ZSZU–23–4

Története

A ZSZU–23–4 szovjet önjáró légvédelmi gépágyú. Az 1960-as évek elején fejlesztették ki az elavult ZSZU–57–2 leváltására, két prototípust készítettek egy azon feladatra, az egyik 37mm-es ikercsövű gépágyúval rendelkező ZSZU-37-2 Jenyiszej (alváza alapként szolgált a később erre az alvázra épített 2K11 Krug, 2Sz3 Akácia járműveknél), másikuk pedig a 23mm-es négycsövű Silka (GM-575 alvázon). A tesztek alapján mind tűzgyorsaság, mind tűzerő szempontjából felülmúlta a Silka ellenfelét. Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött, első és csak a Szovjetúnióban szolgálatba állított ZSU-23-4 elő szériát követte a tapasztalatok alapján tovább fejlesztett V-verzió 1967-ben. Első nagy számban készített és exportra szánt változata ZSU-23-4 V1 (1969), ebből a változatból kaptak a Varsói szerződés tag államai valamint Egyiptom is (korai sorozatból csak Egyiptom és Magyarország kapott, az Egyiptomiak sikerrel alkalmazták 1973-ban, sok példány Izraeli hadizsákmány lett, amit annyira jónak találtak, hogy rendszerbe is állították!). Egyik utolsó változata a tapasztalatok alapján tovább modernizált ZSU-23-4 4M (1977), de ekkor már fejlesztették utódát a ZSZU-30-2 2K22 2SZ6 Tunguzka (1970-ben kezdték el a fejlesztést) járművet (GM-352 alvázon).

Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített autómatikus védelméről). Az alváza a PT–76-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba.

Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, Vietnámban, Afganisztánban (Szovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), Irak-Iráni háborúban, Délszláv háborúban. Lengyel, Orosz és Ukrán cégek modernizálták a járműveiket. ZSU-23-4 V1 alapján készült a Lengyel Biala, kiegészítve 4 db Grom-7 (Igla Lengyel változata) légvédelmi rakétával, passzív infravörös-optikai és lézeres eszközökkel a tűzvezető lokátor helyett, valamint a hő kibocsájtás mértékét minimalizálták, javították a zavar védettséget, Nato-kompatibilis eszközöket kapott. Orosz orzág és Ukrajna szintén elkészítette a ZSU-23-4 4M verzión alapuló 5M verziót, a belső rendszerek modernizációján túl szintén felszerelték 4 db Igla légvédelmi rakétával (egyes változaton 3-3 db, összesen 6), digitalizálták és fejlesztették védelmét és a tűzvezető lokátort.

Műszaki adatok

• Tömeg: 19 000 kg (harckész súly)
• Méretek: hosszúság 6,54 m (6535 mm) szélesség 2,95 m (3125 mm) magasság 2,25m 2576mm menethelyzetben, 3572 mm harchelyzetben
• Nyomtáv (lánctalpak középpontjai közötti távolság): 2500 mm
• Hatótávolság: 260 km műúton 450 km (fogyasztás 100 km-en műúton 80 liter), száraz föld úton 300 km (fogyasztás 100 km-en 130 liter)
• Páncélzat: 10-15mm
• Fegyverzet: négy AZP-23 23mm légvédelmi gépágyú
• Meghajtás: egy 260 LE teljesítményű V-6R-1 négyütemű közvetlen sugárporlasztású, gyorsjáratú dízelmotor
• Teljesítmény: maximális sebessége műúton 50 km/h, száraz földúton 30 km/h

Források, jegyzetek

• Eredeti szolgálati könyv: Léfe alapján, Juhász Gábor.
• Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963 8009 99 3
• Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.