Elkobzás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elkobzás (latin confiscatio) egy intézkedés a büntetőjogban, illetve a szabálysértési jogban.

A hatályos magyar büntetőjogban[szerkesztés]

El kell kobozni azt a dolgot,

  • a) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
  • b) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,
  • c) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.[1]

El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.[2]

A hatályos magyar szabálysértési jogban[szerkesztés]

  • Az elkobzás a szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések egyike. [3]
  • Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók.[4]

Története[szerkesztés]

Elkobzás (confiscatio), a vagyonbüntetések azon neme, mely a bűnös vagyona egy részének, egyes tárgyainak, vagy egész vagyonának, az állam részére való elvonásában áll. Az elkobzást az ókorban és a középkorban a magán- vagy nyilvános elégtétel szempontjából igen gyakran alkalmazták. Büntetésként már alig fordul elő.[5]

Az 1978. évi Btk-ban[szerkesztés]

El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak,

b) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,

c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,

d) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak.[6]

El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.[7]

Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.[8] Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, vagy ha az elkövetőt megrovásban részesítették.[9]

Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre.[10]

Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább 5 év elteltével.[11] Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.[12] Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.[13]

A Btk. 77. § (1) bekezdésének a) és d) pontjában meghatározott esetben az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.[14][15]

Források[szerkesztés]

  • 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 72. §
  • Magyar katolikus lexikon
  • 1978. évi IV. törvény (Btk.) 77. §

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi C. törvény 72. § (1) bek.
  2. 2012. évi C. törvény 72. § (2) bek.
  3. 2012. évi II. törvény 8. § (1) bek. b. pontja
  4. 2012. évi II. törvény 8. § (2) bek.
  5. Magyar Lexikon 6. Dánia-Encziklopédia (Budapest, 1880) 584. old.
  6. 1978. évi IV. törvény 77. § (1) bek.
  7. 1978. évi IV. törvény 77. § (3) bek.
  8. 1978. évi IV. törvény 77. § (3) bek.
  9. 1978. évi IV. törvény 77. § (4) bek.
  10. 1978. évi IV. törvény 77. § (4a) bek.
  11. 1978. évi IV. törvény 77. § (5) bek.
  12. 1978. évi IV. törvény 77. § (6) bek.
  13. 1978. évi IV. törvény 77. § (7) bek.
  14. 1978. évi IV. törvény 77/A. § (1) bek.
  15. 1978. évi IV. törvény 77. § (7) bek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]