„Csébi Pogány család” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
[[1326]] [[április 7.]]-én [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] Enyerei Imre fiának, Enyerei Miklósnak és testvéreinek (Tamásnak, Andrásnak és Istvánnak) adományozott egy [[sisakdísz]]t, amelyen szerepelt egy kiterjesztett két szárnyú csőrében leveles ágat tartó arany sólyom; ez majd a csébi Pogány család címerének a pajzs alakjává vált. Ez volt a legkorábbi magyar címeradomány, amely ekkor még csak sisakdíszadomány formában létezett. Enyerei Imre fia, Enyerei András vitte tovább a családot, és az ő unokája, Enyerei Péter fia, Enyerei István volt az első aki a "Pogány" vezetéknevet vette fel: ilyen módon Pogány Istvánként szerepelt és [[1379]] és [[1400]] között élt. [[1400]]-ban "''magister''"-ként szerepelt. A csébi Pogány családnak a törzsbirtokai a Zala vármegyei [[Zalacséb|Cséb]]en és [[Salomvár]]on feküdtek.
 
Pogány Istvánnak a több gyermeke közül Pogány I. Péter volt, aki tovább vitte a családot: Pogány I. Péter [[1412]]. [[november 4.]] és [[1415]]. [[augusztus 23.]] Zala vármegye alispánja volt. Az ő feleségétől, Katalintól, született a fia csébi Pogány Dénes, akinek majd a fia csébi Pogány II. Péter, királyi udvarmester volt [[1499]]-ben, sembergi kapitány [[1486]]-ban, majd Pozsony vármegye főispánja [[1495]] és [[1500]] között.<ref> Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 99.o.</ref> [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás magyar király]] korában az udvar utazásának csebi Pogány II. Péter, a király fő udvarmestere volt a fő szervezője és irányítója.<ref name="ezerévevisegrád">{{Cite web|url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/visegrad/visegrad_ezer_eve_almanach/pages/visegrad_35_04.htm|title=Visegrád ezer éve}}</ref> Másrészt, Pogány I. Péter és neje Katalinnak egy másik fia csébi Pogány Imre volt, aki [[pallosjog]]ot szerzett [[1458]]-ban. A [[zalalövő]]i falut a testvérek, Pogány Dénes és Pogány Imre, [[1470]]-ben kapták az uralkodótól és kezdetben közösen birtokolták.<ref name="bilkeilövő004">{{Cite web|url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Zalalovo/pages/004_Zalalovo_tortenete_1566-1690.htm|title=Bilkei Irén ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1490-1566 - 004}}</ref> Pogány Imre felesége az [[Osl nemzetség]]ből való herbotyai Osl Borbála lett, herbotyai Osl János és alsólendvai Bánffy Katalin lánya; egyanakkorugyanakkor leszármazottja volt [[Osl nembeli I. Herbord]] főlovász és főétekfogó mesternek és [[Hahót nembeli Lendvai Miklós]] Horvát-Dalmát bánnak. A házasságukból három fiú született: csébi Pogány György, akinek a felesége szenterzsébeti Terjék Dorottya, Terjék László és ákosfalvi Sárkány Veronika lánya; csébi Pogány János és csébi Pogány Zsigmond máramarosi sókamaraispán.<ref name="bilkeilövő">{{Cite web|url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Zalalovo/pages/003_Zalalovo_tortenete_1490-1566.htm|title=Bilkei Irén ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1490-1566 - 003}}</ref> Pogány Zsigmond, királyi zászlótartó, majd a királyi tábla ülnöke is volt, és élete utolsó éveit ismét Zalában töltötte be a máramarosi hivatala után; [[1526]]-ban a [[Mohácsi csata|mohácsi csatában]] esett el. Zsigmondnak két felesége volt: Az elsőtől a fiú gyermekei születtek, a második viszont a nála jóval rangosabb Várdai Fruzsina volt, akit [[1516]]-ban vett el.
 
Pogány János egyetlen leánya csébi Pogány Sára, polyanai Brodarics Mátyás kamarás felesége. Brodarics Mátyás [[1547]]-ben máramarosi sókamaraispán volt;<ref name="brodaricsmatyas">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria41/?query=brodarics%20m%C3%A1ty%C3%A1s&pg=109&layout=s|title=Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)Csiffáry Gergely: Mekcsey István egri várkapitány életrajzához}}</ref> fivére, [[Brodarics István]] kancellár. Brodarics Mátyás és Pogány Sára házasságából két leány született: Brodarics Klára, osztopáni Perneszy Farkasné és Brodarics Katalin, [[Perneszy András (alispán)|osztopáni Perneszy Andrásné]]. A két Brodarics asszony révén az osztopáni [[Perneszy család]] földbirtokos lett Zalában, és sok évszázadon keresztül igen befolyásos tisztségeket és szerepet töltöttek be a vármegyében.<ref name="bardoly">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_KOHI_Mm_12_Etudok/?query=brodarics%20m%C3%A1ty%C3%A1s&pg=151&layout=s|title=Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)Valter Ilona: A zalalövői-zalamindszenti r. k. templom barokk oltára}}</ref>

Navigációs menü