„Berber makákó” változatai közötti eltérés

Berbermakákó
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Haplorrhini);
Alrendág:	Majomalkatúak (Simiiformes);
Részalrend:	Keskenyorrú majmok (Catarrhini);
Család:	Cerkóffélék (Cercopithecidae);
Alcsalád:	Cerkófmajomformák (Cercopithecinae);
Nem:	Makákó (Macaca);
Faj:	M. sylvanus;
Tudományos név
	Macaca sylvanus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Simia syluanus; ?Simia cynamolgos Linnaeus, 1758; Macaca ecaudatus (É. Geoffroy, 1812); Macaca inuus (Linnaeus, 1766); Macaca pithecus (Schreber, 1799); Macaca pygmaeus (Reichenbach, 1863);
Elterjedés
	A berbermakákó elterjedési területe; a vörös színű az eredeti előfordulási helye, a lila ahová betelepítették.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Berbermakákó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Berbermakákó témájú médiaállományokat és Berbermakákó témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

A lap 2011. január 8., 16:43-kori változata

A berbermakákó vagy magót (Macaca sylvanus) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a cerkóffélék (Cercopithecidae) családjához és a cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsaládjához tartozó faj.

Elfordulása

Északnyugat-Afrikában, Marokkó és Algéria területén honos. Gibraltáron is él egy kolónia. A jelenlegi vadon élő populáció mintegy 15-20 ezer állatból állhat.

A berbermakákó Európában

Hogy a berbermakákó valóban élt-e eredetileg is Gibraltáron, vagy csak az emberek telepítették be oda, ma már aligha állapítható meg. Egy 711-bőlszármazó okirat említi először itteni előfordulását. Az Európa más vidékeiről származó, makákókhoz hasonló majmok fosszilis maradványaiból gyanítható, hogy valóban őshonos Gibraltáron. Hogy ezek a robusztus majmok ma is megélnek még Közép-Európa zord éghajlatán is, azt Schlieffen gróf bizonyította be, amikor 1763-ban egy csoportot áttelepített Hessenbe. Az állatok gyorsan megszokták ott, de portyázásaik miatt hamar népszerűtlenné váltak a környező falvakban. A kísérletnek 20 évvel később hirtelen vége szakadt, mivel egy veszett kutya megharapott néhány majmot. Schlieffen gróf kénytelen volt lelövetni becses állatait - szám szerint hatvanat -, nehogy e veszélyes betegség továbbterjedjen. A hesseni Waldparkban még ma is emlékmű őrzi a kolónia emlékét. A gibraltári makákók története is igen viszontagságos volt, már többször fenyegette őket a kipusztulás veszélye. A kolónia kihalását csak ismételt betelepítésekkel sikerült megakadályozni. A gibraltári majmok ugyanis a Brit Honvédelmi Minisztérium védelme alatt állnak, mivel elterjedt az a nézet,hogy ha e majmok onnan eltűnnek, az angoloknak fel kell adniuk e fontos támaszpontjukat. Az elmúlt évszázadban ezért védték őket. A majmok hamar elszaporodtak, és röviddel később megszállták a várost, amely ezt az inváziót súlyosan megsínylette. Kerteket tettek tönkre, embereket támadtak meg, és sok egyéb kárt okoztak. Amikor végül az egyik majom elcsente a kormányzó tollal díszített sisakját, sőt, az ünnepség során mindenki előtt nevetségessé is tette, a berbermakákókat végleg „száműzték” a városból a szirtekre. A betegségek időről időre súlyosan megtizedelik az állományt. Az utolsó betelepítési parancs 1942-ből származik, és maga Winston Churchill adta ki személyesen. Ma a berbermakákók két csoportja él Gibraltáron: egy félénk csoport fenn, a megközelíthetetlen szirteken és egy másik, a város közelében. A majmokat naponta etetik, így tulajdonképpen csak félvad állatokról beszélhetünk.

Megjelenése

A hím hossza 65 - 75 centiméter, a nőstényé 55 - 65 centiméter. A hím testtömege 7-10 kilogramm, a nőstényé 4-7 kilogramm. Mindkét nem marmagassága körülbelül 45 centiméter. Teste zömök és vastag, nincs rajta farok. A szőrzete sárgásbarna, az alhason rövidebb. Feje kerek, nyaka és orra rövid. Lába rövidebb, mint a kar és mind a négyet használja a járásban. Tenyerén és talpán jár. Ha ellenség után kémlel, hátsó lábára áll.

Életmódja

A berbermakákók 10 - 30 állatból álló csoportokban élnek, az egymással való érintkezés során barátságosak. Az anyát több hím támogatja a kölykök nevelésében. Tápláléka termések, magvak, gyökerek, levelek, rovarok, pókok és zuzmó, de kisebb gerinceseket is fogyaszt. Az állat 20 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget 3 - 4 éves kortól éri el. A párzási időszak novembertől márciusig tart. A vemhesség 7 hónapig tart, ennek végén 1, ritkán 2 utód születik. Az újszülöttek nyított szemmel jönnek a világra és anyjuk bundájába kapaszkodnak, aki mindenhová magával viszi. Az elválasztás 3 hónap után történik meg. Egyév múlva válik önállóvá.

Egyéb

A berbermakákó mindig közkedvelt állatkerti állatnak számított. Elsősorban azért mert ez az egyetlen Európában is előforduló majomfaj.

Magyarországra 2008 május elején érkezett tizenhárom berbermajom a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Az öt hímből és nyolc nőstényből álló csapat azonban nem mindennapi módon került Budapestre, ugyanis mindegyikük egy holland, egzotikus állatok mentésével foglalkozó alapítványtól (AAP) érkezett. Többségüket magánszemélyek tartottak illegálisan, majd a hatóságok elkobozták őket tulajdonosaiktól. Van köztük azonban olyan állat is, melyeket nagyvárosok parkjaiban találtak. Mivel az AAP nem tudja vállalni, hogy minden egyes hozzá kerülő állatnak hosszú távon otthon biztosít, ezért most a tizenhárom berbermajomnak más lakhelyet kerestek. Mivel ezek, az éveken át emberek között élt állatok nehezen illeszkednek be a fajtársaik közé, ezért kevés állatkert vállalja befogadásukat.

Képek

Egy példány a pesti kertben

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=12100565 - Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
Linnaeus 1758: Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Stockholm: Laurentii Salvii. BHL

Külső hivatkozás