„Szabadságvesztés” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2009. július 10., 14:25-kori változata

A szabadságvesztés jogi szakkifejezés, gyűjtőfogalomként a bűncselekmények elkövetőinek társadalomból való kizárását, annak különböző végrehajtási formáit és fokozatait értik alatta.

Magyarországon

A hatályos magyar jogrendszerben a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) szóló 1978. évi IV. törvényben meghatározott büntetési nemek egyikét, azon belül a főbüntetésként kiszabható legszigorúbb szankciót jelenti.

A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy a törvényben (Btk.) meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.

A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés, illetőleg bűnszervezetben történő elkövetés esetén húsz év. Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte.

A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és jogait külön jogszabály (a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.), a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet) határozza meg.

A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban – fegyházban, börtönben vagy fogházban – és a büntetés-végrehajtási Szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.

A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre (Btk. 83. §) – különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára – tekintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg.

A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre. Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság ezt a határozatát hatályon kívül helyezheti.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed. A végrehajtás során a neveléshez és a büntetés-végrehajtás rendjéhez szükséges fegyelem érvényesül.

A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt

őrzését, felügyeletét és ellenőrzését,
elhelyezését, élelmezését, ruházatát és egészségügyi ellátását,
neveléséhez és oktatásához szükséges feltételeket,
munkáltatását,
a büntetés céljával nem ellentétes jogainak gyakorlását.

A szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozataiban eltérő az elítélt

elkülönítése a külvilágtól,
őrzése, felügyelete és ellenőrzése,
büntetés-végrehajtási intézeten belüli mozgása,
életrendje,
személyes szükségleteire fordítható összeg,
jutalmazása és fenyítése,
részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben.

A szabadságvesztés végrehajtása során a nőket a férfiaktól, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni. Az elítélteket egyedül, ha azonban ennek feltételei hiányoznak, közösen kell elhelyezni. A büntetés-végrehajtási intézet házirendjét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg. Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá [ Btk. 24. § (1) bek.] válik, és emiatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztésbe beszámít.

A szabadságvesztés végrehajtása fontos okból – közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt – félbeszakítható.

Forrás

Btk. 40. §, 41. §, 45. §, 46. §.
Bv. tvr. 22. §, 25. §, 30. §, 31. §

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; [[halmazat]]i vagy [[összbüntetés]], illetőleg [[bűnszervezet]]ben történő elkövetés esetén húsz év. Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte.
-A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az [[elítélt]] kötelezettségeit és jogait külön jogszabály (a [[büntetés]]ek és az intézkedések végrehajtásáról szóló [[1979]]. évi 11. [[törvényerejű rendelet]] (Bv. [[tvr.]]), a szabadságvesztés és az [[előzetes letartóztatás]] végrehajtásáról szóló 6/[[1996]]. (VII. 12.) IM rendelet határozza meg.
+A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az [[elítélt]] kötelezettségeit és jogait külön jogszabály (a [[büntetés]]ek és az intézkedések végrehajtásáról szóló [[1979]]. évi 11. [[törvényerejű rendelet]] (Bv. [[tvr.]]), a szabadságvesztés és az [[előzetes letartóztatás]] végrehajtásáról szóló 6/[[1996]]. (VII. 12.) IM rendelet) határozza meg.
 A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban – [[fegyház]]ban, [[börtön]]ben vagy [[fogház]]ban – és a [[büntetés-végrehajtási Szervezet]] által kijelölt, lehetőleg az [[elítélt]] lakóhelyéhez legközelebb eső [[büntetés-végrehajtási intézet]]ben hajtják végre. A [[fegyház]] a [[börtön]]nél, a [[börtön]] a [[fogház]]nál szigorúbb végrehajtási mód.