„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
11. sor: 11. sor:
A Mintarajz-iskolában [[Székely Bertalan]] növendéke volt. Ennek elvégzése után [[München]]ben és a [[párizs]]i [[Julian Akadémia|Julian Akadémián]] tanult. [[1892]]-ben [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károllyal]] együtt visszatért Münchenbe, ahol [[Hollósy Simon]] tanítványa lett. [[1893]]-ban festette a ''Nihilisták sorsot húznak'' című nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a [[debrecen]]i [[Déri Múzeum]]ban van. [[1894]]-ben [[Egyiptom]]ban járt.
A Mintarajz-iskolában [[Székely Bertalan]] növendéke volt. Ennek elvégzése után [[München]]ben és a [[párizs]]i [[Julian Akadémia|Julian Akadémián]] tanult. [[1892]]-ben [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károllyal]] együtt visszatért Münchenbe, ahol [[Hollósy Simon]] tanítványa lett. [[1893]]-ban festette a ''Nihilisták sorsot húznak'' című nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a [[debrecen]]i [[Déri Múzeum]]ban van. [[1894]]-ben [[Egyiptom]]ban járt.


A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók|zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Biltz (Bilcz) Irén személyében, aki Felső-Fernezely görög katolikus papjának volt a lánya.<ref>Telepy Katalin: ''Iványi Grünwald'' (A művészet kiskönyvtára c. sorozat), Corvina Kiadó, 1976, 6-7. és 12. oldal.</ref> [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (''Holdfelkelte'', ''Völgyben'', ''Tavaszi kirándulás''). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. 1898-ban feleségül vette Bilcz Irént.
A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók|zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Biltz (Bilcz) Irén személyében, aki Felső-Fernezely görögkatolikus papjának volt a lánya.<ref>Telepy Katalin: ''Iványi Grünwald'' (A művészet kiskönyvtára c. sorozat), Corvina Kiadó, 1976, 6-7. és 12. oldal.</ref> [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (''Holdfelkelte'', ''Völgyben'', ''Tavaszi kirándulás''). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. 1898-ban feleségül vette Bilcz Irént.


[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[Naturalizmus (művészet)|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[első világháború|I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.
[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[Naturalizmus (művészet)|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[első világháború|I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.

A lap 2018. január 20., 21:39-kori változata

Iványi-Grünwald Béla
Született1867. május 16.[1][2][3][4][5]
Som
Elhunyt1940. szeptember 24. (73 évesen)[2][3][4][5][6]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
Iskolái
KitüntetéseiCorvin-koszorú (1930)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (41/1-1-73)
A Wikimédia Commons tartalmaz Iványi-Grünwald Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Felesége, Biltz Irén (Thorma János festménye)
Iványi Grünwald Béla sírja Budapesten. Kerepesi temető: 41/1-1-73.

Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.

Élete

A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.

A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak című nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.

A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Biltz (Bilcz) Irén személyében, aki Felső-Fernezely görögkatolikus papjának volt a lánya.[7] 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. 1898-ban feleségül vette Bilcz Irént.

1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.

Művészetét 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el. (Más forrás szerint 1935-ben.[8])

Röviddel azután halt meg szívrohamban, hogy megtudta, a második bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak.

Társasági tagság

Jegyzetek

  1. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. április 7.)
  5. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  6. ↑ Iványi Grünwald, Béla, Béla Iványi Grünwald
  7. ↑ Telepy Katalin: Iványi Grünwald (A művészet kiskönyvtára c. sorozat), Corvina Kiadó, 1976, 6-7. és 12. oldal.
  8. ↑ S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 299. o. (2006). ISBN 963-9283-99-1 

Források

  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
  • Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 481–482. o.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Iványi-Grünwald_Béla&oldid=19531300”