„Aranygyapjas rend” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kép a rendi öltözetről |
a helyes előnévi sorrend Batthyány-Strattmann Lászlónál |
||
50. sor: | 50. sor: | ||
Csáky Albin.jpg|Gróf körösszegi és adorjáni [[Csáky Albin]] vallás- és közoktatásügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, főasztalnokmester, tárnokmester, a főrendiház elnöke |
Csáky Albin.jpg|Gróf körösszegi és adorjáni [[Csáky Albin]] vallás- és közoktatásügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, főasztalnokmester, tárnokmester, a főrendiház elnöke |
||
Zichy János.jpg|Gróf zicsi és vázsonykői [[Zichy János (miniszter)|Zichy János]] jogász, politikus, kamarás, valódi belső titkos tanácsos, kultuszminiszter |
Zichy János.jpg|Gróf zicsi és vázsonykői [[Zichy János (miniszter)|Zichy János]] jogász, politikus, kamarás, valódi belső titkos tanácsos, kultuszminiszter |
||
Batthyány-Strattmann László.JPG| |
Batthyány-Strattmann László.JPG|boldog németújvári herceg [[Batthyány-Strattmann László]] a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, Vasvármegye örökös főispánja |
||
</gallery> |
</gallery> |
||
A lap 2019. szeptember 25., 11:46-kori változata
Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or) egy lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Bruggeben alapított, harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.
A rend alapítását követően először a burgundi hercegek, majd a Habsburgok spanyol ágának és a spanyol örökösödési háború után mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágának legfontosabb rendjele lett.[1]
Története
A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg és a rendet először IV. Jenő (1433-ban) majd X. Leó pápa (1517-ben) is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva a fő kellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]
Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]
Leírása
A rend jelvénye: arany kosbőr (kosirha), mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi és a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile. ( = „a munka becse nem csekély”) E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.
A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]
Galéria
-
Izabella portugál hercegnő
Magyar Aranygyapjas lovagok
-
Gróf Zrínyi Miklós horvát bán
-
II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem
-
Herceg galántai Esterházy Pál nádor
-
Gróf erdődi Pálffy Miklós császári tábornagy, Magyarország nádora
-
Gróf galántai Esterházy Ferenc főkancellár
-
Gróf nagykárolyi Károlyi Antal táborszernagy, főispán
-
Gróf nagykárolyi Károlyi Gyula, országgyűlési képviselő, kamarás, főispán, valóságos belső titkos tanácsos
-
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Károly országbíró, miniszter, Békés vármegye főispánja
-
Herceg csábrági és szitnyai Koháry Ferenc József kamarás, titkos tanácsos, főpohárnok, főkancellár, Hont vármegye örökös főispánja
-
Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester
-
Gróf székhelyi Mailáth Antal udvari főkancellár, valóságos belső titkos tanácsos, államminiszter, főrendiházi tag
-
Báró nagyapponyi Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
-
Gróf krasznahorkai Andrássy Gyula magyar államférfi, a Magyar Királyság miniszterelnöke, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
-
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Nándor politikus, országgyűlési képviselő
-
Báró kissennyei Sennyey Pál valóságos belső titkos tanácsos, országbíró, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja
-
Gróf szapári, muraszombati és szécsiszigeti Szapáry Gyula politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke
-
Dr. gróf hédervári Khuen-Héderváry Károly, politikus, miniszterelnök, horvát bán
-
Gróf körösszegi és adorjáni Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, főasztalnokmester, tárnokmester, a főrendiház elnöke
-
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János jogász, politikus, kamarás, valódi belső titkos tanácsos, kultuszminiszter
-
boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, Vasvármegye örökös főispánja
Lásd még
Források
- ↑ Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. (1990). ISBN 963 326 5991
- ↑ a b c (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)