Sebők György (zongoraművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sebők György
Született1922. november 2.[1][2][3]
Szeged[4]
Elhunyt1999. november 14. (77 évesen)[1][5][2][3]
Bloomington
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • zenepedagógus
  • zongorista
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1938)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebők György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sebők György (Szeged, 1922. november 2.Bloomington, 1999. november 14.) nemzetközileg elismert Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és az Indiana University School of Music professzora Archiválva 2013. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben volt Bloomingtonban (Indiana, USA).

Élete[szerkesztés]

Sebők Vilmos (1887–1943) ügyvéd és Krausz Klára (1896–1978) gyermekeként született; húga Sebők Éva költő, műfordító.[6][7] Zenei tanulmányait 5 éves korában szülővárosában kezdte. Tehetségét anyai nagyapja, Krausz József (1866–1950)[8] szegedi főorvos ismerte fel, aki bemutatta őt dr. Baranyi Jánosnak, Dohnányi Ernő egykori tanítványának, Szeged akkori legelismertebb zongoratanárának. A mester a gyermek tanításával először Bartl Ödönné zongoratanárnőt bízta meg és a zeneelméletre Szögi (Szeghy) Endre tanította, és ő vette észre, hogy abszolút hallása van a „kis növendéknek”. Kamarazenére Gábor Arnoldné hegedűtanárnő oktatta. Később a tanítását Sándor György[9] vette át, aki abban az időben Bartók Béla tanítványa volt a Zeneakadémián és hetente Szegedre utazott tehetséges növendékeknek órákat adni.

1938-ban, 16 évesen felvételt nyert Székely Arnold osztályába a Zeneakadémiára. Később a tanulást Keéri-Szántó Imrénél folytatta, majd egy rövidebb ideig Faragó Györgyhöz[10] került. A kamarazenét Weiner Leótól a zeneszerzést Kodály Zoltántól tanulta. A sors és a körülmények játéka, hogy az akadémián nem a tanáraitól tanult a legtöbbet. Olyan helyzetbe került, hogy kísérte Zathureczky Ede osztályát, kísért Molnár Imre énekóráin, Kresz Géza hegedűóráin, kísért diplomahangversenyeken, vagyis egyszerre volt korrepetitor, növendék, illetve tanár. A Zeneakadémiát befejezve (1938) Paul Weingarten(wd) zongoraművész magántanítványa lett.

Huszonegy évesen őt sem kerülte el a második világégés, behívták munkaszolgálatra. Távollétében édesanyját és tizenhét éves nővérét deportálták, de túlélték a megpróbáltatásokat.[11] A háború után Szegedre költözött. Később Bukarestbe utazott és ott a véletlen szerencsének köszönhetően George Enescu felkérte szólistának egy zenekari koncertre. A nagy sikernek köszönhetően Erdély-szerte koncertezett, majd rövidebb ideig Párizsban tartózkodott, de ekkor még kénytelen hazautazni (1946). Ezután újra Budapesten kapott lehetőséget, ami az akkori Bartók Konzervatórium zongoratanári állásában kínálkozott (1949-1957). Ezekben az időkben a tanítás mellett sokat szerepelt koncerteken, rádió felvételeket készíthetett és szerepelhetett a Világifjúsági Találkozón (VIT) is, ahol díjat is kapott. Az elismertség és a megbecsülés jegyeként 1952-ben megkapta a Liszt Ferenc-díjat.

1956 őszén, látva az itthoni helyzetet, (másodszor is) Párizsba költözött (1957). Egy kinti sikeres szólóest után Gabriel Dussurget(wd)-nek, a párizsi Opera későbbi igazgatójának ajánlásával lemezszerződési ajánlatot kapott az Erato hanglemezcégtől, 8 lemez elkészítésére, amiből az első azonnal „Grand Prix du Disque(wd)”-díjat kapott. 1958–tól stabilizálódott a kinti helyzete és lehetőség nyílt a régen áhított nemzetközi karrierre.

Az Egyesült Államokbeli Pennsylvaniából és Coloradóból kapott meghívást, melyet nem fogadott el. Később 1962-ben az Indiana Állami Egyetem zenei fakultására, a Jacobs School of Music(wd), által felajánlott lehetőséggel élve Bloomingtonba került.

Jacobs School of Music - University of Indiana, Bloomington
Sample Gates - University of Indiana, Bloomington
Education - University of Indiana, Bloomington

1985-től az egyetem örökös professzora címet kapja (1993-ban Bloomingtonban 1 évig tanítványa volt Bogányi Gergely). Sok-sok éven át hangversenyezett és kurzusokat tartott a világ számos pontján. 14 évig dolgozott a berlini Hochschule der Künste vendégtanáraként. Tanított a tokiói Toho Schoolban,[12] a párizsi Conservatoire[13]-on, Amszterdamban, Barcelonában, Banffban (Kanada) és a finn Sibelius Akadémián, valamint idehaza Keszthelyen, a Szombathelyi Bartók Szemináriumon és a Zeneakadémián. 1985-ben kurzust alapított ’Ernen Musikdorf’ néven a svájci Ernenben.(wd) Élete végéig aktív művész maradt, Amerika, Európa, Japán és a világ számos helyén, felejthetetlen, maradandó koncertet adott. Munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták világszerte.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
  4. Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2023. február 11.)
  5. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  6. Szülei házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 647/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  7. Dombi Józsefné (2003). „Az előadói képesség gyökerei Sebők György művészetében”. Parlando (Magyarország) 45 (1).  
  8. Gyászhír”, Viharsarok, 1950. december 8., 6. oldal (Hozzáférés: 2021. december 3.) 
  9. http://zeneakademia.hu/hu/nagy-elodok/-/asset_publisher/29I4W6p9tHfE/content/sandor-gyorgy/10192
  10. http://zeneakademia.hu/hu/nagy-elodok/-/asset_publisher/29I4W6p9tHfE/content/farago-gyorgy/10192
  11. Sebők Vilmosné. Holocaust Survivors and Victims Database. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  12. http://www.tohomusic.ac.jp/english/
  13. http://www.conservatoiredeparis.fr/

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap