„Led Zeppelin II” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Robot: következő hozzáadása: la:Led Zeppelin II |
||
100. sor: | 100. sor: | ||
[[it:Led Zeppelin II]] |
[[it:Led Zeppelin II]] |
||
[[ja:レッド・ツェッペリン II]] |
[[ja:レッド・ツェッペリン II]] |
||
[[la:Led Zeppelin II]] |
|||
[[nl:Led Zeppelin II]] |
[[nl:Led Zeppelin II]] |
||
[[no:Led Zeppelin II]] |
[[no:Led Zeppelin II]] |
A lap 2007. november 25., 03:45-kori változata
Led Zeppelin Led Zeppelin II | ||||
Fájl:600px-LedZeppelinLedZeppelinIIalbumcover.jpg | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1969. október 22. | |||
Felvételek | Olympic Studios, London Mirror Sound, Los Angeles Mystic Studios, Los Angeles Morgan Studios, London A&R Studios, New York Juggy Sound Studio, New York Atlantic Studios, New York Mayfair Studios, New York Hut, Vancouver Keverés: A&R Studios 1969. január-augusztus | |||
Stílus | Hard rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 41 perc 28 mp | |||
Kiadó | Atlantic Records | |||
Producer | Jimmy Page | |||
Kritikák | ||||
Led Zeppelin-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
1969. október 22-én jelent meg a Led Zeppelin második albuma, a Led Zeppelin II (nem hivatalos nevén The Brown Bomber – A Barna Bombázó). A Led Zeppelin ötleteit továbbfejlesztve egy még sikeresebb és hatásosabb albumot hoztak létre.
Dalok írására és felvételekre csak a turnék szünetében volt lehetőségük, így minden dalt más stúdióban vettek fel, épp abban, amelyik a legközelebb volt. Az elkészült dalok híven tükrözik a zenekar nyers, de egyre javuló hangzását és előadóművészi fejlődését 1969 augusztusáig. Ezalatt négy európai és három amerikai turnét bonyolítottak le.
A Led Zeppelin II az 1970-es évek hard rockjának nyitánya: a bluesos hangzású dalok, mint a "Whole Lotta Love", a "Heartbreaker", a "Moby Dick", a "The Lemon Song" és a "Bring It on Home" ma már a műfaj klasszikusai közé tartoznak, melyekben a gitárriff határozza meg a dalt és adja a fő dallamot. 1969 könnyűzenéjében ez még rendhagyónak számított. Jimmy Page szólója a "Heartbreaker"-ben a zenekar intenzitását tükrözi és sokan próbálták már felülmúlni. Page tehetségét, találékonyságát és produceri minőségében vett eredetiségét bizonyítják az úttörő felvételi eljárások és a dobok bemikrofonozásával létrejött effektek (például a "Ramble On" és a "Whole Lotta Love" című dalokon). Az instrumentális "Moby Dick" John Bonham dobszólója, mely koncerteken több, mint fél óra hosszat tartott.
A Led Zeppelin II-n is hallhatóak más zenei megoldásokkal és stílusokkal való kísérletek. Jó példa erre az egyszer visszafogott, másszor hangos "What is and What Should Never Be", a "Ramble On" (melyben Page akusztikus gitáron játszik), vagy a popos "Thank You". A "Ramble On" teremtette misztikus légkör először társítja a hard rockot és a fantasztikus témákat. Ennek eredete részben a két-három évvel korábban virágkorát élő pszichedelikus zenében, részben Robert Plant Tolkien iránti rajongásában keredendő. Utóbbi hatás majd a Led Zeppelin címnélküli negyedik albumán éri el a tetőpontját. (Később rengeteg zenekar merített ihletet hasonló forrásokból.)
A Led Zeppelin legnagyobb sikere kereskedelmileg a "Whole Lotta Love" volt; Miután az Atlantic Records kislemezen kiadta (a zenekar akarata ellenére), 1970 januárjában a 4. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listáján. B-oldala, a "Living Loving Maid (She's Just a Woman)" 1970 áprilisában a 65. lett.
A Led Zeppelin II – és az első album – kereskedelmi sikere után többen vádolták meg a zenekart plagizálással (például Willie Dixon a "Whole Lotta Love" szövege miatt).
Az albumot sokan a heavy metal előfutárának tartják, mely olyan előadókat inspirált, mint a Blue Öyster Cult, a Deep Purple és a Van Halen.
2003-ban, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 75. helyet érte el.
Az album dalai
- "Whole Lotta Love" (John Bonham – Willie Dixon – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 5:34
- "What is and What Should Never Be" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:45
- "The Lemon Song" (Howlin' Wolf – John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 6:19
- "Thank You" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:49
- "Heartbreaker" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:14
- "Living Loving Maid (She's Just a Woman)" (Jimmy Page – Robert Plant) – 2:39
- "Ramble On" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:24
- "Moby Dick" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page) – 4:20
- "Bring It on Home" (Willie Dixon – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:21
Közreműködők
- Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, teremin, vokál, producer
- Robert Plant – ének, szájharmonika
- John Paul Jones – basszusgitár, orgona, vokál
- John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál
Produkció
- Eddie Kramer – hangmérnök, keverés
- George Chkiantz – hangmérnök (1, 2)
- Chris Huston – hangmérnök (3, 8)
- Andy Johns – hangmérnök (4)
- Peter Grant – produkciós vezető
Érdekességek
Lásd még