Bobby Fischer

Fájl:Bobby Fischer cropped.jpg

Bobby Fischer fiatalkorában

Bobby Fischer (Chicago, 1943. március 9. – Reykjavík, 2008. január 17.) amerikai sakknagymester, sakkvilágbajnok. Teljes, eredeti neve Robert James Fischer, de a sajtó Bobby Fischernek hívta, és saját maga is ezt használta.

Szülői háttér

Apja Hans-Gerhardt Fischer (1908–1993), német biofizikus, édesanyja Regina Wender (1913–1997), lengyel ápolónő volt.

Másik elmélet szerint: Robert James Fischer édesapja Neményi Pál magyar fizikus volt, ezt FBI-vizsgálatok is alátámasztották. Fischer 1943. március kilencedikén született Chicagóban, de Brooklynban nőtt fel. A középiskolában 180-nál magasabb IQ-val rendelkezett. 1963-ban az USA sakkbajnoka, pontvesztés nélkül szerzi meg a címet.

Ezt a feltételezést alátámasztja rajongása és bizalma Magyarország iránt, melynek életének késői szakaszában többször hangot adott.

A házaspár Berlinben, majd 1933-tól Moszkvában élt, ott született lányuk, Joan (1937-1998). 1939-ben Regina Wender-Fischer lányával az Egyesült Államokba utazott.

FBI-jelentések is alátámasztják, hogy a valódi apa dr. Neményi Pál (Paul Felix Nemenyi, Fiume, 1895. – Washington, 1952.) magyar fizikus volt, aki később egyedüliként támogatta is a családot.

Élete

Bobby Fischer (a kép jobb oldalán)

Bobby Fischer (a kép bal oldalán) és Mihails Tāls az 1960-as lipcsei sakkolimpián

Fischer 1943. március 9-én született Chicagóban, gyermekéveit New York Brooklyn negyedében töltötte.

1949-ben nővérével, Joannal kezdte tanulni a sakk alapismereteit. Már fiatalon kitűnt tehetsége: első komoly játszmáját 1951 januárjában, nyolc évesen játszotta egy sakkmesterrel; ezt azonban még 15 perc alatt elvesztette.

• 1956-ban Amerika legfiatalabb ifjúsági bajnoka lett.
• 1957-ben Max Euwe exvilágbajnokkal játszott páros mérkőzést.
• 1958-ban, 15 évesen sikert sikerre halmoz: amerikai bajnok, majd Moszkvában az örmény születésű Tigran Petroszjannal, a későbbi világbajnokkal játszik.

Fischer Portorozsban a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere lesz. Ezt máig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudták megdönteni. Minderre talán magyarázat Fischernek már a középiskolában mért 180 feletti IQ-ja.

1960-ban, Mar del Platában első helyen végez Borisz Szpasszkijjal, holtversenyben.

1963-ban az Egyesült Államok bajnokságán történelminek bélyegzett győzelmet arat, döntetlen és vereség nélkül. Bár korábban ötször elnyerte ezt a címet, ekkora különbséggel győzni kivételes teljesítménynek számít ma is a sakk világában.

Azonban ekkor már egyre gyakoribbak különcségei: sakkban addig ismeretlen összegeket követelt fellépési díjként, a világbajnokjelölti körversenyek átalakítását követelte egyenes kiesésire (megkapta), egyéni világítást kért, nézőket hátrébb kellett ültetni, sakktábla mezők színét is megszabta. Személyeskedéstől se állt távol: erős ellenszenvvel nyilatkozott az akkoriban vezető szovjet játékosokról, csalással és összejátszással vádolva őket. Pedig kivételes tehetsége miatt nagyon gyakran kivételeztek vele a szervezők, és játékostársai is engedtek követeléseinek - melyek teljesítése után újabb követelések következtek. Egy amerikai játékostársa, Arthur Bisguier mondta róla: "Ha nem lett volna sakkozó, valószínűleg veszélyes pszichopata vált volna belőle". Ő lett a sakk fenegyereke - azonban az is az ő nevéhez köthető, hogy a sakk a figyelem középpontjába és a címlapokra került.

21 évesen vonul először „nyugalomba”: miután néhány kívánságát nem teljesítették a sakkszövetség és a zónaközi döntő szervezői, másfél évig nem játszik versenyen, majd egy rövid visszatérés után újabb két éves szünet következik - hivatalosan kizárva magát a világbajnoki indulás lehetőségéből.

