés küszöbére került és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, a szerb lakosság - attól félve, hogy elveszti kiváltságait - a horvát függetlenség ellen foglalt állást és milíciákat szervezett, melyek a jugoszláv hadsereg oldalán részt vettek a horvátok elleni harcban és a térségben végrehajtott etnikai tisztogatásokban. Ezzel párhuzamosan kikiáltották a Knin székhelyű Krajinai Szerb Köztársaságot, mely 1995-ig hozzávetőlegesen a horvát területek 1/3-át tartották uralmuk alatt.

1995-ben a Vihar hadművelet keretében azonban a horvát csapatok felszámolták a de facto független államot, a helyi szerb lakosság jelentős részét menekülésre kényszerítve (később emiatt a hágai Nemzetközi Bíróság vád alá helyezett néhány horvát katonatisztet és politikust, köztük Ante Gotovinát, de felmentették őket a háborús bűnösség vádja alól.^[1]). Az elmenekült szerb lakosság csak nagyon kis hányada tért vissza a háború után, többségük Szerbiában és a Boszniai Szerb Köztársaságban telepedett le.^[2]

A délszláv háborút követően a szerb és horvát lakosság közötti viszonyban egy enyhe javulás állt be, de napjainkig gyakori diszkrimináció éri a horvátországi szerb lakosságot.^[3] 2013-ban a horvát kormány elfogadott egy törvénytervezetet, melynek értelmében minden olyan településen, ahol a szerb lakosság aránya meghaladja a 32%-ot, két nyelvű helységnévtáblát kell kihelyezni, ez azonban országszerte a horvát lakosság tiltakozását váltotta ki, egyes településeken - mint például Vukováron - meg is rongálták a kihelyezett táblákat.^[4]

Népesség

[1] ttp://hvg.hu/vilag/20121116_Felmentettek_a_haborus_bunokkel_vadolt_Go

[2] ttp://www.amnesty.org/en/library/asset/EUR64/002/2005/en/46184632-d4c3-11dd-8a23-d58a49c0d652/eur640022005en.html

[3] ttp://www.amnestyusa.org/news?lang=e&id=ENGEUR640032005

[4] ttp://www.zvo.hr/izvor/9bd5da1f8af26d3.pdf

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 == Történelmük ==
 [[File:Map of Republika Srpska Krajina.png|thumb|200px|right|A [[Krajinai Szerb Köztársaság]] kiterjedése.]]
-Az első írásos említés a jelenlegi Horvátország területén élő szerbekről a 10. századból származik, [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár]] a [[A birodalom kormányzásáról]] (''De Administrando Imperio'') című művéből. A [[969]]-ig fennálló Szerb Fejedelemség [[Dalmácia]] és Horvátország területeinek egy részét is magába foglalta, az említett mű szerint ekkoriban Dalmácia déli részét - nagyjából a mai [[Split]]től délre többségében szerbek lakták.
+Az első írásos említés a jelenlegi Horvátország területén élő szerbekről a 10. századból származik, [[VII. Kónsztantinosz bizánci császár]] a [[A birodalom kormányzásáról]] (''De Administrando Imperio'') című művéből. A [[969]]-ig fennálló Szerb Fejedelemség [[Dalmácia]] és Horvátország területeinek egy részét is magába foglalta, az említett mű szerint ekkoriban Dalmácia déli részét - nagyjából a mai [[Split]]től délre - többségében szerbek lakták.
 [[1447]]-ben [[V. László magyar király]] egyik oklevele említi a horvátországi szerb ("rác") lakosságot, mely szerint ekkoriban [[Medvevár]]on, [[Nagykemlék]]en és [[Kapronca|Kaproncán]] jelentős szerb közösség élt.