„Szemlér Ferenc (költő, 1906–1978)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
2. sor: | 2. sor: | ||
==Pályája== |
==Pályája== |
||
[[1923]]-tól jelentek meg első versei, írásai. [[1923]]-tól a bukaresti egyetem jogi karán tanult, jogi tanulmányokat végzett, [[1930]]-tól [[1948]]-ig [[ügyvéd]] és újságíró volt [[Brassó]]ban. Az [[Új arcvonal]] ([[1931]]) és az Új erdélyi antológia ([[1937]]) című kötetek munkatársa volt. A [[marosvécs]]i [[helikoni közösség|Helikon]] írói közé tartozott. [[1938]]-ban megalapította az [[Erdélyi Enciklopédia]] kiadót. [[1944]]-[[1946]]-ban Brassóban szerkesztette a [[Magyar Népi Szövetség]] ''[[Népi Egység]]'' című napilapját. [[1953]]-tól az ''[[Igaz Szó]]'' szerkesztője volt. [[1956]]-tól végleg [[Bukarest]]be költözött. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt, az ''[[Utunk]]'' és a ''[[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]]'' szerkesztőbizottsági tagja volt. |
[[1923]]-tól jelentek meg első versei, írásai. [[1923]]-tól a bukaresti egyetem jogi karán tanult, jogi tanulmányokat végzett, [[1930]]-tól [[1948]]-ig [[ügyvéd]] és újságíró volt [[Brassó]]ban. Az [[Új arcvonal]] ([[1931]]) és az [[Új erdélyi antológia]] ([[1937]]) című kötetek munkatársa volt. A [[marosvécs]]i [[helikoni közösség|Helikon]] írói közé tartozott. [[1938]]-ban megalapította az [[Erdélyi Enciklopédia]] kiadót. [[1944]]-[[1946]]-ban Brassóban szerkesztette a [[Magyar Népi Szövetség]] ''[[Népi Egység]]'' című napilapját. [[1953]]-tól az ''[[Igaz Szó]]'' szerkesztője volt. [[1956]]-tól végleg [[Bukarest]]be költözött. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt, az ''[[Utunk]]'' és a ''[[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]]'' szerkesztőbizottsági tagja volt. |
||
Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Költői nyelvére az [[expresszionizmus]] és a [[Walt Whitman|whitmani]] [[szabadvers]] hatott. Az [[1930]]-as években a klasszikus eszményekhez fordult. A háborúban a dél-erdélyi magyar értelmiség félelmeinek adott hangot, s őszinte hittel üdvözölte a kommunista fordulatot. Ez a politikai irány sematikussá tette költészetét. Az [[1960]]-as évektől ifjúságának emlékeit idézte föl, a táj szépségét festette kulturális élményeiről beszélt, elégikusan adott számot az öregedés fájdalmáról. |
Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Költői nyelvére az [[expresszionizmus]] és a [[Walt Whitman|whitmani]] [[szabadvers]] hatott. Az [[1930]]-as években a klasszikus eszményekhez fordult. A háborúban a dél-erdélyi magyar értelmiség félelmeinek adott hangot, s őszinte hittel üdvözölte a kommunista fordulatot. Ez a politikai irány sematikussá tette költészetét. Az [[1960]]-as évektől ifjúságának emlékeit idézte föl, a táj szépségét festette kulturális élményeiről beszélt, elégikusan adott számot az öregedés fájdalmáról. |
A lap 2013. július 6., 15:59-kori változata
Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906. április 3. – Bukarest, 1978. január 9.) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus, atyja id. Szemlér Ferenc költő, író, magyar nyelvész.
Pályája
1923-tól jelentek meg első versei, írásai. 1923-tól a bukaresti egyetem jogi karán tanult, jogi tanulmányokat végzett, 1930-tól 1948-ig ügyvéd és újságíró volt Brassóban. Az Új arcvonal (1931) és az Új erdélyi antológia (1937) című kötetek munkatársa volt. A marosvécsi Helikon írói közé tartozott. 1938-ban megalapította az Erdélyi Enciklopédia kiadót. 1944-1946-ban Brassóban szerkesztette a Magyar Népi Szövetség Népi Egység című napilapját. 1953-tól az Igaz Szó szerkesztője volt. 1956-tól végleg Bukarestbe költözött. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt, az Utunk és a Művelődés szerkesztőbizottsági tagja volt.
Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Költői nyelvére az expresszionizmus és a whitmani szabadvers hatott. Az 1930-as években a klasszikus eszményekhez fordult. A háborúban a dél-erdélyi magyar értelmiség félelmeinek adott hangot, s őszinte hittel üdvözölte a kommunista fordulatot. Ez a politikai irány sematikussá tette költészetét. Az 1960-as évektől ifjúságának emlékeit idézte föl, a táj szépségét festette kulturális élményeiről beszélt, elégikusan adott számot az öregedés fájdalmáról.
