Rántás (gasztronómia)
A rántás konyhatechnológiai művelet, a sűrítés egy módja, zsiradék és liszt szükséges hozzá. A magyar konyhaművészetben gyakran kerül a rántásba pirospaprika, vagy vöröshagyma, fokhagyma is, illetve kevés cukor a karamellizáláshoz. [1][2] Levesek, szószok sűrítéséhez használják, illetve a magyar konyhára jellemző főzelékek sűrítési módja is ez.
A rántás nem csak sűríti, de dúsítja is az ételt, növeli a kalóriatartalmát, ugyanakkor a fehérjetartalmát és a biológiai értékét csak kis mértékben. A rántás 65-250 kalóriával emeli meg a személyenkénti adag fűtőértékét.[3]
Etimológiája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Horger Antal kutatásai szerint a rántás szavunk, akárcsak a rántotta, a régi rát igéből származik, melynek jelentése „pörköl, süt”. A rántás szó a liszt-rátás-ból származik, és a más jelentésű ránt ige hatására kerülhetett bele az n hang.[4]
Készítése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A rántás készítéséhez állati zsiradék, vaj vagy növényi olaj szükséges, valamint liszt. A rántás tulajdonképpen pirítás, a lisztet a forró zsiradékban pirítják, világosabb vagy barnább színűre, a felhasználásnak megfelelően, majd folyadékkal felöntik és elkeverik, ezt az elegyet (emulziót) öntik a sűrítendő ételhez. Ezt követően sokáig főzni már nem szabad, jellemzően, 8-10 perc elegendő az ételnek. A rántás készülhet pirospaprikával, ilyenkor a zsiradékban lepirított lisztet leveszik a tűzről, és picit hűlni hagyják, hogy a paprika ne égjen meg és ne legyen keserű. A rántást hagymás, fokhagymás alapra is lehet készíteni. A hideg rántást mindig forró lével kell higítani, a meleg rántást pedig hideggel, másképp csomósodni fog. A csomóssá vált rántáson szűrőn átnyomás segítségével lehet javítani.[2][3]
Gluténérzékenység vagy lisztérzékenység esetén alternatív lisztekkel, például rizsliszttel, zabpehelyliszttel is készíthető. Az útifűmaghéj viszont kocsonyás állagot kölcsönöz az ételeknek.[5]
A rántást lehet tejföllel is dúsítani, például a főzelékek készítésekor. A tejfölös rántás nem egyezik meg a habarással.
Lejátszódó folyamatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A forró zsírban a lisztben lévő keményítő elkezd lebomlani, cukorrá alakulási folyamata közben egy közbenső termék, dextrin keletkezik. A liszt cukortartalma megolvad, majd karamellizálódik, a fehérjetartalma pedig Maillard-reakcióban, új kötésekkel pörzsanyagokká (melanoidinek) alakul. A dextrin a reakció következtében elszíneződik, sárgásbarna lesz. A rántáshoz használt zsírból zsírsavak szabadulnak fel a hő hatására, amelyek fokozzák a gyomornedvtermelést.[3]
Típusai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A rántás többféle színű lehet, attól függően, mennyi ideig pirítják a lisztet. A fehér rántás esetén a lisztet csak habosítják, nem engedik pirulni, például a parajból, sóskából vagy paradicsomból készült ételekhez. Ide tartozik a besamel is, ahol vajat és tejet használnak a liszthez. A rózsaszín vagy zsemleszínű rántást karfiolhoz vagy kelkáposztához alkalmazzák, a sötétebb, barna színű rántást pedig például rántott levesekhez, lencsefőzelékhez.[3]
A diétás rántás készítésekor a lisztet zsiradék nélkül pirítják, majd vizet tesznek hozzá és csak később tesznek hozzá zsiradékot, ezáltal megakadályozva a zsír gyomornedvtermelést fokozó zsírsavakra bomlását.[3]
Más nemzeteknél
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A rántás számos nép konyhaművészetében létező konyhatechnikai eljárás. A francia konyhaművészetben az alapmártások kedvelt készítési módja, így készül például a besamel, a fehérmártás (velouté), a barnamártás (espagnole) és a paradicsommártás (sauce tomat).[6]
A közép-európai konyhában gyakran sertészsírral készítik a rántást. A rántás szlovákul zápražka, csehül jíška, lengyelül zasmażka, bosnyákul, horvátul, szerbül és macedónul zaprška (запршка; zaprska), bolgárul zaprzska (запръжка), németül Mehlschwitze.
A török konyhaművészetben meyane néven ismerik,[7] és legalább a 15. század óta használják.[8]
Japánban a curry (カレー, kare) készítéséhez használják, curryport és lisztet pirítanak zsiradékon,[9] a rántás nevét pedig a franciáktól vették át: rú (ルー).
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Edit Fél, Tamás Hofer (1997). Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Balassi Kiadó. 240. o. ISBN 9789635061075.
- 1 2 "rántás". GasztroABC. 2020. október 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. november 19..
- 1 2 3 4 5 Dr. Ketter László (1985). Gasztronómiánk krónikája – A magyar konyha múltja és jövője. Mezőgazdasági Kiadó. Hozzáférés: 2020. november 19..
- ↑ Horger Antal (1924). magyar szavak története (PDF). Kókai Lajos Kiadása. 143–144. o.
- ↑ "Fehér liszt helyett: 10 gluténmentes liszt főzelékek sűrítéséhez". Femina. Hozzáférés: 2020. november 19..
- ↑ Thomas Keller. "Learn About Béchamel, Velouté, Sauce Espagnole, Sauce Tomat, and Hollandaise Sauce". masterclass.com. Hozzáférés: 2020. november 19..
- ↑ "Keresés: meyane" (török nyelven). Hozzáférés: 2020. november 19..
- ↑ Muhammed bin Mahmûd-ı Şirvânî (2005). 15. yüzyıl Osmanlı mutfağı (török nyelven). Gökkubbe. ISBN 978-975-6223-84-0.
- ↑ Nancy Singleton Hachisu (2012. szeptember 4.). Japanese Farm Food. Andrews McMeel Publishing. 289–290. o. ISBN 978-1-4494-1830-4.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Wikimédia Commons tartalmaz Rántás témájú kategóriát.
