„Légvédelmi rakéta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Lábjegyzetek: Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra |
a Kategória hozzáadása: Légvédelmi rakéták |
||
12. sor: | 12. sor: | ||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
{{ |
{{commonskat|Surface-to-air missiles}} |
||
== Lábjegyzetek == |
== Lábjegyzetek == |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
{{Légvédelmi rakéták}} |
{{Légvédelmi rakéták}} |
||
[[Kategória:Légvédelmi rakéták]] |
|||
[[en:Surface-to-air missile]] |
[[en:Surface-to-air missile]] |
A lap 2010. augusztus 27., 08:01-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A légvédelmi rakéta vagy föld-levegő rakéta olyan irányított rakéta, melyet légi célok, elsősorban repülőgépek, ritkábban helikopterek és rakéták elleni harcra használnak. Az első légvédelmi rakétákat a második világháborús Németországban fejlesztették ki, a szövetséges bombázások megakadályozására, de a háború végéig nem sikerült használható fegyverhez jutniuk. Az atomfegyverket hordozó nehézbombázó repülőgépek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az 1950-es évek második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a honi légvédelmi rakéták a kiemelt fontosságú, stratégiai célokat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere parancsközlő távirányítás volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere. Az 1960-as évek végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a csapatlégvédelmi rakéták, melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit páncélozott harcjárművekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a kézi légvédelmi rakéták is ekkortájt jelentek meg.
Lásd még
- Dani Zoltán A székely hős, aki „levette” a lopakodót – ATV.hu, 2009. április 25.; Aki leszedte a lopakodót – Index, 2009. május 9.