Ugrás a tartalomhoz

Nicholas Roerich

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nicholas Roerich
Nicholas Roerich fényképe (1940-47)
Nicholas Roerich fényképe (1940-47)
Született

Szentpétervár[4][5][6]
Elhunyt1947. december 13. (73 évesen)[1][7][8][9][10]
Kullu[5][6]
Álneve
  • Rerich, Nikolaj Konstantinovič
  • Rerih, Nikolaj Konstantinovic
  • Rerikh, N. K.
  • Rerikh, Nikolaĭ
  • Roehrich, Nikolay Konstantinovich
  • Roerich, Nicolas
  • Roerich, Nikolaĭ Konstantinovich
  • Roerich, Nikolaj Konstantinovic
Állampolgárságaorosz
HázastársaHelena Roerich
Gyermekei
  • Svetoslav Roerich
  • George de Roerich
SzüleiMaria Vasiljevna Rerich
Konstantin Roerich
Foglalkozása
  • filozófus
  • festőművész
  • koreográfus
  • író
  • régész
  • költő
  • diplomata
  • történész
  • felfedező
  • színházi díszlettervező
  • jelmeztervező
  • formatervező
  • grafikusművész
  • illusztrátor
  • falfestményfestő
  • misztikus
  • okkultista
  • utazó
Iskolái
  • Cári Művészeti Akadémia Felsőfokú Művészeti Iskolája (–1897)
  • Imperial St. Petersburg University (–1898)
Kitüntetései
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Szent Szaniszló-érdemrend
  • Szent Anna-rend
  • Szent Száva-rend
  • Royal Order of the Polar Star

A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Roerich témájú médiaállományokat.

Nicholas Roerich (Névváltozat: Rörich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович Рерих; Szentpétervár, 1874. október 9.Kulu, India, 1947. december 13.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelméért (Pax Cultura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.

Életpályája

[szerkesztés]

A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Tretyjakov is felfigyelt a munkásságára. Barátja volt Szergej Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszi áldozat című balettjéhez.

1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.

Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.[11]

Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Историческая энциклопедия Сибири (orosz nyelven). Historical Encyclopedia of Siberia, 2009
  3. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2025. december 10.)
  4. Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  5. 1 2 http://www.roerich.org/roerich-biography.php
  6. 1 2 Grove Art Online (angol nyelven). Oxford University Press
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  10. Kenneth Archer (2017. december 13.). „Roerich, Nicholas”. Grove Art Online. DOI:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T072668.
  11. Roerich's Hymalaya

Források

[szerkesztés]