Peter Sellars

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Peter Sellars
PeterSellarsOjai.jpg
Született 1957. szeptember 27. (62 éves)[1][2][3][4][5][6]
Pittsburgh[7]
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása színházi rendező
Iskolái
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Sellars témájú médiaállományokat.

Peter Sellars (Pittsburgh, Pennsylvania, 1957. szeptember 27. –) amerikai rendező, a klasszikus és kortárs színházi művek (kiemelten operák) egyedi színrevitelével vált híressé. Az UCLA (University of California, Los Angeles) egyetemi oktatója, ahol két kurzus kötődik a nevéhez: művészet, mint szociális cselekvés és művészet, mint morális cselekvés.

Diákévek[szerkesztés]

A Phillips Academyn folyatott tanulmányai után a Harvard Egyetemen szerzett diplomát 1980-ban.

Még egyetemistaként részt vett WagnerA Nibelung gyűrűje nyomán rendezett bábjátékban, valamint megrendezte a Három nővér egy minimalista változatát.

Az ő nevéhez fűződik Shakespeare Antonius és Kleopátrája is, mely a harvardi Adams Ház uszodájában került bemutatásra. A darab felkeltette a campuson kívüli sajtó figyelmét is.

Hasonló érdeklődést váltott ki a Lear király, melyben egy Lincoln Continental-t is felvonultatott a színen.

Utolsó éves hallgatóként színpadra vitte Gogol Revizor-ját, a Cambridge-i (Massachusetts) American Repertory Theater –ben.

Később tanulmányokat folytatott Japánban, Kínában és Indiában is.

Karrier[szerkesztés]

♦ 1980 nyara - Don Giovanni (opera, Mozart):

A darab a manchester-i (New Hampshire) Monadnock Music Festival keretein belül jutott érvényre. Egy blaxploitation film („fekete film”) hangulatát elevenítette fel, melyben a címszereplő majdnem teljesen meztelenül heroint adagolt be magának. Az Opera News kritikája szerint az említett alkotás egy „művészi vandalizmus”.

♦ 1980 tél – Orlando (opera, Händel):

Az American Repertory Theater-ben került megrendezésre. Országos figyelmet nyert vele, valószínűleg a különleges, űrben játszódó koncepciónak köszönhetően.

♦ 1983/84-es évad – a Boston Shakespeare Company rendezője

A legnagyobb hatást keltő darabjai:

  • The Lighthouse (Peter Maxwell Davies)

♦ 1984-’86 – a Washington-beli American National Theater rendezője és művészeti vezetője

                 ˜ fontosabb szereplők: Richard Thomas, Patti LuPone és Zakes Mokae

                 ˜ díszlettervező: George Tsypin

                 ˜jelmeztervező: Dunya Ramicova

                 ˜fénytechnika: James F. Ingalls

  • Idiot’s Delight (Robert Sherwood)

♦ 1990-’93 – a Los Angeles Festivals művészeti igazgatója, ahol olyan tehetséges művészek mutatkoztak be, mint az iráni származású Reza Abdoh, vagy Frank Ambriz, író.

♦ 1993 – az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválra megrendezte a Perzsákat (Aeiszkhülosz), melyet válasznak szánt a ’90-91-es Öbölháborúra. [8]

♦ 2006. augusztus –  Zaide (Mozart befejezetlen operája alapján)

Az előadás a Mostly Mozart Fesztiválon került bemutatásra (Lincoln Center, New York). A koncertet megelőző megbeszéléseken szó volt a kortárs rabszolgaságról és annak felszámolásáról, valamint Mozart egalitarista nézeteiről is.

♦ 2006. év vége – Bécsben megszervezte a  New Crowned Hope Fesztivált (a „Mozart Év” részeként), ahol megrendezte az  A Flowering Tree-t, John Adams akkori legújabb operáját, és Kaija Saariaho oratóriumát, a La Passion de Simon-t.

