Martes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Martes
Nyuszt (Martes martes)
Nyuszt (Martes martes)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Alcsalád: Rozsomákformák (Guloninae)
Nem: Martes
(Pinel, 1792)
Szinonimák
  • Alopecogale
  • Charronia Gray, 1865
  • Crocutictis
  • Foiana Gray, 1865
  • Lamprogale Ognev, 1928
  • Mustela Blasius, 1857
  • Zibellina Kaup, 1829
Elterjedés
Martes range.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Martes témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Martes témájú kategóriát.

A Martes az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a rozsomákformák (Guloninae) alcsaládjába tartozó nem. Többnyire az ide tartozó fajokat nyesteknek nevezik.

Jellemzőik[szerkesztés]

A nyesteknek bozontos farkuk és nagy mancsuk, részben visszahúzódó karmaik vannak. Szőrzetük fajtól függően sárgástól a sötétbarnáig változik, amelyet a prémvadászok nagyra értékelnek a szőrmekereskedelemben. Karcsú, mozgékony állatok, alkalmazkodtak a tajgabeli élethez, tűlevelű és lombhullató erdőkben élnek többnyire az északi féltekén.

Életmódjuk[szerkesztés]

A nyestek magányos állatok, csak késő tavasszal vagy nyár elején találkoznak a szaporodási időszakban. Legfeljebb öt vak és majdnem szőrtelen kölyökből álló almot hoznak világra kora tavasszal. Körülbelül két hónap múlva elválasztják őket, és körülbelül három-négy hónapos korukban magukra hagyják az anyjukat.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 8 faj tartozik:

Korábban a halásznyestet (Pekania pennanti) is ide sorolták mint a Pekania alnem egyetlen képviselőjét, később azonban különálló nem rangjára emelték az alnemet.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]