SMS Árpád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SMS Árpád
1:50 arányú modell a bécsi Hadtörténeti Múzeumban
1:50 arányú modell a bécsi Hadtörténeti Múzeumban
Hajótípus Csatahajó
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Habsburg-osztály
Pályafutása
Építő Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete 1899. június 10.
Vízre bocsátás 1901. szeptember 11.
Szolgálatba állítás 1903. június 15.
Szolgálat vége 1920. január 1.
Sorsa Olaszországhoz kerül, majd szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 8360 t
Hossz 114,2 m
Szélesség 19,8 m
Merülés 7,46 m
Hajtómű 16 Belleville kazán, 2 álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép; 2 csavar 4876 mm átmérő; 11 900 LE, max.: 13 340 LE; 800 tonna szén
Sebesség 19,5 csomó (36,2 km/h)
Hatótávolság 3600 mérföld (6000 km) 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet

  • 3 db 24 cm-es L/40 Skoda ágyú
  • 12 db 15 cm-es L/40 Krupp ágyú
  • 10 db 6,6 cm-es L/45 Skoda ágyú
  • 6 db 4,7 cm-es L/44 Skoda ágyú
  • 2 db 45 cm-es torpedóvető cső
Páncélzat

  • Övpáncél: 220 mm
  • Fedélzet: 40 mm
  • Lövegtornyok: 280 mm
  • Parancsnoki torony: 200 mm

Legénység 638 fő
SablonWikidataSegítség

Az SMS Árpád az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Habsburg-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Schlachtschiff) volt. A hajó a magyar honfoglaló vezérről, Árpádról kapta nevét. Az első világháborút követően a hajó Nagy-Britanniába került, ahonnan továbbadták Olaszországnak.

Története[szerkesztés]

A hajót 1899. június 10-én kezdték építeni a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1901. szeptember 11-én, befejezésére pedig 1903-ban került sor.

Az első világháború alatt SMS Árpád az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének negyedik csatahajó-hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az antant-hatalmak tartották kezükben, az osztrák-magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly antant-haderőt kötött le.

1917. december 19-én a cortelazzói (Jesolo) nehézüteget lőtte, ismét egy kötelék tagjaként. 1918 februárjában kivonták a csapatszolgálatból, majd iskolahajóként szolgált, legénységét tengeralattjárós és légi szolgálatra osztották be. A háború után az angolok kapták meg, de továbbadták az olaszoknak, akik 1921-ben szétbontották.

Források[szerkesztés]

  • Hadihajók - típuskönyv: Dr. Bak József – Dr. Csonkaréti Károly – Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók. Típuskönyv. Budapest: Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 326 3  

Külső hivatkozások[szerkesztés]