Smaragdzöld piton
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Morelia viridis (Schlegel, 1872) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Smaragdzöld piton témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Smaragdzöld piton témájú médiaállományokat és Smaragdzöld piton témájú kategóriát.
|
A smaragdzöld piton (Morelia viridis) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A smaragdzöld piton megtalálható Indonéziában (Misool, Salawati, Aru szigetek, Schouten szigetek), Új-Guinea nyugati részén, Pápua Új-Guineában (és a környező szigeteken 1800 m magasságig) és Ausztráliában (Queensland államban a York-félszigeten).[1]
A faj szimpatrikusan fejlődött a szőnyegmintás piton (Morelia spilota) fajjal, a két faj gyakran ugyanabban az ökológiai niche-ben él együtt.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A smaragdzöld piton jellegzetessége a karcsú test. Viszonylag hosszú farka teljes testhosszának kb. 14%-át teszi ki. Feje nagy méretű és jól elkülönül a nyakától. Pofája nagy és szögletes. Testének keresztmetszete háromszögletű, gerince jól kivehető. Teljes hossza 150–180 cm, de a nagy méretű nőstények elérhetik a 200 cm hosszúságot is. Mérete az élőhelyétől is függ. Testtömege nagy mértékben függ az egyed táplálkozási körülményeitől. A hímek tömege 1100–1400 g, a nőstények elérhetik az 1600 g-ot, bár a vadon élő példányok ennél általában könnyebbek. A különösen nagytermetű példányok, melyek tömege elérheti a 2200 g-ot kivétel nélkül nőstények.
Élőhelye
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fő élőhelye esőerdők, vagy azok közelsége. Elsősorban fán lakó faj, fákon, bokrokban és bozótosokban él. Időnként a földön is megfigyelhető.[1]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt jelenleg nem tekintik fenyegetettnek természetes élőhelyén, bár a kisállat-kereskedelemben továbbra is igen népszerű. Új-Guineában néha élelemként is vadásznak rá.
Viselkedése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A smaragdzöld piton elsősorban fákon él, jellegzetes módon tekeredik az ágakra, fejét az összetekert testén pihenteti.[2] Ez a viselkedés hasonlít a Dél-Amerikában élő kutyafejű boáéra (Corallus caninus). Megjelenése mellett ez a viselkedése az oka, hogy természetes élőhelyén kívül a két faj összetéveszthető.
Táplálkozása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Táplálékát többnyire apró emlősök, például rágcsálók, időnként hüllők alkotják. Erről a kígyóról a kutyafejű boával együtt azt tartották, hogy madarakat is elfogyaszt, ezért Switak kutatói terepmunkát végzett ebben a kérdésben, ám több mint 1000 példány gyomortartalmának vizsgálata után sem találta bizonyítékát a madárevésnek. Zsákmányát úgy ragadja meg, hogy kapaszkodásra alkalmas farkával az ágat szorítja, S alakú testhelyzetből csap le, majd összeszorítja áldozatát.
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A smaragdzöld piton 1-25 tojást rak egy fészekaljba. Természetes élőhelyén nincs feljegyzés a szaporodásáról, de a fogságban a nőstények védik és költik a tojásokat. A frissen kikelt kis kígyók citromsárgák, vöröses és barnás csíkokkal és pettyekkel, vagy aranyszínűek vagy narancsvörösek. Az ausztráliai Iron Range Nemzeti Parkban a sárga egyedek színváltása 5-10 nap alatt zajlott le, 58–60 cm-es hosszúság esetén, ami kb. egyéves kornak felel meg.
Fogságban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ezt a fajt gyakran tartják fogságban, ahol, amennyiben speciális igényeit kielégítik könnyen szaporítható.[3][4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, Volume 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume)
- ↑ "Archivált másolat". 2015. november 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. szeptember 16..
- ↑ Kivit, Ron; Wiseman, Steven (2005). The Green Tree Python and Emerald Tree Boa - Care, Breeding and Natural History. Kirschner & Seufer Verlag. ISBN 3-9808264-0-6.
- ↑ "Green tree python care sheet".
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Schlegel, H. 1872. De Dierentuin van het Koninklijk Zoölogisch Genootschap Natura Artis Magistra te Amsterdam, Reptilia. 64 pp. (Python viridis, p. 54.)
