Remington Kellogg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Remington Kellogg
Született
1892. október 5.
Davenport
Elhunyt
1969. május 8. (76 évesen)
Washington
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása paleontológus
zoológus

Remington Kellogg (1892. október 5.1969. május 8.) amerikai természettudós, paleontológus és a Smithsonian Intézet igazgatója. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Kellogg”.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kellogg az iowai Davenport városban született. Szülei az Arthur Remington Kellogg nevet adták neki, de ő hamarosan elvetette az Arthur nevet. Már gyerekkorában a szabadidejét a vadvilág tanulmányozásával töltötte. Magának alkotott egy kis gyűjteményt, kitömött madarakból és emlősökből. Mire egyetemre kellett, hogy menjen, Kellogg tudta már, hogy ő biológus lesz. Az University of Kansas-ban (Kansas-i Egyetem) járt az egyetemista éveiben, ahol először a rovartanra járt, később pedig az emlősök szakára tért át. 1913 - 1916 között, Charles D. Bunker felügyelete alatt, aki az egyetem természettudományi múzeumának a kurátora volt, dolgozott a madarak és emlősök részlegénél. Bunker-rel való együttműködésének következtében, Kellogg kiadta az első írását. 1915-ben sikeresen érettségizett és a következő évben megkapta a M.A.-t.

Érettségi után Kansasban és Észak-Dakotában tevékenykedik, az United States Fish and Wildlife Service alkalmazottjaként. Az 1915-ös év végén a Survey fizette az utazását a Washington városba, ahol a keleti államok múzeumainak állapotáról kellett hozzon beszámolást. Ekkortájt határozta el magát, hogy a víziemlősökre specializálódik. 1916-ban feliratkozott az University of California, Berkeley-re, ahol a zoológiai Ph.D-ért tanult. Itt, John Campbell Merriam tanítása alatt a fosszilis úszólábúak tanulmányozta, és ennek következtében megírta az első nagy művét 1920 - 1921 között.

Az első világháború ideje alatt Franciaországban szolgált a katonaságnál, de ekkor is csinált időt magának, ahhoz, hogy anyagot gyűjtsön, amit aztán átküldött Berkeley és Kansas egyetemeinek. 1919 júniusában elengedték a katonaságtól. Ezután ő visszatért Berkeleybe, hogy folytassa a doktori címért való tanulását. Merriam irányítása alatt a zoológiáról áttért a gerincesek paleontológiájára.

1921-től washingtoni Biological Survey biológiai asszisztense lett, nyolc évig. Ez idő alatt a varangyféléket és a sólyomfélék és bagolyfélék táplálkozásának a módszereit tanulmányozta. Ezek mellett a mississippi aligátor vadásztechnikáját is figyelte. Merriam arra biztatta, hogy szabad idejében foglalkozzon a Maryland állami Calvert Cliffs State Park lelőhelyben felfedezett fosszilis víziemlősökkel is. Ez a szabad idei foglalkozása, nagymértékben hozzájárult a Ph.D-ért való „küzdelemben”, mivel megírta egyik nagy művét a „The History of Whales - Their Adaptation to Life in the Water”, amelyben arról van szó, hogy hogyan alkalmazkodtak az emlősök szervei a vízben levő életmódhoz.

1928-ban Kellogg asszisztens kurátor lesz a Smithsonian Institutionnál. 1941-ben pedig kurátora lesz ennek a múzeumnak. Miközben itt dolgozik, Kellogg odaadóan tanulmányozza az Archaeocetiket és az egyéb ősceteket. 1948-ban kinevezik e múzeum igazgatójának, 1958-ban pedig a titkárság asszisztensének. 1951-ben beveszik a National Academy of Sciencesbe.

A Ph.D-nek köszönhetően Kellogg a cetek szakán nagy tekintélynek örvendett, és ő volt az elsők között, aki a cetek védelméről szólt; szerinte ezeket az állatokat túlvadászták. 1930-ban meghívták a Nemzetek Szövetsége elé, hogy beszédet tartson erről a témáról. A későbbi beszédeinek következtében az USA megválasztotta őt képviselőjének, az 1937-es évi International Conference on Whaling-re, amelyet Londonban tartottak meg. E konferencia következtében megalkották az International Convention for the Regulation of Whaling-et, amelyben szabályozzák a bálnavadászatot. 1944-ben és 1945-ben még képviselte az USA-t, aztán 1946-ban már ő vezette le a konferencia menetét. 1949 - 1967 között a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot (International Whaling Commission, IWC) amerikai tagja volt. 1949 - 1951 között e Bizottság alelnöke volt, és 1952 - 1954 között pedig az elnöke is volt.

1962-ben visszavonult a Smithsonian-i állásából, de tovább folytatta a miocén kori cetek tanulmányozását. 1965 - 1969 között kilenc írást adott ki a fosszilis víziemlősökről. 1964-ben látva, hogy a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság nem halad a bálnavédelem terén, és egészségének romlása arra késztette, hogy vonuljon vissza a Bizottságból.

1969. május 8-án, otthon, Washingtonban halt meg, egy szívinfarktus következtében, miközben ágyban feküdt a csontos medence korábbi eltörése miatt.

Remington Kellogg által alkotott és/vagy megnevezett taxonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi linkben megnézhető Remington Kellogg taxonjainak egy része.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Frank C. Whitmore, Jr.. Remington Kellogg, Biographical Memoirs V.46. National Academy of Sciences (NAS), 159–174. o (1975. február 5.) 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Remington Kellogg című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]