Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-12-2
Szuhafői Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténetben, hanem az egyetemes kultúrában is korszakalkotó.
Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és ő is kiválóan zongorázott. Bartók 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be Thomán István zongora osztályába és Koessler János zeneszerzés osztályába. Stílusának alakításában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének.
Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, összehasonlító kutatásaiban pedig a szomszéd népek zenéjét is górcső alá vette. 1906-ban Kodállyal közösen írt Magyar népdalok — énekhangra és zongorára, húsz feldolgozást magába foglaló művével kezdődött el új művészi alkotó korszaka és egyúttal tudósi tevékenysége is. A parasztzenét megismerve kompozíciós stílusa immár a népzenére támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára írt operája, A kékszakállú herceg vára. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zenéről.
1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, leukémiában. 1948-ban a Kossuth-díjak első átadásán neki ítélték oda — Derkovits Gyulával és József Attilával együtt — posztumusz a kitüntetést. 1956. január 1-én a budapesti Magyar Állami Operaház egyik legkedvesebb műve, A csodálatos mandarin táncjáték műsorra tűzésével tisztelgett géniusza előtt. Földi maradványai 1988. július 5-én országos médiafigyelem közepette érkeztek haza, és július 7-én helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben. Ennek 20. évfordulóján, Bartók születésnapjának előestéjén 2008. március 24-én a Google kereső ünnepi logóval jelent meg. (Ő volt az első így köszöntött magyar.)