SMS Radetzky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SMS Radetzky
HajótípusCsatahajó
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályRadetzky-osztály
Pályafutása
ÉpítőStabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Ára38 000 000 korona
Építés kezdete1907. november 26.
Vízre bocsátás1909. július 3.
Szolgálatba állítás1911. január 15.
SorsaOlaszországhoz kerül, majd szétbontják.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás15 854,50 t teljes felszereléssel
Hossz138,79 m
Szélesség24,58 m
Merülés8,10 m teljes felszereléssel
Hajtómű12 db Yarrow tűzcsöves kazán, 2 db álló, négyhengeres, háromszoros expanziós gőzgép, 2 db hajócsavar, 1854 tonna szén, 188 tonna fűtőolaj
Sebesség20,16 csomó (37,1 km/h)
Hatótávolság7000 km 10 csomós (19 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 4 db 30,5 cm/L45 Skoda löveg, két ikercsöves lövegtoronyban (lőszer kiszabat: 150 db páncéltörő lövedék, 150 db gyújtólövedék)
  • 8 db 24 cm/L45 Skoda löveg négy ikercsöves lövegtoronyban (lőszer kiszabat: 160 db páncéltörő lövedék, 640 db gyújtólövedék
  • 20 db 10 cm/L50 Skoda gyorstüzelő löveg a kazamatákban (lőszer kiszabat: 6000 robbanógránát)
  • 6 db 7 cm /L45 Skoda gyorstüzelő löveg
  • 2 db 7 cm/L18 Skoda csónaklöveg
  • 1 db 4,7 cm-es Skoda gyorstüzelő löveg a gőzbárkához
  • 1 db 4,7 cm-es Skoda gyorstüzelő löveg
  • 3 db 45 cm-es víz alatti TCS (1 a taton, 2 pedig oldalt)
  • 10 db torpedó, 20 db C/08-as akna
Páncélzat
  • Öv: 100-230 mm
  • Fedélzet: 36-48 mm
  • Rekeszfalak: 150 mm
  • Vezérlőtorony: 250/120/60/40 mm
  • Fő lövegtornyok: 250/200/150/60 mm
  • Közepes lövegtornyok: 200/150/125/50 mm
  • Kazamata ütegek: 120 mm
  • Tűzvezető torony: 40/30/10mm

  • Legénység29 tiszt + 847 matróz.
    A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Radetzky témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Az SMS Radetzky az Osztrák–Magyar Monarchia Radetzky-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiffe) volt az első világháborúban. A testvérhajói a SMS Erzherzog Franz Ferdinand és az SMS Zrínyi volt.

    Pályafutása[szerkesztés]

    1907. november 26-án megtörtént a gerincfektetés. 1908. március 30-án I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. 1909. július 3-án vízre bocsátották. A keresztanya Sophie von Hohenberg hercegnő volt férjének, Ferenc Ferdinánd főherceg jelenlétében. A Hajóraj a Trieszti-öbölben tartózkodott az esemény alkalmából. 1910 decemberében futópróbákat hajtott végre. 1911. január 15-én a Haditengerészet átvette és szolgálatba állította a Hajórajban. Június 5-én 10.00-kor Paul Fiedler sorhajókapitány parancsnoksága alatt kifutott Pólából Anglia felé, V. György király koronázási ünnepségére.

    1911. június 19-28. Portsmouth, Spithead. A hajó parancsnoka Londonba utazott a koronázási ünnepségekre. I. Ferenc József császár képviseletében Karl Franz Josef főherceg volt jelen. Június 24-én Spitheadnél flottaparádét tartottak. Az osztrák kolónia képviselője a hajóra látogatott. A parádén 21 ágyúlövéssel és ötszörös Hurrával üdvözölték a Victoria and Albert királyi jachtot. Ezt követően a brit jacht fedélzetén fogadást tartottak és a király németül beszélgetett a parancsnokkal. A fogadáson Karl főherceg is jelen volt. 19.15-kor bevonták a nagy lobogódíszt. 20.45 – 23.00 között a hajón bekapcsolták a díszkivilágítást. Izzólámpákat helyeztek el még a vízvonal mentén is, a parancsnoki híd felett pedig a hajó nevét állították össze az égőkből. Június 28-án azután, hogy a brit flotta kifutott Spitheadből, 14.30-kor a Radetzky is elindult. Az időjárás az egész ünnepség alatt eléggé rossz volt. A hajó a szokatlan olívzöld festése következtében nagyobbnak tűnt. Június 29. 08:00-kor befutott Plymouthba, majd 20:00-kor Devonportba. A britek megcsodálták a hajó kormányképességét.

    1912. november 28-án befutott Fasanába. Az egyik útján a hátsó kazánnál felhalmozott szeneszsákok izzani kezdtek, ami túlmelegedést okozott és a hő a közeli lőszerkamra felé terjedt. A sűrű gomolygó füst miatt csak nehezen találták meg a tűzfészket, így a lőszerkamra elárasztása mellett döntöttek.

    1914. október 2-án kifutott a Cattarói-öböl felé a Lovcsen ütegek ágyúzására. Itt elhallgattatta az ellenséges ütegeket. December 16-án visszaindult Polába. A hajóra beszállt Rudolf Klaudus, mint segéd-gépmester, a későbbi Rodolfo Claudus olasz tengerészfestő. 1915. március 1-jén Karl Josef főherceg megszemlélte a hajót. Május 24-én a Potenza folyó torkolata előtt volt bevetésen. 1916. február 24-én Friedrich főherceg tartott hajószemlét.

    1918. október 31. – november 1. közötti éjjel a hajót előírásosan elsötétítették. November 10-én a délszlávok elvontatták Polából, mivel az alacsonyan képzett gépészlegénység már nem tudta működtetni a főgépeket. Buccarin túl Spalatóba, a Hét Kastély-öblébe vitték. November 14-én amerikai őrizet alá került. Legénységét november 26-án az SC 124-es és az SC 125-ös amerikai tengeralattjáró-vadász hajók Fiumébe szállították. 1920. május 31-én Olaszországnak ítélték azzal, hogy öt éven belül le kell bontani. November 7-én az USA Haditengerészete Spalato előtt a három mérföldes zóna külső határánál átadta az olaszoknak. November 11-én Polába vontatták. 1921-22-ben az olaszok Polában az Olíva-szigeten szétbontották.

    Források[szerkesztés]

    Külső hivatkozások[szerkesztés]