Eperjesi vésztörvényszék
Az eperjesi vésztörvényszék 1687. február közepétől néhány hónapig fennállt, a Habsburg-házból származó I. Lipót magyar király felhatalmazása alapján létrehozott politikai bíróság volt, amelyet Antonio Caraffa itáliai zsoldosvezér vezetett. Nem titkolt célja a Thököly Imre-féle szabadságmozgalom felszámolása volt. A vésztörvényszék a működése során koholt vádak alapján perbe fogott „főbb nemesek” ellen általános vizsgálatokat rendelt el; sokakat megkínoztatott, sőt ki is végeztetett.[1]
Előzményei
[szerkesztés]
A perek indításának hátterében leginkább a korai kuruc mozgalmak és a Thököly-szabadságharc voltak, a kereseteket a harcokban károsultak indították a kuruc mozgalommal szimpatizáló vagyonos emberek ellen.
Most nyilik alkalom örök időkre kiirtani Magyarországból a pártoskodást. A hadi szerencse jelenleg kedvez Felségednek, s a büntetés nemcsak igazságosnak fog látszani, hanem helyeseltetni is fog fenhangon. A birságok és elkobzások gyarapítani fogják a kincstárakat. De félrendszabálynak semmi haszna; szükség, hogy az inquizicio az ország több pontján egyszerre minél keményebben induljon meg.
Részletes története
[szerkesztés]A bíróságon Caraffa tábornok elnökölt, s mellette négy császári katona és nyolc magyar nemes és polgár vett részt az ítélkezésekben. Hamis vádak alapján indították el a letartóztatásokat 1687 februárjában. Döntő mértékben gazdag és tekintélyes embereket fogtak perbe. Rettentő kínzások közepette kicsikart vallomásokkal igyekeztek bizonyítani a koholt vádak igazát. Márciusban végezték ki az első áldozatokat. Többen voltak, akik öngyilkossággal előzték meg a vérpadot.[2] A kivégzettek között volt a környék leggazdagabb főura, Radvánszky György is, akit azzal vádoltak, hogy ő segítette pénzzel az összeesküvést. Az eperjesi vésztörvényszék[3] vagyonos, köztiszteletben álló, protestáns vallású embereket szemelt ki áldozatul. A kínvallatások során felhasználták a spanyol és olasz inkvizíció módszereit és eszközeit.
A gróf Caraffa tábornok elnökletével létrehozott rendkívüli törvényszék ítéletei nyomán huszonnégy nemes urat és gazdag városi polgárt végeztek ki, illetve kínoztak halálra. Caraffa szintén tortúrával akart tanúvallomást kicsikarni gróf Csáky István országbíróból és felső-magyarországi főkapitányból, de eredménytelenül.
Az eperjesi vésztörvényszék nagy nemzetközi felháborodást váltott ki.[4] A vármegyék és a nádor határozott közbeléptére a király az év vége felé feloszlatta a bíróságot, de Caraffát magas kitüntetésekkel halmozta el.
Emlékezete
[szerkesztés]
- A vértanúk emlékét 1908 óta szobor örökíti meg Eperjesen.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ II. Rákóczi Ferenc: Vallomások. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ Feldmayer Simon, Eperjes volt parancsnoka is öngyilkos lett.
- ↑ Számos korabeli dokumentum vértörvényszéknek nevezi az ítélkezési szervezetet.
- ↑ Grexa Gyula: Caraffa és az eperjesi vértörvényszék. Rozsnyó: (kiadó nélkül). 1913.
Források
[szerkesztés]- Szita László: Előadások és tanulmányok a török elleni háborúk történetéből (1686-1688). Baranya Megyei Levéltár. Pécs: (kiadó nélkül). 1989.
- K. Papp Miklós: Caraffa és az eperjesi vértörvényszék. 1870.
- Bidner Ákos: Az eperjesi vértörvényszék. 1941.
- Mayer Endre: Az eperjesi vértanúk kivégeztetése. 1908.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. DAB, (????) arch Hozzáférés: 2012. december 18.