„Nicholas Roerich” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
28. sor: 28. sor:
{{commons|Category:Nicholas Roerich}}
{{commons|Category:Nicholas Roerich}}
*{{Művészeti lexikon}}
*{{Művészeti lexikon}}
*[http://roerichtrust.org International Roerich Memory Trust] {{en}} {{ru}}]
*[http://roerichtrust.org International Roerich Memory Trust, {{en}} {{ru}}]
{{Portál|Művészet}}
{{Portál|Művészet}}
[[Kategória:Orosz festők]]
[[Kategória:Orosz festők]]

A lap 2012. október 2., 16:04-kori változata

Fényképe (1940-47)
Aláírása (1904 vagy 1914)

Nicholas Roerich (Névváltozat: Röchrich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович; Szentpétervár, 1874. október 9.Kulu, India, 1947. december 19.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelmééért (Pax Cutura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.

Életpályája

A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkusztvo csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Mihajlovics Tretyjakov is felfigyelt az ő munkásságára. Barátja volt Szergej Pavlovics Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszszentelő c. balettjéhez.

1917 után feleségével, Helenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.

Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.[1]

Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.

Galéria

Jegyzetek

Források

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Roerich témájú médiaállományokat.