„Nagyvirágú kúszókaktusz” változatai közötti eltérés

Hylocereus megalanthus
	Hylocereus megalanthus
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Kaktuszfélék (Cactaceae);
Alcsalád:	Kaktuszformák (Cactoideae);
Nemzetség-; csoport:	Hylocereeae;
Nemzetség:	Hylocereus;
Faj:	Hylocereus megalanthus;
Tudományos név
	Hylocereus megalanthus; (K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hylocereus megalanthus témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hylocereus megalanthus témájú médiaállományokat és Hylocereus megalanthus témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. július 16., 22:21-kori változata

A Hylocereus (korábban Selenicereus) megalanthus egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény, termése az ún. sárga pithaya.

Elterjedése és élőhelye

Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia erdeiben epifitikus 90–1800 m tszf magasságban; széles körben termesztik Dél-Amerikában.

Jellemzői

Gazdagon elágazó, bokros növény, 4 m magasra is megnő, hajtásai három bordásak, hullámos szélűek, 1–2 m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek, areoláin középtövis, tövisek és serték fejlődnek. 1-3 tövise széles alapú, sárgásbarna. Fehér virágai 300 mm hosszúak, törékennyé válnak elvirágzás után. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyei tövében fehér szőrök és areolánként 14-15 tövis fejlődik. Ehető termése 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.

Rokonsági viszonyai

Közeli rokona a Hylocereus setaceus, mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a Selenicereus és Hylocereus genus között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus hibrid eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a Hylocereus costaricensis és a Selenicereus inermis merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. Genomikai vizsgálatok alapján azonban legközelebb a Hylocereus ocamponis, Hylocereus monacanthus és Selenicereus grandiflorus fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.

A Salmdyckia subgenus tagja.

Források

Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 | ordo = [[Szegfűvirágúak]] ''(Caryophyllales)''
 | familia = [[Kaktuszfélék]] ''(Cactaceae)''
-| subfamilia = [[Valódi kaktuszok]] ''(Cactoideae)''
+| subfamilia = [[Kaktuszformák]] ''(Cactoideae)''
 | tribus = ''[[Hylocereeae]]''
 | genus = ''[[Hylocereus]]''
@@ 18. sor: / 18. sor: @@
 == Elterjedése és élőhelye ==
 [[Kolumbia]], [[Ecuador]], [[Peru]], [[Bolívia]] erdeiben [[epifita kaktusz|epifitikus]]  90–1800 m tszf magasságban; széles körben termesztik [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]].
 == Jellemzői ==
 Gazdagon elágazó, bokros növény, 4 m magasra is megnő, [[hajtás]]ai három bordásak, hullámos szélűek, 1–2 m hosszúak, 30–60&nbsp;mm átmérőjűek, areoláin középtövis, [[Tövis (fitomorfológia)|tövisek]] és serték fejlődnek.  1-3 tövise széles alapú, sárgásbarna. Fehér [[virág]]ai 300&nbsp;mm hosszúak, törékennyé válnak elvirágzás után. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyei tövében fehér szőrök és areolánként 14-15 tövis fejlődik. Ehető [[termés]]e 110&nbsp;mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.
 [[Fájl:Yellow pitaya.jpg|bélyegkép|left| sárga pithaya]]
 == Rokonsági viszonyai ==
 Közeli rokona a [[Hylocereus setaceus]], mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a [[Selenicereus]] és [[Hylocereus]] [[Nemzetség (rendszertan)|genus]] között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus [[hibrid]] eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a [[Hylocereus costaricensis]] és a [[Selenicereus inermis]] merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. [[Genomika]]i vizsgálatok alapján azonban legközelebb a [[Hylocereus ocamponis]], [[Hylocereus monacanthus]] és [[Selenicereus grandiflorus]] fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.
 A ''Salmdyckia'' subgenus tagja.
-== Irodalom ==
+== Források ==
 * Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
 *Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp.&nbsp;527–534; doi:10.1093/aob/mch183