SMS Wien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Wien
AUT-HUN wien e.JPG
Hajótípus Csatahajó
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Monarch-osztály
Pályafutása
Építő Stabilimento Tecnico Triestino (Triest)
Ára 9 756 482 korona
Építés kezdete 1893. február 16.
Vízre bocsátás 1895. július 6.
Szolgálatba állítás 1897. május 13.
Sorsa Elsüllyedt a Muggia-öbölben
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 5672 t
Hossz 99,22 m
Szélesség 16,98 m
Merülés 6,36 m építési
Hajtómű 2 db álló 3 hengeres háromszoros expanziójú gőzgép. (Magasnyomású henger 85 cm, középnyomású henger 130 cm, az alacsonynyomású henger 200 cm átmérőjű, dugattyú lökethossz 90 cm.) 5 db hengeres tűzcsöves kazán 24 db tűztérrel. Üzemi nyomás 11 atm. Összsúly a kazánvízzel együtt: 880 t. Kazánátmérő 424 cm, tűzrostély felület: 53 m², fűtőfelület 1465 m², kémény 8,69 m², a rostélytól 21 m magasan. 2 db 3 szárnyú, kifelé forgó hajócsavar, 4,42 m átmérővel, mely 3,975 m és 4,724 m között változtatható.
Sebesség 17,49 csomó (35 km/h)
Fegyverzet
  • 4 db 24 cm/L40 Krupp löveg 2 elektromos mozgatású, 260°-ban elfordítható lövegtoronyban. Csőhossz 9,6 m, csősúly 26 t, csőemelkedés szöge 25°, lőtávolság 16 km, lövedék hossza 84 cm, súlya 215 kg. (Lőszer kiszabat 640 db lövedék.)
  • 6 db 15 cm/L40 Krupp löveg, 1080 lövedékkel, tűzgyorsaság: 8 célzott lövés percenként
  • 2 db 7cm-es csónaklöveg
  • 10 db 4,7 cm/L44 Skoda löveg
  • 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő Hotchkiss löveg, 5000 lövedékkel
  • 2 db 8 mm-es géppuska
  • 2 db 7 cm/L16 Uchatius csónaklöveg, 200 lövedékkel,
  • 2 db vízvonal alatti 45 cm-es TCS (oldalanként egy-egy) (4 db éles torpedó, 2 db gyakorló torpedó)
Páncélzat
  • Öv: 220-270 mm, 2,1 m magasan
  • Fedélzet: 40-60 mm
  • Vezérlőtorony: 220 mm
  • Fő lövegtornyok: 250 mm
  • Kazamata ütegek: 80 mm

Legénység 26 tiszt + 415 fő

Az SMS Wien az Osztrák–Magyar Monarchia Monarch-osztályú partvédő páncélosa volt az első világháborúban. A testvérhajói a SMS Budapest és az SMS Monarch volt.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1893. február 16-án megkezdődött az építése. 1894. december 2-án I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. 1895. július 6-án vízre bocsátották. Az eseményre érkezett Bécs városi küldöttség tagjai között volt Dr. Carl Lueger, akkoriban a Birodalmi Tanács képviselője. A bécsi Magisztrátus egy díszlobogót adományozott a hajónak, majd később egy olajfestményt.

1897. május 13-án állt szolgálatba, első útja Angliába vezetett, hogy részt vegyen a Viktória királynő uralkodásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. 1898. április 16-án megérkezett Pólába. Április 30-án leszerelték. Május 15-én az Arzenálban Ferenc Ferdinánd főherceg meglátogatta a hajót. Azután a szellőzői huzatjának javítása érdekében meghosszabbították a szellőzőkürtők magasságát és megnagyobbították azok nyílásait. Kicserélték a hajócsavar tengelyek bronzperselyeit.

1899. május 28-án felszerelték és beosztották a Nyári Hajórajba. 1901-ben lengéscsillapító bordákat és két 4,7 cm-es gyorstüzelő löveget kapott. Október 14-én felszerelték és a Hajóraj kötelékében Dalmáciában hajózott. 1902. március 1-jén a Hajórajjal együtt kifutott Polából a Földközi-tenger felé. 1903. január 1-jétől a Hajóraj kötelékéhez tartozott. Felszerelték egy Siemens–Braun-féle rádióállomással.

1906. január 1-jétől a Tartalék Hajórajhoz tartozott. Június 15. – szeptember 20. között a Nyári Hajóraj 2. Divíziójában szolgált. Meghosszabbították a hátsó parancsnoki híd fedélzetét, kisebb gépjavításokat hajtottak végre a hajón, megvizsgálták a hajócsavar tengelyeket, 3,7 cm-es és 7 cm/L18-as lövegeket kapott, továbbá a 15 cm-es lövegekhez irányzóállásokat szereltek fel.

1912. november 10-én szolgálatba állt a 4. Nehézhajó Divízióban. 1913. március 10-én kivonták a szolgálatból és áthelyezték a rádióállomását. December 1-jén újból szolgálatba állították, és Vergalorában a Tüzérségi Iskola kiképzőhajója lett. 1914. szeptember 8-9. tűzcsapásokat mért az ellenségre. 1915. augusztus 25-én felderítést, majd partraszállást hajtott végre a Traste-öbölben. Egy ember megsebesült.

  • 1917. augusztus 22.: a Budapest-tel együtt Triesztbe vezényelték az ellenséges partraszállási kísérletek elhárítása céljából. A parancsnoka Heinrich von Seitz sorhajókapitány volt.
    • augusztus 26.: Légitámadás.
    • szeptember 5.: Az egyik oldalcsónak találatot kapott és a hajón 6 m hosszú repedés keletkezett a vízvonala alatt. A rekeszek megteltek vízzel, a léket ideiglenesen eltömítették. Léggömbelhárító löveget szereltek fel rá.
    • szeptember 12.: Pólába ment.
    • október 30.: Visszatért Triesztbe.
    • november 16.: A Cortellazzo ütegekkel vívott tűzpárbaj során 7 találatot kapott, egyet az övpáncélján. Kevés kár és csekély emberveszteség.
    • december 10.: A Muggia-öbölben 02. 30-kor az olasz MAS 9-es (parancsnoka Luigi Rizzo) a kikötői záron egy hidraulikus vágószerkezet segítségével áthatolva, két torpedóval elsüllyesztette. A MAS 9-es az elektromotorját használta, így nem hallották. A hajó 10 percen belül oldalra dőlve, orral előre elsüllyedt. Ugyanekkor a MAS 13 a közelébe horgonyzó Budapest ellen lőtte ki a torpedóit, de nem találták el a célt. 35 ember elesett, 2 eltűnt. Gerinccel felfelé ült le a fenékre 15 m-es vízmélységben.

1918. június 7-én a kiemelési kísérleteket leállították a háború időtartamára. 1925 májusában kiemelték, és 25 halottat találtak a hajóban, akik ma a trieszti Központi Temetőben egy tömegsírban nyugszanak.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kriegsmarine.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]