♦ 2007.ápr.29. – az ötvenedik San Francisco-i Nemzetközi Filmfesztiválon neki köszönhetően kerültek levetítésre:

- Daratt, a száraz évszak (Mahamat Saleh Haroun)

- Opera Jawa (Garin Nugroho)

- Wonders are many (Jon H. Else)  … dokumentumfilm Sellars és Adams munkájáról a Doctor Atomic kapcsán

♦ 2009. év eleje –  társkurátora volt a kaliforniai Santa Monica Művészeti Múzeumban [Santa Monica Museum of Art] megrendezett kortárs kiállításnak, mely  Elias Simé, etióp művész munkáit sorakoztatta fel.

♦ 2009. ősz – a New York City Public Theater-ben bemutatásra került az Othello (Shakespeare), Sellars rendezésében. Iago szerepében  Philip Seymour Hoffman-t láthattuk.

♦ 2011. – a Nixon Kínában (opera, Adams) megrendezése a Metropolitan Operában (New York)


Február 12.-én a világ több színházában is levetítésre került. A színfalak mögötti interjúban, Sellars utalt Hosni Mubarak elnök előző napi kairói bukására, amit összehasonlított azzal a fontos eseménnyel, mikor  Richard Nixon először találkozott Mao Zedong-gal Pekingben, hogy teret nyissanak a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatoknak a két ország között.

♦ 2011 nyár – Griselda (Vivaldi) megrendezése a Santa Fe Operában (Új-Mexikó)

♦ 2017. november – debütált Adams Girls of the Golden West című operája, melynek Sellars írta a librettóját. Az inspirációt Puccini, A Nyugat lánya című darabja tanulmányozása közben kapta. [9]

Egyéb munkái[szerkesztés]

♦ Az Emmanuel Music-kal (és annak vezetőjével, Craig Smith-el) együttműködve született egy Mozart-sorozat, melyben feldolgozásra került:

Ezeket az ORF által megörökített (1989.), kritikusok által is sikeresnek nyilvánított alkotásokat később a PBS sugározta.

♦ Sellars meghívást kapott a Salzburg- és a Glyndebourne-i Opera Fesztiválra, ahol különféle XX. századi operákat emelt magasabb szintekre:

  • L'Amour de loin – premier (Kaija Saariaho első operája)

♦ Egyéb projektek, melyek alkotófolyamatában részt vett:

  • Theodora (oratórium, Händel)

                 - a Los Angeles-i Filharmonikusok kíséretével (vezényelt:  Esa-Pekka Salonen)

  • I Was Looking at the Ceiling and Then I Saw the Sky (John Adams)
  • The Peony Pavilion (Tang Xianzu)

Film[szerkesztés]

Lear király (Jean-Luc Godard)- szereplő, társíró /1987./

♦ apró epizódszerepek tv-sorozatokban:

  • Miami Vice (epizód: Tale of the Goat /1985./
  • The Equalizer (epizód: Last Call /1988./[12]

The Cabinet of Dr. Ramirez (színes zenés némafilm) - rendező

főbb szerepekben: Joan Cusack, Peter Gallagher, Ron Vawter és Mikhail Baryshnikov /1991./

Wonders Are Many  – szereplő, dokumentumfilm /2007./

Könyv[szerkesztés]

Munkásságát John Freeman örökítette meg: The Greatest Shows on Earth: World Theatre from Peter Brook to the Sydney Olympics

Díjak[szerkesztés]

♦ 1983. -  MacArthur Fellowship

(a „zseni-díjnak” becézett ösztöndíját tehetséges és ígéretes pálya előtt álló alkotóművészek és kutatók kapják)

♦ 1998. -  Erasmus-díj

(az amerikai és az európai kulturális hagyományok elegyítésére tett törekvéseiért, operákon és színdarabokon keresztül)

♦ 2001. - Harvard Arts Medal[13]

(olyan személy, aki kiemelkedően hozzájárult a közjó érdekéhez művészeti, vagy oktatási területen) 

♦ 2005. - The Dorothy and Lillian Gish-díj

(évente osztják  „annak a férfinek vagy nőnek, aki leginkább hozzájárult a világ szépségéhez, az emberiség boldogságához és az élet megértéséhez”)[14]

♦ 2014. - a svéd Polar Music-díj

(svéd nemzetközi díj, melyet évente osztanak olyan zenészeknek, zenekaroknak, melyek különösképp elősegítette a zene fejlődését)

Kritikák[szerkesztés]

♦ Sellars-t sok kritika érte amiatt, hogy túl szabadon kezelte a zeneszerzői szándékokat. Ligeti Györgyöt mélyen megdöbbentette és felzaklatta a saját művével, a Le Grand Macabre-val való találkozás (Salzburg Fesztivál, 1997.).[15] Megemlítendő azonban, hogy Ligeti a próbák többségén jelen volt, mégis csak néhány nappal a nyitás előtt hallatta panaszát a sajtónak azzal, ami magával vonja annak gyanúját, hogy csak nyilvánosságra törekedett.  

