„Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt” változatai közötti eltérés

A '''Függetlenségi 48-as Párt'' néven indult szervezet, ami önmagát az [[Egyesült Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt]] folytatásaként definiálta a [[trianoni békeszerződés|Trianon]] utáni politikai zűrzavarban alakultaz pártonelődjével belülkapcsolatos szintenegatív azonnalasszociációk kiéleződőelkerülése ellentétekvégett hatására(sok afüggetlenségi kétpárti vezetőtámogatta közül[[IV. Károly magyar király]] visszatérési kísérleteit) felvette ''Kossuth'' nevét is, jelezvén köztársaságpártiságukat. A hamar kiéleződő ellentétek hatására [[1923]]-ban – a régi, [[függetlenségi párt]]i képviselőkkel együtt, mint pl. [[P. Ábrahám Dezső]] – távozott Batthyány Tivadar is, mely után jelentős szavazótáborra már nem számíthattak. A párt az [[1926-os választások]]on csupán öt, az [[1935-ös választások]]on csupán két önálló jelöltet tudott indítani (utóbbi választáson már ''Országos Függetlenségi Kossuth Párt'' néven, a [[Nemzeti Radikális Párt]]tal választási szövetségben).

Habár alkalmi helyi választási szövetségek révén ennél több jelöltjük is indulhatott, többek között a párt elnöke is, fennállása során csupánválasztásonként egyetlenegy-egy tagot sikerült delegálniadelegálniuk az [[Országgyűlés]]be. (NagyAz Vincét)[[1931-es választások]] kivételével 1922-ben, őt1926-ban és 1935-ben is csakbejutott egy-egy képviselőjük. 1924-ben egy helyi időközi választáson Nagy Vince is bekerült, 1924ő azonban 1926-ben.ban elbukott, illetve az [[19451935-ös választások]]-benon acsatlakozott párthozzájuk ésa teljes[[Kun tagságaBéla –(politikus)|Kun aBéla]] pártotvezette, [[1928FKGP]]-ből óta elnöklőkivált [[NagyNemzeti VinceAgrár Ellenzék]] vezetésévelis, –ami beolvadtszintén azegy [[FKGP]]-betagot (Kunt) juttatott a parlamentbe.