Elkobzás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elkobzás egy intézkedés a büntetőjogban, illetve a szabálysértési jogban.

A hatályos magyar büntetőjog szerint[szerkesztés]

El kell kobozni azt a dolgot,

  • a) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
  • b) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,
  • c) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.[1]

El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.[2]

Története[szerkesztés]

„elkobzás, elkonfiskálás: büntetőjogi intézmény, a vagyoni büntetés elterjedt formája. - A bírói ítélet szerint elkobozható volt a bűncselekmény elkövetésében fölhasznált eszköz, tárgy (Szt István dekrétumában pl. a vasárnapi tilalom ellenére szántó paraszt lova v. ökre). Elkonfiskáló szentenciát mondhatott a törvényszék valaki vagyontárgyaira, vagyonának egy részére, de szólhatott az ítélet a teljes vagyonra is (jószágvesztés)[3]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi C. törvény 72. § (1) bek.
  2. 2012. évi C. törvény 72. § (2) bek.
  3. http://lexikon.katolikus.hu/E/elkobz%C3%A1s.html