1970-ben visszatér: a Palma de Mallorca-i zónaközi verseny döntőjében sorra verte a világ legjobbjait: 6:0-ra győzött az orosz Mark Tajmanov és ugyanilyen arányban a dán Bent Larsen ellen is. Nagy diadalt aratott: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után.

A világbajnoki cím

28 éves korában készült élete - ma már tudható, utolsó - nagy hivatalos versenyére a világbajnoki cím elnyeréséért. Minderre azért is kerülhetett sor, mivel Benkő Pál amerikai nagymester még a zónaközi versenyeken átengedte neki az indulási jogot. Fischer ezek után – Petroszjan legyőzésével (Buenos Aires, 1971) – kihívhatta az akkori világbajnokot, Szpasszkijt.

A Reykjavíkből tudósító Arthur Koestler így jellemezte a feszült küzdelmet:

„Furcsa ennyi idő után újra háborús tudósítónak lenni.”

Koestler egyébként „mimefántnak” nevezte el Fischert, a mimóza és az elefánt tulajdonságai után, mellyel játékát és játékon kívüli viselkedését is jellemezte. A korabeli beszámolók szerint minden napra jutott egy váratlan kívánsága, pontosabban követelése (azzal fenyegetőzve, hogy ha nem teljesítik, akkor nem játszik tovább): pl. kamerák eltávolítása, világítás átalakítása, új sakktábla kérése (többször is), új helyszín kérése, nézők teljes vagy részleges (első pár nézősorból történő) eltávolítása, nagyobb részesedés a bevételekből, stb.

A mérkőzésekről rendszeresen elkésett, egyik játszmán meg se jelent - az oroszok a mai napig állítják, hogy botrányaival és zajos követeléseivel (melyek többségét az oroszok elfogadták) nagyban befolyásolta a játék nyugalmát, és így Spasszkij koncentrációját.

Végül 1972-ben, Reykjavíkban 7 győzelemmel 12,5:8,5 arányban nyert, és világbajnok lett az akkori legnagyobb díjazású, 250 ezer dolláros tornán.

A New York Times a döntő után így értékelte az amerikai játékát: Alapjában véve Fischer személyisége az uralkodási vágyon, a megalázni vágyáson és ellenfele agyának irányításán alapszik.

Mindenesetre Fischer ezzel a győzelmével megszakította az orosz (szovjet) sakkozók '45 utáni egyeduralmát, ami komoly presztízsveszteséget jelentett a szovjet vezetésnek, hiszen addig a szocializmus fennsőbbrendűségét egyebek között a sakkban elért eredményeikkel igyekeztek bizonyítani.

…és utána

1975-ben Fischer világbajnoki címvédésére nem került sor, miután a szovjetek legjobbjának tartott Anatolij Karpovval tervezett világbajnoki döntő előtt a FIDE nem volt hajlandó teljesíteni Fischer összes követelését (egyebek között, hogy 9-9-nél automatikusan Fischer marad a világbajnok). A döntés következtében Fischer lemondott világbajnoki címéről, és gyakorlatilag véglegesen visszavonult hivatalos sakkélettől.

Ezt követően csak zavaros nézeteivel és nyilatkozataival került néha a lapok címoldalára. Fischer Amerikában tagja volt az ószövetségi hitre alapult Isten Egyházai Gyülekezetének, 1977-ben azonban sátánistáknak tartva őket, otthagyta azokat.

1981 májusában két napra lecsukták, amit aztán a rendőrség tévedésnek nyilvánított, bár a történtekről Fischer sem tudott pontosan számot adni.

49 éves korában, 1992 júliusában Fischer elhagyta szülőhazáját, akkor még előre nem sejtett következményekkel. Belgrádban a világbajnoki döntő 20 éves évfordulóján ugyanis Szpasszkijjal újrajátszották a reykjavíki döntőt, ezúttal már ötmillió dolláros tornán. Fischer másodszor is nyert, 17,5:12,5 arányban. Ezzel a barátságos mérkőzéssel viszont megszegte az USA Jugoszlávia elleni embargóját. Ez az amerikai törvények szerint bűncselekménynek számított, és még ugyanannak az évnek a decemberében Fischer ellen nemzetközi körözést adtak ki.

