Nicholas Roerich
| Nicholas Roerich | |
| Nicholas Roerich fényképe (1940-47) | |
| Született | Szentpétervár[4][5][6] |
| Elhunyt | 1947. december 13. (73 évesen)[1][7][8][9][10] Kullu[5][6] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | orosz |
| Házastársa | Helena Roerich |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Maria Vasiljevna Rerich Konstantin Roerich |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Roerich témájú médiaállományokat. | |
Nicholas Roerich (Névváltozat: Rörich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович Рерих; Szentpétervár, 1874. október 9. — Kulu, India, 1947. december 13.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelméért (Pax Cultura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.
Életpályája
[szerkesztés]A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Tretyjakov is felfigyelt a munkásságára. Barátja volt Szergej Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszi áldozat című balettjéhez.
1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.
Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.[11]
Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.
Galéria
[szerkesztés]- Tengerentúli látogatók (1901)
- Könyvillusztráció (1911)
- Az utolsó angyal (1912)
- Ukrán ortodox kolostor mozaikja
- Franklin D. Roosevelt elnök aláírja a Roerich Paktumot a Fehér Házban (1935. április. 15.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Историческая энциклопедия Сибири (orosz nyelven). Historical Encyclopedia of Siberia, 2009
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2025. december 10.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- 1 2 http://www.roerich.org/roerich-biography.php
- 1 2 Grove Art Online (angol nyelven). Oxford University Press
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Kenneth Archer (2017. december 13.). „Roerich, Nicholas”. Grove Art Online. DOI:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T072668.
- ↑ Roerich's Hymalaya
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- International Roerich Memory Trust, (angolul) (oroszul)