Sárgatorkú nyest

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Sárgatorkú nyest
Sárgatorkú nyest a Maláj-félszigeten
Sárgatorkú nyest a Maláj-félszigeten
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Nem: Martes
Tudományos név
Martes flavigula
(Boddaert, 1785)
Szinonimák

Charronia flavigula (Boddaert, 1785)
Lamprogale flavigula (Boddaert, 1785)

Elterjedés
Yellow-throated Marten area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgatorkú nyest témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorkú nyest témájú médiaállományokat és Sárgatorkú nyest témájú kategóriát.

A sárgatorkú nyest (Martes flavigula) a menyétfélék családjába tartozó, Dél- és Kelet-Ázsiában honos, ragadozó emlősfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Sárgatorkú nyest Észak-Indiában

A sárgatorkú nyest a nagyobb nyestfajok közé tartozik. A felnőtt hímek testhossza 50-71,9 (átlagosan 61,2) cm, míg a nőstényeké 50-62 (átlagosan 57,5) cm közötti. Ehhez jön még 37-45 cm-es farkuk. A hímek testsúlya 2,5-5,7 (átlagosan 3,3) kg, a nőstényeké 1,2-3,8 (átlagosan 2,8) kg.

Feje kicsi, orra hegyes, fülei kerekek. Törzse megnyúlt, hajlékony, lábai erőteljesek. Farka hosszú, de nem annyira bozontos, mint a többi nyestfajé. Bundájának színezete jellegzetes, bár az alfajok vagy akár az egyedek között is nagy változatosság figyelhető meg. Feje fekete vagy sötétbarna, háta és oldala világosbarna vagy sárga, a torka és mellkasa pedig élénksárga vagy aranylószínű. Lábai, törzse hátsó része és farka fekete vagy sötétbarna. Nyári bundája sötétebb és tompább árnyalatú, mint a téli.

Alfajai[szerkesztés]

Kilenc alfajt különböztetnek meg, elsősorban a téli bunda mintázata és a hátsó láb szőrtelen része alapján.

Elterjedése[szerkesztés]

Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsiában honos. Afganisztántól a Himaláját és előhegyeit követve egészen Dél-Kínáig és Indokínáig előfordul és honos a Maláj-félszigeten, Jáván, Szumátrán és Borneón is. Megtalálható Északkelet-Kínában, a Koreai-félszigeten, Tajvanon és Oroszország távol-keleti régiójában. Akár 4500 méteres magasságban is előfordulhat. Oroszországban becslések szerint 2500-3500 nyest élhet. Az Indokínai-félszigeten és Nepál, Pakisztán hegyi erdeiben gyakori. Tajvanon és Jáván ritka.

Életmódja[szerkesztés]

Pézsmaszarvasra vadászó nyestek

A sárgatorkú nyest erdei állat. Északon vegyes erdőkben és a tajga fenyveseiben egyaránt megtalálható. Délen-délkeleten mocsaras erdőkben is megél. A Himalája hegyeiben az erdős zóna határáig figyelték meg.

Nappali életmódot folytat, de holdfényes éjszakákon is aktív lehet. A legtöbb nyestfajtól eltérően nem magányos, hanem inkább 2-3 fős csoportban vadászik. Többnyire a földön közlekedik, de igen jól mászik fára és akár 8-9 métert is ugrik egyik ágról a másikra. Fürge, éber, gyors mozgású állat. Az embertől csak kevéssé tart; megfigyelték hogy zajos csapat közeledtére is csak vonakodva menekül. Állítólag könnyen megszelídíthető.

Északon akár napi 10-20 km-t is megtesz, bár délebbre kevésbé mozgékony. Thaiföldön például napi egy km-t jár táplálék után és egész évben egy átlagosan 7,2 km2-es területen belül marad. Egymás közötti kommunikációjuk alig ismert. Feltehetően – a többi menyétféléhez hasonlóan – szagjelzéseket is alkalmaznak.

Koponyája

Opportunista ragadozó, gyakorlatilag mindenevő. Tápláléka az évszaktól és környezetüktől függ. Mandzsúriában a nyestcsapatok képesek a pézsmaszarvasokat is elejteni. Megfigyelték, hogy télen a befagyott tavakra vagy folyókra űzik zsákmányukat, ahol karmos mancsaikkal könnyebben mozognak mint a patás szarvasok. Ezenkívül kisemlősökre (mókusok, nyulak, egerek, stb.) és madarakra vadászik és megeszi a rovarokat, magvakat, gyümölcsöket, mézet vagy a nektárt is. Más nyestektől eltérően a dögöt kerüli. Melegebb éghajlaton étrendje nagyobb hányadát teszik ki a gyümölcsök és gyíkok és békák. Ha választhat a rágcsálókra való vadászat és a gyümölcsök között, akkor az utóbbit preferálja; ebben is egyedi a nyestek között.

Párzási időszakuk február-márciusban vagy június-augusztusban van. Párzási szokásai csak kevéssé ismertek, de feltételezik, hogy monogám és a hímek megküzdenek a nőstényért. A vemhesség 220-290 napig tart. A nőstény 2-3 (ritkán 4-5) utódot hoz a világra. A vadon élő nyestek élettartama nem ismert, fogságban 16 évig is él.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A sárgatorkú nyest a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett státusszal szerepel. Igen nagy területen elterjedt, sokhelyütt gyakori. Elsősorban az élőhelyét képező erdők irtása veszélyezteti, egyes helyeken prémjéért csapdázzák.

Források[szerkesztés]