Plank Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Plank Jenő
Született 1890. augusztus 9.
Pozsony
Elhunyt 1974. november 11. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vegyészmérnök,
egyetemi tanár,
dékán,
akadémikus

Plank Jenő (Pozsony, 1890. augusztus 9.Budapest 1974. november 11.) vegyészmérnök, egyetemi tanár, dékán, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az analitikai kémia szaktekintélye

Életútja[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait vegyészmérnöki szakon, 1908-1912-ig a József Műegyetemen végezte. Oklevele megszerzése után rövid ideig a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia mellett önállóan működő Országos Növénytermelési Kísérleti Intézetben dolgozott Magyaróváron. Később visszatért a József Műegyetemre, ahol kezdetben tanársegédként, majd adjunktusként Ilosvay Lajos mellett az Általános Kémia tanszéken dolgozott. 1919-től a Kémiai Technológiai, 1921-1928 között az Elektrokémiai tanszéken tevékenykedett. 1928-ban rk. tanári címet nyert. 1930-ban visszatért az Általános Kémia tanszékre, amelyet attól kezdve, az akkor már erősen betegeskedő Ilosvay mellett ő vezetett. Ilosvay elhunyta után 1936-tól 1949-ig a tanszék vezető professzora volt. 1945 után két cikluson keresztül volt a Műegyetem gépész- és vegyészmérnöki karának dékánja.

A főváros 1944-1945. évi ostroma végén a kémiai tanszék szinte romokban hevert. Az újjáépítés gyors megszervezésével, igen áldozatos és kitartó tevékenységével segítette az oktatás beindítását. Tanszéke jelentős oktatási feladatokat látott el. A vegyészmérnökök képzése mellett ugyanis e tanszék feladata volt az összes többi mérnökhallgató, így a gépészmérnökök, kultúrmérnökök és építészmérnökök kémiai tanítása is. E feladatokat két évtizeden át nagy felkészültséggel és kiváló pedagógiai érzékkel látta el.

Tudományos munkája[szerkesztés]

Oktatói elfoglaltsága mellett jelentős tudományos tevékenységet fejtett ki. Hazai viszonylatban úttörő volt a gázvizsgálat, gázelemzés terén végzett munkássága, foglalkozott gázok belső súrlódásának, viszkoztásának meghatározásával, speciális gázpipetták kifejlesztésével. Analitikai kutatásai során figyelme a mikro- és csepp-módszerekre irányult. A hidrogén-peroxid (H2O2) kimutatására, a cérium (Ce), az arany (Au) és a cink (Zn) meghatározására is dolgozott ki eljárásokat. Alapkutatásai során korróziós kérdésekkel is foglalkozott. 1921 és 1943 között ellátta a Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztői teendőit is. 1945-ben válaszották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának (1949-től tanácskozó tag, 1989-ben tagságát helyreállították).

Plank professzor 1949-ben nyugdíjba vonult és 1974. november 11-én Budapesten hunyt el.

Forrás[szerkesztés]

  • A magyar vegyészet arcképcsarnoka, III.- Magyar Vegyészeti Múzeum, 1992
  • Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009.

Külső hivatkozások[szerkesztés]