Díjai
Művei
Számos műfajban alkotott: versek, regények, színművek, memoár, esszék maradtak utána. Művei változó színvonalúak.
Versei
- Éjszakai kiáltás (1930)
- Ember és táj (1934)
- Búvárpatak (1940)
- Lángoló napok (1944)
- Tavaszodik (1948)
- Harcolni híven (1953)
- Gyökerestől (1954)
- Válogatott versek (1956)
- Dúdoló (1957)
- Téli alma (1959)
- Szelek tenyerén (1960)
- Változó vidék (1960)
- Álmok között (1961)
- Szemlér Ferenc legszebb versei (1962)
- Egy életen át (1963)
- Vándorló évek (1964)
- Minden halhatatlan (1965)
- Különös korban (1966)
- Összegyűjtött versek (1967)
- Versek 1924-1944 (1967)
- Versek 1945-1965 (1969)
- Madárjóslat (1971)
- Varázsvessző (1972)
- Fekete csillag (1973)
- Kései kaszálás (1973)
- Az álom túlsó partján, avagy egy lelkiállapot története (1976)
- Fegyveres felhők (1977)
- Nagy folyamok mellett (1979)
- Versek 1966-1978 (1983)
Regényei
- Más csillagon (1939)
- Arkangyalok bukása (1947)
- A földalatti erdő (1950)
- A hárompúpú hegy (1957)
- Napforduló (1959)
- Földön, égen (1962)
- Augusztustól augusztusig I-III. (1963)
- Libasorban (1967)
- A sárkányok meghalnak (1967)
- A mirigy esztendeje (1969)
- Udvarhelyi Odüsszeia I-III. (1971)
Egyéb művei
- Hazajáró lélek (emlékezések, 1943)[1]
- A tűz sebesen jár, (egyfelvonásos 1948)
- A híd elkészül (dráma, 1949)
- Lépésről lépésre (tanulmány, 1956)
- Búcsú az ifjúságtól és egyéb történetek (1958)
- A költészet értelme (esszék, 1965)
- Életünk és halálunk (3 dráma, 1968)
- Négyarcú világ (útirajz, 1970)
- Személyes ügy (vallomások, 1975)
- Százlátó üveg (önéletrajzi jegyzetek, 1977)
- Emlékezés egy süvölvényre (emlékezések, 1978)
- Harc szélmalmokkal (esszék, 1979)
Műfordításai
- Mai román költők (1940)
- V. Eftimiu: Az ember, aki látta a halált (1941)
- G. Kanin: Ócskavas nagyban (1949)
- J. Lafitte: Életre-halálra (1949)
- Z. Stancu: Mezítláb (1949)
- M. Beniuc: Ének Gheorghiu-Dej elvtársról (1951)
- N. Cassian: Deli Nika (1954)
- V. Alecsandri: A tél (1955)
- T. Arghezi: 1907 - Tájak és emberek (1956)
- Z. Stancu: A föld virága (1956)
- V. Porumbacu: Versek (1957)
- T. Arghezi: Telehold (1958)
- V. Alecsandri: Válogatott versek (1958)
- E. Jebeleanu: Válogatott versek (1958)
- E. Jebeleanu: Kisebb költemények (1958)
- Ötsarkú égi csillag (1959)
- V. Alecsandri: Mezei hangverseny (1960)
- A. Macedonski: Decemberi éj (1961)
- B. Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1961)
- M. Beniuc legszebb versei (1962)
- M. Banuș: Aranycsináló (1963)
- R. Graves: Homérosz leánya (1968)
- Változott egekben (1969)
- T. S. Eliot legszebb versei (1970)
- M. Sorescu: Együtt álmodunk (1971)
- Alexandru Macedonski legszebb versei (1972)
- Z. Stancu: A piros fa (1973)
- Octavian Goga legszebb versei (1974)
- E. Sitwell: Káin árnyéka (1974)
- K. Grahame: Szél lengeti a fűzfákat (1974)
- Vasile Alecsandri legszebb versei (1975)
- I. Minulescu: Nem az vagyok, akinek látszom (1977)
- T. Arghezi: Ének az emberről (1980)
Források
- ↑ Fecskés könyvek sorozatban
- dr. Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?, Könyvkuckó, Budapest 1999.
- Világirodalmi kisenciklopédia I–II. 3. bőv. kiadás. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1984. ISBN 963-281-374-X
- http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/index.htm
További információk
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.