„Ottlyk György” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB |
||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]] indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de – mint sokan mások – élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért. |
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]] indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de – mint sokan mások – élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért. |
||
''Önéletírása'' fontos kordokumentum. |
''Önéletírása'' fontos kordokumentum. |
||
==Irodalom== |
==Irodalom== |
||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
* [http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/ SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE] |
* [http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/ SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE] |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
==Lásd még== |
|||
[[Kuruc brigadérosok listája]] |
[[Kuruc brigadérosok listája]] |
||
A lap 2020. január 12., 15:38-kori változata
Ottlyk György (Felsőozor, 1656 – 1730) Trencsén vármegyei köznemesi család leszármazottja, Thököly Imre ezredese, majd II. Rákóczi Ferenc brigadérosa és főudvarmestere.
Élete
Trencsén vármegye alispánjának fia, akit 1664-ben a török elleni harc miatt vesztett el. Előbb Körmöcbányán, majd Eperjesen tanult. Anyja újraházasodása után az Ostrosith családnál szolgált. 1683-ban beállt Thököly seregébe, akit még eperjesi tanulmányai idejéből ismert. 1685-ben fogságba esett, de sikerült megszöknie és Kassára ment. A váradi pasa – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a törökök csak 1686. január 2-án engedték szabadon. Thököly török fogságba kerülése után átállt. Az Aeneas Caprara császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a kassai várvédők egy részét a várkapitány, Faygel Péter és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. I. Lipót császár-király ezredeseként részt vett Buda 1686-os visszafoglalásában is. Antonio Caraffa császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az eperjesi vésztörvényszék halálos ítéletét (felmentették).
A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. Már 1703-ban csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában Lengyelországba távozott, de – mint sokan mások – élve a szatmári béke adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.
Önéletírása fontos kordokumentum.
Irodalom
- Kónya, P. 2008: Veliteľské pôsobenie generála Juraja Ottlyka v povstaní Františka II. Rákocziho. Vojenská história 3/2008, 24-46.
- Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.
Külső hivatkozások
- Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, I-II. kötet. Budapest, 1888-1889.
- SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE