Polocki Szimeon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polocki Szimeon
Született1629. december 12.[1]
Polack[2]
Elhunyt1680. augusztus 25. (50 évesen)[2]
Moszkva[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
  • Kyiv-Mohyla Academy
  • Brotherhood school of Polotsk
SírhelyeZaikonoszpasszkij kolostor[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Polocki Szimeon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Polocki Szimeon, másképpen Szimeon Polockij (lengyelül: Samuel Piotrowski-Sitnianowicz, oroszul: Симео́н По́лоцкий; Самуи́л Петро́вский-Ситнянович [Szimeon Polockij; Szamuil Petrovszkij-Szitnyanovics]; Polock, 1629. december 12.Moszkva, 1680. augusztus 25.) tudományosan képzett belorusz születésű orosz barokk költő, drámaíró, pap, a modern orosz irodalom alapjainak lefektetője.

Élete[szerkesztés]

A polocki születésű Szimeon a kijevi Egyházi Akadémián tanult, majd valószínűleg a vilniusi jezsuitáknál tanult tovább. A jezsuita teológia és iskoladrámák jelentős hatással voltak későbbi munkásságára. 1656-ban lett a Nagy Szent Vazul-rend tagja, innentől a Simeonis Piotrowskj Sitnianowicz hieromonachi Polocens.[is] Ord.[inis] S.[ancti] Bas.[ilii] M.[agni] [5][6])elnevezést használta.

Neve még ebben az évben ismertté vált, amikor is bemutatták Alekszej orosz cárnak, hazalátogatott Polockba a háború során, számos panegyricust írt. Az uralkodó örömmel fedezte fel, hogy a költő egyszerre lehet képes a „Moszkva a harmadik Róma” elméletet propagálni, illetve a ruszin és lengyel értelmiségieket közelíteni az uralkodóhoz. Szimeon munkája felbecsülhetetlen volt az ortodox kereszténység régióban való elterjesztésében.

A cár Moszkvába hívta, ahol 1664-ben megalapította az első iskolát, melynek célja az orosz egyházi személyek a diplomácia nyelvére, latinra oktatása volt. Az iskola 1668-ra már nem működött.[7] A latinon kívül nyelvtant, poétikát és retorikát is oktatott. Felélesztette az igehirdetés rég elfeledett hagyományát, prédikációi igen népszerűnek bizonyultak a moszkovita udvaroncok, például Fjodor Mihajlovics Rtyiscsev vagy Bogdan Matvejevics Hitrovo körében. Műveltsége a többi ortodox országban is ismertté tette, sürgette a görög nyelv tanításának felfuttatását a cárságban.

Szerepe az 1666-os szinóduson[szerkesztés]

Nem lehetett meglepő, hogy Szimeon szembehelyezkedett az irodalmi és egyházi konzervatívokkal, vagy az óhitűekkel. Miután a raszkol után kialakult az orosz ortodox egyház, felkérték, hogy dolgozza ki tanait. A nagy orosz szinódus néven ismert eseményen leváltották Nyikon moszkvai pátriárkát és kiátkozták ellenfeleit.

Bölcsességét és műveltségét elismerve megbízták a cári gyermekek oktatásával: Alekszej Alekszejevicset haláláig tanította, de a későbbi III. Fjordor, Szofija régensnő és I. Péter is tanítványa volt. 1679-ben tervezetet készített a Szláv Görög Latin Akadémia létrehozására, de még a megnyitása előtt elhunyt, 50 évesen.[8] A Zaikonoszpasszkij kolostorban temették el, két év múlva itt kezdte meg működését az Akadémia.

Munkássága[szerkesztés]

Polocki Szimeon vízválasztó az orosz irodalomban. Gyakran az első orosz nyelvű költőnek tartják, Habár művei nagy részét lengyelül vagy egyházi szláv nyelven írta. Költőként a szótagos lengyel verselést használta előszeretettel, amit még fiatalon tanult. A szótagversek felvételével legalább egy évszázadra meghatározta az orosz irodalmat.[9] Serge A. Zenkovsky irodalomtudós így ír erről:

„Költészete elsősorban dicshimnusz és didaktikus, és vagy néhány fontos bírósági és politikai eseményt ünnepel, vagy a mai élethiányosságait elemzi. Polocki megpróbálta a nyugati, pontosabban a lengyel mintát meghonosítani az orosz irodalomban. Ő is nehezen és ormótlanul fogalmazott, de a témaválasztása és ügyes szótagversei elnyerték a cár és az udvar tetszését...[10]

Moszkvai évei során továbbfejlesztette dicsőítőverseit, bővelkedik tirádákban, de a klasszikus mitológiára is sok utalás van. „Szimeonnal az antik istenek, múzsák, hősök, szerzők és filozófusok egész múzeuma került az orosz irodalomba.”[11] Átfogó költészeti gyűjteménye, a Kert sok virággal, életében nem jelent meg nyomtatásban, de Zsoltároskönyv-fordítását halála után pár évvel megzenésíttték.

Teológusként gyakran idézte a Vulgatát, Szent Jeromost, Szent Ágostont és más latin tekintélyeket, amit becsmérlői az ortodox hit elnyugatosítási kísérleteként értékeltek. Tény, hogy hű tanítványa, Szilvesztyer Medvegyev később elítélte, amiért engedett a katolicizmusnak. Szimeon drámákat is írt: A tékozló fiú tette komédiája és Nabukodonozor királyról című tragédiája az első orosz nyelvű drámák voltak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Simeon Polockij (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  2. a b c Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  3. Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. május 11.)
  4. Brockhaus–Efron enciklopédikus szótár
  5. Margarita Korzo Внешняя традиция как источник вдохновения. К вопросу об авторстве киевских и московских православных текстов XVII в. Два примера, Studi Slavistici VI (2009), s. 59-84
  6. История глазами одной книги. [2011. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
  7. ru:Симеон Полоцкий
  8. http://www.hrono.ru/biograf/simeon.html
  9. Raffel, Burton. Russian Poetry Under the Tsars. SUNY Press, 1971. ISBN 0-87395-070-4. Page xvi.
  10. Serge A. Zenkovsky (ed.), Medieval Russia's Epics, Chronicles, and Tales, 2nd ed. (Penguin, 1974), p. 517.
  11. The Cambridge History of Russian Literature (ed. by Charles Moser). Cambridge University Press, 1992. ISBN 0-521-42567-0. Page 34.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Simeon Polocki című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Tatarsky I. Polocki Szimeon élete és munkássága [Симеон Полоцкий, его жизнь и деятельность]. Moszkva, 1886.
  • Anthony Hippisley. "The Poetic Style of Simeon Polotsky", Slavic Review, vol. 48, no. 2
  • Szimeon művei online