„Szent Pantaleon” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
25. sor: | 25. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Pantaleon Szent}} |
{{DEFAULTSORT:Pantaleon Szent}} |
||
[[Kategória:A Római Birodalom szentjei]] |
[[Kategória:A Római Birodalom szentjei]] |
||
[[Kategória:Görög ortodox szentek]] |
|||
[[Kategória:Vértanúk]] |
[[Kategória:Vértanúk]] |
||
A lap 2015. szeptember 29., 15:14-kori változata
Szent Pantaleon | |
Születése | |
275 Nicomedia | |
Halála | |
305. július 27. (29-30 évesen) Nicomedia | |
Tisztelete | |
Ünnepnapja | július 27. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Pantaleon témájú médiaállományokat. |
Szent Panteleimon (Agiosz Panteleimon), (275? – 304) vértanú és gyógyító szent.
Élete
A kisázsiai Nikomédiában (a mai Izmit) született becslések szerint 275-ben, mások szerint 284-ben. Apja Eustorgius (Eusztorgiosz) pogány, míg anyja, Szent Eubula keresztény volt. Apja pogány iskolában taníttatta, majd gyógyítást tanult egy híres nikomédiai orvosnál. Ekkoriban ismerkedett meg a keresztény vallással egy Hermolaus (Hermolaosz) nevű presbiter által. Panteleimon híre eljutott Diocletianus császárhoz (284-305) is, aki udvarába hívta a tehetsége révén kitűnő fiatal orvost. Egyszer azonban egy megdöbbentő esemény végleg megváltoztatta az életét. Egy gyermeket látott meg az utcán feküdve holtan, akit a mellette lévő mérges kígyó megmart. Panteleimon az Úr Jézus Krisztushoz kezdett imádkozni a gyermek feltámadásáért és a mérges kígyó elpusztításáért. Elhatározta, hogy ha imája teljesül, akkor követni fogja Krisztust és megkeresztelkedik. A gyermek feléledt, a kígyó pedig Panteleimon szemei láttára elpusztult. A csodás események után meg is keresztelkedett (Szent Hermolaosz keresztelte meg), annak ellenére, hogy a keresztény hit tiltott vallás volt. Nem sokkal később egy újabb csodás gyógyítást hajtott végre. Egy vak öregembert gyógyított meg, ezek hatására pogány apja is megkeresztelkedett.
Panteleimon, apja halála után a szenvedőknek, betegeknek, szegényeknek és koldusoknak szentelte az életét. Jézus Krisztus segítségét kérve ingyen gyógyította az embereket. Híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre többen keresték fel. A többi orvos irigységből, megvádolta Panteleimon, hogy keresztény foglyokat gyógyított meg. A császár próbálta rávenni, hogy cáfolja meg a vádakat és áldozzon a pogány isteneknek, de ő nem tagadta a vádakat, sőt kereszténynek tartotta magát. A dühős uralkodó nehéz kínzásoknak vetette alá az orvosszentet, de az Úr megjelent a szentnek és megerősítette a szenvedésekben. Ezért a sértetlen nagyvértanút a császár parancsára egy fához kötözték és vaskarmokkal tépték a húsát, fáklyákkal égették a testét, majd kerékbe törték, forró ólomba dobták, ezt követően pedig kővel a nyakában a tengerbe vetették. A szent azonban továbbra is sértetlen maradt és bátran vallotta Krisztust a császár előtt. A császár mérgében azt parancsolta, hogy dobják vadállatok elé a cirkuszban, de azok nem bántották, hanem a lábát nyalogatták, és meghunyászkodtak előtte. A dühöngő császár megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit öljenek le, aki Krisztust dicsőítette, a szent nagyvértanút pedig fejezzék le. A szentet egy olajfához kötözték és az egyik katona kardjával rávágott, de a kardja meglágyult, és nem tudott sebet ejteni. A szent imádkozott az Úrhoz, ekkor szózat hallatszott az égből, mely a nevén szólította a szentet és a Mennyek Országába hívta. Ezt hallván a katonák térdre borultak és a szent bocsánatát kérték. Nem akarták folytatni a kivégzést, de Panteleimon nagyvértanú felszólította őket, hogy teljesítsék a császár parancsát, különben nem részesülhetnek vele együtt a jövendő életből. A katonák könnyek között búcsúztak el a szenttől.
Amikor a vértanút lefejezték, a sebből tej folyt ki. Az olajfa, amelyhez a szentet kötötték, halála pillanatában gazdag terméssel telt meg. Sokan a jelenlevők közül hinni kezdtek Krisztusban. A szent testét először el akarták égetni, de sértetlen maradt a tűzben. Testét végül keresztények temették el szülővárosában Nikomédiában (305-ben ?).
Érdekesség
Róla kapta a nevét Dunapentele (a mai Dunaújváros óvárosa).
Lásd még
Források
- Jeszenszky Ágnes (szerk.): Szentek lexikona. Dunakönyv Kiadó, 1994.
- Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele. (helytörténeti tanulmány) Dunaújváros, 2007.