Fischer - Jugoszlávia és az NSZK után - 1998-ban Budapestre költözött, ahol 2000 januárjáig élt. 1999 során egy budapesti rádióadásban - szülei zsidó származása ellenére - erős antiszemita kijelentéseket tett bizonyos nemzetközi összeesküvések kapcsán. Magyarországi tartózkodása idején történt egyéb kellemetlenségeiről levelezése tanúskodik.

2000-ben a Fülöp-szigeteki Justine Ong leánygyermeket szült neki, aki a Jinky Ong Fischer nevet kapta.

2004-ben, Fischer Japánban feleségül vette a japán sakkmestert, Watai Miyokót (sz.1945).

Az amerikai kiadatást megakadályozandó, az 1972-es világbajnoki döntő színhelye, Izland állampolgárságot kínált Fischernek, amit ő el is fogadott, és Reykjavíkbe költözött.

Ott élt 2008. január 17-én veseelégtelenség miatt bekövetkezett haláláig.

Rajongók és tisztelők milliói szerint egyike volt minden idők legzseniálisabb sakkozójának.

Egyéb

Elias Canetti - még jóval Bobby Fischer színre lépése előtt - megjelent Káprázat c. regényében szinte előre vizionálta a sakkozót egy Fischerli nevezetű különc zsidó sakkozó alakjában.

Bobby Fischer stílusa

Fischer egyik lejegyzett sakkjátszmája

Stílusát a viszonylag szűk megnyitási repertoár, mélyen átgondolt pozicionális stratégia, pontos technika és mindenek felett a kiváló hibakihasználó képesség jellemezte. Taktikai megoldásokhoz kizárólag annak lehetőségekor folyamodott. Játéka „hiperagresszív”, legerősebb szakasza a komplex közép- és végjáték. Időbeosztása példás, kitűnő rapidjátékos volt. Játszmáinak gerincét a kiváló tempó és a dinamikus előrehaladás alkotta. Döntetlen játszmáinak legnagyobb része „kijátszott” döntetlen. Előszeretettel és eredményesen használt futó és bástya párt, végjátékaiban gyakran menesztett gyaloggal kényszerít. Egyike volt a legjobb mattkeresőknek. Kevés vereségének legnagyobb részét egyszerű sakkvakság (blunder) miatt szenvedte el. Leggyakoribb megnyitásai: szicíliai védelem, spanyol megnyitás, királyindiai védelem. Nevét megnyitás is viseli, a Fischer-Szozin támadás. 956 játszmáját ismerjük, mely mennyiség töredéke a professzionista sakkozók átlag játszmaszámának.

Írásai

• Bobby Fischer's Games of Chess (1959)
• Bobby Fischer Teaches Chess (1966)
• My 60 Memorable Games (1969)
• The games of Robert J. Fischer (1972)
• I Was Tortured in the Pasadena Jailhouse! (1981)

Játszmák

• Fischer vs. P. Benko 1962

Fischer vs. D. Byrne 1956 NY R. játszma - az „évszázad játszmája” Fischer vs. R. Byrne 1963 USA CH. játszma Fischer vs. Fine 1963 NY. játszma Fischer vs. Myagmarsuren 1967 Sousse Interzonal játszma Fischer vs. Tal 1961 Bled játszma Fischer vs. Larsen 1971 Denver Cand. Sf1 játszma Fischer vs. Spassky World Chess Championship 10. forduló, 1972 játszma

Sikerei

• A Sakkozás 11. világbajnoka 1972–1975-ig, nemzetközi nagymester
• Legmagasabb Élő-pontszáma: 2785

Ajánlott irodalom

• Farkasházy Tivadar: Bobby visszatér avagy a Fischer-rejtély (2008) – A könyv honlapja
• D. Edmonds - J. Eidinow: Bobby Fischer háborúba indul (Bp., 2004)

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Bobby Fischer témájú médiaállományokat.

• Bilek István: Hatvannégy mező
• Bobby Fischer budapesti rádióinterjúja (1999. január 13.)
• Bobby Fischer 1. levele Budapest rendőrfőkapitányának
• Bobby Fischer 2. levele Budapest rendőrfőkapitányának
• The Bobby Fischer Unofficial Home Page (angol)