Sima László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sima László
Sima László újságíró, lapszerkesztő, történetíró
Sima László újságíró, lapszerkesztő, történetíró
Élete
Született 1884. augusztus 26.
Szentes, magyar 1867-1918
Elhunyt 1952. május 14. (67 évesen)
Szentes, magyar
Nemzetiség magyar
Házastársa Donát Eszter (1880-1982)
Pályafutása
Írói álneve Barázda, Skorpió
Jellemző műfaj(ok) újságcikk, regény, történeti munkák, vers, mese
Fontosabb művei Szentes város története (I. kötet, folytatása kéziratban)
Sima László aláírása
Sima László aláírása

Sima László (Szentes, 1884. augusztus 26.Szentes, 1952. május 14.) újságíró, lapszerkesztő, történetíró, szülővárosa jeles monográfusa. Két ízben is életre keltette az édesapja, Sima Ferenc által alapított Szentesi Lap című újságot, a korabeli ellenzék legjelentősebb helyi lapját. Fő műve az 1914-ben megjelent Szentes város története alapvető várostörténeti forrásmunka.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Sima Ferenc református néptanító, lapkiadó-szerkesztő, országgyűlési képviselő, a helyi 48-as függetlenségi ellenzék vezére, édesanyja Donát Julianna, Donát István földbirtokos lánya. Tizenkét testvére közül csak Juliska húga és ő élték meg a felnőttkort.

Elemi iskoláit szülővárosában, középiskolai tanulmányait Szentesen, Kaposváron, és Nagykőrösön végezte. Apja példája nyomán Már 14 éves korában megjelentek első cikkei, riportjai a Csongrádmegyei Ellenzékben. 1901-től az Alföldi Ellenzék[1] című helyi lap munkatársa lett.

1903-ban Budapestre költözött, ahol a polgári ellenzéki lapjainál - Magyarország, Egyetértés, Független Magyarország - szerzet újságírói tapasztalatokat.

1906-ban hazatelepült Szentesre, és felelős szerkesztőként újraindította[2] az édesapja által 1872-ben alapított Szentesi Lap[3] című újságot, amelynek kiadása 1899-ben,[4] az ő Amerikába történt kivándorlását[5] megelőzően szűnt meg.

Az újságszerkesztés mellett gyámpénztári könyvelőként, majd városi főszámvevőként dolgozott, illetve regényeket, elbeszéléseket írt, előadásokat tartott, és folyamatosan gyűjtötte a Szentes történetével kapcsolatos forrásokat. 1909-ben írja meg és közli folytatásokban[6] a Csongrád vármegye és Szeged című tanulmányát. Ebben a megyeszékhely Szegedre történő telepítése ellen sorakoztat fel érveket, válaszként Czímer Károly: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében című vitairatára (Szeged, 1909)

Ezt követően írja meg fő művét. A Szentes város története című monográfia[7] első kötete 1914-ben került kinyomtatásra. Ez a kezdetektől 1837-ig, az örökváltsági pótszerződés[8] megkötéséig követi végig a város múltját.

A helytörténeti alapmű folytatása kéziratban maradt, a Szentesi Levéltár[9] őrzi.

Politikai téren is apja nyomdokában járt, mint a helyi függetlenségi ellenzék vezéregyénisége. Több cikluson át volt a II. (Kiséri) 48-as Népkör elnöke, 1914 és 1917 között városi képviselő. 1916-ban behívták katonának, 1917 őszén került haza.

1918-ban az őszirózsás forradalom során a helyi szociáldemokrata mozgalom egyik legjelentősebb alakja, a Magyarországi Közalkalmazottak Szövetsége szentesi csoportjának elnöke, a Szentesi Nemzeti Tanács ideiglenes végrehajtó bizottsága, majd a Néptanács tagja. 1919. márciusától a helyi direktórium elnöke,[10] a városi pénzügyek intézője, őt delegálják a járási-, majd a megyei tanácsba.

1919 júliusában az országos sajtódirektórium Kaposvárra rendelte, ahol a Somogyi Munkás című lap szerkesztését végezte. A Tanácsköztársaság megdöntését követően elbujdosott, de 1919 decemberében elfogták. A szegedi Csillag börtönből 1921. augusztus végén szabadult amnesztiával.

Ezután saját lapot nem adhatott ki, megélhetését újságírással biztosította. Tíz éven át többnyire név nélküli háttérmunkásként dolgozott az Alföldi Újságnál.[11] A cikkek mellett regényeket, novellákat, verseket és gyermekmeséket is írt. 1931-ben az újonnan induló Szentesi Hírlap munkatársa lett, ahol "Barázda" és "Skorpió" álnéven jelentek meg az írásai. Felkészültsége és nagy munkabírása itt is kulcsemberré tette, de 1938-ban politikai okok miatt távoznia kellett lapjától.

Az újságírás kényszerű szünetében tovább folytatta irodalmi munkásságát. 1938-ig 46 regényt írt, melyek témáit elsősorban a szabadságharc idejéből és a betyárvilágból merítette. Ezek mellett kéziratban maradt két meséskönyve és egy verseskötete is. Irodalmi működéséért 1937-ben a Magyar Nemzeti Irodalmi Társaság rendes tagjai sorába választották. Székfoglaló előadását 1939-ben tartotta meg "Az ezeresztendős Szentes" címen.

1945. januárjában ismét újraindította a Szentesi Lapot,[12] amely a következő évtől a Szociáldemokrata Párt újságjaként jelent meg. A lapszerkesztés mellett a város alkalmazásába állt, főszámvevő, majd gazdasági és pénzügyi tanácsnok lett, és helyettes polgármesterré választották.

1947 szeptemberében idős kora és betegsége miatt nyugalomba vonult, és a lapjának kiadását is megszüntette.[13] 1952. május 14-én hunyt el, sírja nagyhegyi szőlőskertjének közelében a hékédi református temetőben van. Emlékét értékes történeti munkái és a helyi újságok régi évfolyamai őrzik.

Főbb munkái[szerkesztés]

Források, jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Alföldi Ellenzék XIII. évfolyamának lapszámai. e-Könyvtár Szentes, 1913
  2. Sima László szerk.: Szentesi Lap (újraindítva). e-Könyvtár Szentes, 1906. július 1.
  3. Sima Ferenc szerk.: Szentesi Lap (első szám). e-Könyvtár Szentes, 1872. augusztus 11.
  4. Sima Ferenc szerk.: Szentesi Lap (utolsó szám). e-Könyvtár Szentes, 1899. június 16.
  5. Labádi Lajos: Az országos politika porondján - 150 éve született Sima Ferenc (II.). Szentesi Élet, 2003. november 21.
  6. Sima László: Csongrád vármegye és Szeged (első rész). e-Könyvtár Szentes, 1909. május 23.
  7. Labádi Lajos: Az első várostörténeti monográfia - Kilencven éve jelent meg. Szentesi Élet, 2004. szeptember 3.
  8. A Károlyiak kora és az örökváltság. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000
  9. Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
  10. A proletárdiktatúra. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000
  11. Az Alföldi Újság XXVII/294. lapszáma. e-Könyvtár Szentes, 1927. december 29.
  12. Sima László szerk.: Szentesi Lap (újraindítva). e-Könyvtár Szentes, 1945. január 4.
  13. Sima László szerk.: Szentesi Lap (utolsó szám). e-Könyvtár Szentes, 1947. szeptember 28.

Képgaléria[szerkesztés]