Elzárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elzárás szabadságvesztéssel járó büntetés. Elsősorban olyan az esetekben célszerű alkalmazni, amelyekben a büntetés célja rövid tartamú szabadságelvonással is elérhető. Szabálysértés, illetve újabban bűncselekmény miatt is - a törvények által meghatározott esetekben - kiszabható büntetésfajta.

A magyar szabadságvesztési jogban[szerkesztés]

A szabálysértés miatt kiszabható elzárás (szabálysértési elzárás) a szabálysértési büntetések egyike. Önállóan vagy - bizonyos korlátozásokkal [1] más büntetés egymás mellett is kiszabható.[2] Így például a szabálysértési elzárás mellett nem szabható ki közérdekű munka.[3]

A szabálysértési elzárás legrövidebb időtartama 1 nap, a leghosszabb időtartama pedig 60 nap. Ha a szabálysértés elkövetője ugyanabban az eljárásban több elzárással is sújtható, akkor az elzárás leghosszabb időtartama 60 nap.[4]

Az új Btk-ban[szerkesztés]

Az új Btk. új büntetési nemként vezette be a magyar büntetőjogba a büntetések közé az elzárás jogintézményét. Az elzárás szabadságvesztéssel járó büntetés, azokban az esetekben célszerű alkalmazása, amikor rövid tartamú szabadságelvonással is elérhető a büntetés célja. Főként azokkal szemben alkalmazható, akikkel szemben személyi körülményeikre, vagyoni viszonyaikra tekintettel más büntetés kiszabása célszerűtlen.

Alkalmazása az alábbi bűncselekmények esetében lehetséges[szerkesztés]

  • méreggel visszaélés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, minősített adattal való visszaélés legenyhébb alakzata,
  • a hatóság félrevezetésének privilegizált alakzata,
  • a járványügyi szabályszegés, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés privilegizált alakzata,
  • a kötelességszegés szolgálatban gondatlan alakzata,
  • parancs iránti engedetlenség.

Azonban ezen esetekben az elzárás helyett vagy mellett más büntetés is kiszabható, tehát lehetőség van közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, rendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás alkalmazására is.

Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama 5, leghosszabb tartama 90 nap. Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. lásd 2012. évi II. törvény 7. § (3) és (4) bekezdései
  2. 2012. évi II. törvény 7. § (2) bek.
  3. 2012. évi II. törvény 7. § (3) bek.
  4. Bíró Endre: Jogi szótár.

További információk[szerkesztés]