Vagyonelkobzás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vagyonelkobzás a büntetőjogban az egyik intézkedés.

A hatályos szabályozás[szerkesztés]

A magyar Büntető törvénykönyv szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra

  • a) a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,
  • d) a vagyonra, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,
  • e) a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak,
  • f) a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt.[1]

A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást a gazdálkodó szervezettel szemben kell elrendelni.[2]

Ha az elkövető vagy a (2) bekezdés szerint gazdagodott személy meghalt, vagy a gazdálkodó szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés vagy a 74/A. § szerinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.[3]

Története[szerkesztés]

A Pallas nagy lexikona "Elkobzás" című szócikk szerint:

„Elkobzás (Confiscatio) a bűntettes vagyonának az állam részére elvonása. Lehet részleges (particularis) vagy általános (universalis) aszerint, amint a vagyon egyes részeire, egyes tárgyakra vagy az egész vagyonra kiterjed. Az utóbbi, mely az elítélt vagyoni tételének megsemmisítésével azonos, a római jogból származott át a középkori törvényhozásokba s egészen csak az újabb időkben szűnt meg. Hazánk törvényei vagyonelkobzást rendeltek felségsértés (felségárulás, pártütés, Verb. H. I.-13, 14. II. 12, 44. 1715. 9 és 1791. 56.); hűtlenség - nota infidelitatis - (V. H. I. 13. 14. 16. 1715. 9. és 1723. 9) - a papírpénz és bankjegy-hamisítás eseteiben azonban nem talált alkalmazást; - a szent korona elleni hamis eskü (V. H. II. 30); erőszakos egyházsértés (violatio ecclesiae) és némely magánvétségek eseteiben. A btkv-ben a vagyon E. mint büntetési nem többé nem fordul elő, de igenis E. tárgyai most is: a) azok a tárgyak, melyeket a büntett vagy vétség ott létre hoz, p. a pénzhamisítványok; továbbá azok a tárgyak, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, p. o. az ölésre használt fegyver. Az utóbbiak azonban feltétlenül csak akkor esnek E. alá, ha a tettesnek v. részesnek tulajdonát képezik; ellenkező esetben csak akkor, ha azoknak birtoklása vagy használata különben is tiltva van. Az elkobzott tárgyak értéke, amennyiben meg nem semmisíttetnék, a pénzbüntetésekre megállapított célokra fordítandó. Nyomtatvány, irat, képes ábrázolat közzététele vagy terjesztése által elkövetett bűncselekmény esetében, továbbá a szerzőnek, a nyomdásznak, az elárusítónak, a terjesztőnek s a nyilvános kiállítónak birtokában talált példányok, minták, lemezek hasonlóan elkobzandók és megsemmisítendők és pedig akkor is, ha bünv. eljárás senki által nem indítható.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2012. évi C. törvény 74. § (1) bek.
  2. 2012. évi C. törvény 74. § (2) bek.
  3. 2012. évi C. törvény 74. § (3) bek.
  4. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/e-e-7C62/elkobzas-8307/

Források[szerkesztés]

  • 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről