Fiat L6/40
| Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Carro Armato L6/40 | |
| Fiat-Ansaldo L6/40 kisharkocsi 1940-ben | |
| Típus | könnyű harckocsi |
| Fejlesztő ország | |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | |
| Gyártó | Fiat |
| Gyártási darabszám | 283 db |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 2 fő |
| Hosszúság | 3,78 m |
| Szélesség | 1,92 m |
| Magasság | 2,03 m |
| Tömeg | 6,8 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6-40 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 20 mm Breda 35 gépágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 8 mm Breda 38 géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 4 hengeres SPA 180 benzinmotor |
| Sebesség | 42 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 70 LE |
| Hatótávolság | 200 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carro Armato L6/40 témájú médiaállományokat. | |
A Fiat L6/40 egy könnyű harckocsi volt, melyet az olasz hadsereg használt 1940-től a második világháború végéig. A hivatalos olasz megjelölés a Carro Armato L 6/40 volt. A megjelölés a következőképpen értendő: „L” a Leggero (magyarul: könnyű), ezt követi a súly tonnában (6), majd a szolgálatba állítás éve (1940).
Leírás és történet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az L6/40 egy hagyományos könnyű harckocsi tervezet volt szegecselt konstrukcióval. Egyfős lövegtornya középpontjában egy Breda Modello 35 20 mm-es főlöveg kapott helyet, mellette pedig egy Breda Modello 38 8 mm-es párhuzamosított géppuska. A vezető a teknő jobb oldalán ült. A páncélzat 6–30 mm vastag, ami nagyjából megegyezett az akkori szövetséges könnyű harckocsikéval.
Érdekességképpen, a járművet a Fiat-Ansaldo tervezte, mint export termék, az olasz hadsereg pedig akkor rendszeresítette, mikor a katonai vezetés értesült a tervezetről, és érdeklődni kezdett felőle.
Az L6/40 volt a fő harckocsitípus, melyet az olasz erők a keleti fronton bevetettek az L6/40 alvázán alapuló Semovente 47/32 mellett. Az L6/40 típusokat az észak-afrikai hadjárat folyamán is bevetették.
Fejlesztés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Fiat L3 könnyű harckocsi továbbfejlesztéseként az L6 harckocsinak több prototípusa is készült az 1930-as évek folyamán. Az elsőt egy sponson-foglalatban elhelyezett 37 mm-s löveggel és egy géppuskával felszerelt toronnyal látták el. A későbbi változat toronyba helyezett 37 mm-s löveggel, az azt követő változat egy 8 mm-s ikergéppuskával készült. Végül a sorozatban gyártott változat, amely a Carro Armato L6/40 megjelölést kapta; 1939-be kezdték sorozatgyártását, és összesen 283 járművet gyártottak le.
Az L6 Lf lángszórós harckocsit úgy tervezték, hogy a főlöveg helyére lángszórót szerelnek egy 200 literes tartállyal. A parancsnoki változatot kiegészítő rádiós eszközökkel és nyitott tetejű toronnyal látták el. A legsikeresebb változata a Semovente 47/32 volt, melynél eltávolították a tornyot és egy 47 mm-s páncéltörő löveggel látták el. A végső változatot, amely a háború végén készült már csak egy 8 mm-s Breda géppuskával szerelték fel. Ezt a típust a Semovente 90/53 mellett használták, mint lőszerszállító jármű, mivel a Semovente csak 6 darab lőszert tudott magával vinni.
Alkalmazás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az L6/40 könnyű harckocsikat az olaszok használták a balkáni hadjárat alatt, mikor a Szovjetunió ellen harcoltak, az észak-afrikai hadjárat befejező szakaszában, illetve Szicília és Olaszország védelménél vetették be.
Az L6/40 volt a fő harckocsitípus, melyet az olasz erők a keleti fronton használtak. Az L6 harckocsik mellett az L6/40 alvázán alapuló Semovente 47/32 önjáró lövegeket is bevetették.
Habár egy egészen jó könnyű harckocsi volt a maga méretében, fejlesztéseinek köszönhetően pedig a kis harckocsik felé emelkedett, melyek általánosak voltak az olasz hadseregben, már bevezetésekor is elavultnak számított. A jármű alacsony sziluettje (valamivel magasabb volt, mint egy átlagos férfi) jól használhatóvá tette felderítési feladatkör betöltésére, fegyverzete pedig hatékony volt bármilyen könnyű jármű ellen. Mivel az olasz haderőnél hiánycikknek számítottak a megfelelő közepes harckocsik, így gyakran hadba fogták az L6/40 harckocsikat, bár erre a feladatkörre nemigen voltak alkalmasak.
Egyéb adatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Manőverezhetőség:
- Gázló képesség: 0,8 m
- Mászóképesség: 60%
- Lépcsőmászó képesség: 0,7 m
- Árokáthidaló képesség: 1,7 m
- Fegyverzet:
- Lőszer javadalmazás: 296 darab ágyú- és 1560 darab géppuskalőszer
- Oldal- és magassági irányzás: -12° +20° le és fel, 360° körbe
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Restaurált L6/40 Kubinka-i harckocsi múzeumban
- Carro Armato L6/40 a Balkánon (1943)
- L6/40 lőszerszállító változata
- Olasz Fiat L6/40 könnyű harckocsi a Balkánon
Lásd még
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fiat L6/40 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bishop, Chris (1998). The Encyclopedia of Weapons of World War II. New York: Barnes & Noble. ISBN 0-7607-1022-8.