Semovente 75/34

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Semovente 75/34
Semovente 75 34.jpg

Típus önjáró löveg
Fejlesztő ország Flag of Italy (1861–1946).svg Olasz Királyság
Gyártási darabszám 190
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 3 fő
Hosszúság5,04 m
Szélesség2,23 m
Magasság1,8 m
Tömeg 15 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat Homlok: 50 mm
Elsődleges fegyverzet 75 mm L/34 löveg
Másodlagos fegyverzet 8 mm Breda 38 géppuska
Műszaki adatok
Motor FIAT-SPA 15TB nyolchengeres benzinmotor
Teljesítmény 185 LE
Felfüggesztés fél-elliptikus laprugó
Sebesség39 km/h
Fajlagos teljesítmény 12,7 LE/t
Hatótávolság230 km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Semovente 75/34 témájú médiaállományokat.

A Semovente 75/34 egy olasz gyártmányú önjáró löveg volt, melyet a második világháború folyamán használtak. Alapjául az M15/42 közepes harckocsi szolgált, amelyre az L/34 kaliberhosszúságú 75 mm-es löveget építették. Az 1943-as olasz kapitulációig 192 darab készült a típusból.

Történet[szerkesztés]

Az első olasz önjáró löveg, a Semovente M41 da 75/18 az M14/41 közepes harckocsi alvázán alapult és az 1941-es év végén rendszeresítették. A jármű a tábori tüzérség számára mind mozgékonyságot, mind páncélvédelmet biztosított. A rövid csövű L/18 kaliberhosszúságú 75 mm-es tarackkal felszerelve sikeresen alkalmazták az észak-afrikai sivatagban, ahol a közepes harckocsikat pontos, nagy hatótávolságú tűzzel támogatták.

A Semovente 75/34 egy továbbfejlesztett változat volt, melyet egy új, 75/34-es löveggel szereltek fel a meghosszabbított küzdőtérben. Mivel alapul az M15/42-es harckocsi alvázát használták, motorja erősebb és maga a jármű hosszabb volt. A tervezet 1942 végére készült el, majd 1943-ban a Fiat-Ansaldo megindította a gyártást.

Feltételezett harctéri alkalmazás[szerkesztés]

A brit és nemzetközösségi erők egyiptomi és El Alamein-i határátlépését követően a Regio Esercito a Semovente 75/34 korai prototípusait a sivatagba vezényelte, hogy segítse a harcot a Szövetségesek ellen. Az új motor mechanikai problémái és a 75/34-es ágyú rögzítése késleltette a sorozatgyártást, amely csak a tunéziai visszavonuláskor futott fel.

Német használatban[szerkesztés]

Az Olasz Királyság bukása után a Wehrmacht lefoglalta a legyártott mennyiség többségét, majd StuG M43 mit 75/34 851(i) jelöléssel rendszeresítette a típust. Az 1944-es év végéig a német egységek összesen 294 darabot kaptak belőle. Ebben az évben hat gyalogos hadosztályban, két páncélos hadosztályban, három páncélgránátos hadosztályban, egy ejtőernyős hadosztályban és egy hegyi hadosztályban szolgáltak ezek a Semoventék, melyeket Olaszországban és a Balkánon vetettek be.

Forrás[szerkesztés]