♦ Másfelől  Kaija Saariaho nyilítkozata szerint, Sellars és a saját elgondolása a L'Amour de loin-ról tökéletes összhangban állt.[16]

A két művész a későbbiekben is dolgozott még együtt 2006-ban (Párizs) és 2008-ban (Helsinki és Santa Fe), mely munka során Sellars megrendezte a zeneszerzőnő második operáját, az Adriana Mater-t.

„Egy TV-interjú során Saariaho, az előadás hősének nevezte Sellars-t. A keserű és erőszakos háborús eseményeket Sellars a remény dimenziójába helyezte, ami változtatott az eredeti terveken.”[17]

♦ 2001-ben rövid ideig az Adelaide Művészeti Fesztivál (Dél-Ausztrália) igazgatója volt. Ezen időszakot tartják a legvitatottabbnak a fesztivál történelmében. Elmondása szerint a hirtelen távozás indoka az volt, hogy „akadályozza a fesztivál fejlődését”.[18]  

Carolyn Ann Pickles, ausztrál politikus szerint: "Peter Sellars arra kérte fel a közösséget, hogy feltétlen bizalommal fogadja az ő sajátos tematikus fesztiválját. (…) Hittel követtük és ringattuk az álmát, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy … a császárnak nincs ruhája.  A kritikusok negatív véleménye, a fesztivál bizottság kitaszító döntéséhez vezetett.”[19]

Elisabeth Schwarzkopf, híres német szoprán így nyilatkozott róla: „Vannak nevek, melyek említésének nincs helye a házamban. Ne ejtsétek ki a nevét az én jelenlétemben. Láttam, mit művelt: bűn. Ahogy a férjem mondta, ez idáig még senki nem merészelt behatolni a Louvre-ba, hogy össze-graffitizze a Mona Lisa-t. De íme, vannak olyan rendezők, akik mernek graffitit fújni igazi mesterművekre.”[20]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  8. Attilio Favorini. Memory in Play: from Aeschylus to Sam Shepard, pp. 56–58 (2008)
  9. Press release, San Francisco Opera to Present World Premiere of "Girls of the Golden West" Archived 2016-06-17 at the Wayback Machine, San Francisco Opera, 14 June 2016, accessed 15 June 2016
  10. Rockwell, John (July 18, 1985). "Opéra: Mozart's 'Cosi fan titte'". New York Times. Retrieved 3 February 2019.
  11. Rockwell, John (July 15, 1988). "A Sellarized 'Figaro' in First Performance". New York Times. Retrieved 3 February 2019
  12. http://www.indiana.edu/~thtr/people/guests/pSellars.shtml
  13. "History of the Harvard Arts Medal". Harvard University Office for the Arts. Retrieved 23 February 2019.
  14. The Dorothy and Lillian Gish Prize Archived 2013-10-06 at the Wayback Machine, official website.
  15. „Tom Service, "Ligeti's Riot Through History", The Guardian (London), August 27, 2009” 
  16. Kaija Saariaho. Interview in Bonus materials of L'Amour de Loin. Deutsche Grammophone, 2005. DVD.
  17. "Adriana Mater opera's world première is big success in Paris", Helsingen Sanomat(Finland), 4 April 2006
  18. „"Peter Sellars resigns from Adelaide Festival", Gramophone.co.uk, November 13, 2001.” 
  19. „The Hon. Carolyn Pickles – Opposition Arts Spokesperson for South Australia speaks on ABC's Radio National program Perspective (transcript)” 
  20. „Newsweek interview, 15 October 1990” 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Sellars című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter Sellars című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.