Perczel Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perczel Károly
Született 1913. augusztus 12.
Pécs, Magyarország
Elhunyt 1992. január 5. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Brnói Műszaki Egyetem, Eidgenössische Technische Hochschule Zürich
Munkái
Jelentős projektjei Országos Településfejlesztési Terv; Bős-Nagymarosi Vízlépcső
Díjai Széchenyi-díj, Hild János-díj, Herder-díj

Perczel Károly (Pécs, 1913. augusztus 12.Budapest, 1992. január 2.) Széchenyi-díjas és Herder-díjas magyar építész, urbanista. A „regionális tervezés magyarországi megteremtője”,[1] az Urbanisztikai Világszövetség alelnöke, a Magyar Építőművészek szövetségének főtitkára. Az 1960-as években megakadályozta a budapesti Rókus-kápolna lebontását, és fontos szerepet játszott abban is, hogy meghiúsult a Bős–nagymarosi vízlépcső teljes kiépítése.

Életpályája[szerkesztés]

1913-ban született Pécsett. A Budapesti Műegyetem építészkarán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Az illegális baloldali mozgalomban való részvétele miatt az 1931-es biatorbágyi merényletet követően Tömpe Andrással együtt letartóztatták, majd eltanácsolták az egyetemről. Tanulmányait Brnóban folytatta, majd Csehszlovákia 1939-es német megszállását követően a Zürichi Műszaki Egyetemen fejezte be. Svájcból Franciaországba költözött, ahol csatlakozott a francia ellenálláshoz. Itt megnősült, 1942-ben lánya született. A háborút követően gyalog indult haza, hogy részt vegyen az újjáépítésben; egy hónapnyi utazást követően, 1945 júniusában érkezett Budapestre.[2]

Perczel 1946-tól az Építésügyi Minisztériumban, illetve a Fővárosi Munkaügyi Tanácsnál dolgozott. A minisztériumban kezdeményezésére jött létre a Területrendezési Intézet az 1940-es évek végén; itt a föld- és házhelyosztással, a tanyaközpontok építésével, de az ipari központok tervezett telepítésével is foglalkoztak. Tagja lett az Új Építészek Körének, itt ismerkedett meg későbbi második feleségével, Tevan Zsófia építészmérnökkel (mindkettejük válását követően, 1973-ban házasodtak össze).[3]

1949-ben letartóztatták, és a Rajk-perben koholt vádakkal életfogytiglanra ítélték. Öt évet, 1954-es szabadulásáig volt börtönben; ez idő alatt a rabokat foglalkoztató Közérdekű Munkák Igazgatósága 401. Vállalat Általános Épület és Géptervező Irodájában dolgozott, a szintén elítélt Simon Dénes építész vezetése alatt, a budapesti Gyűjtőfogházban, illetve a váci börtönben.[4] Kiszabadulását követően értesült arról, hogy első felesége időközben elvált tőle. 1954-es rehabilitációját 1955-1957 között az Országos Építésügyi Hivatal csoportvezetője, Trautmann Rezső elnök (későbbi miniszter) és Benkhard Ágost elnökhelyettes mellett. 1957-től az Építésügyi Minisztérium Településfejlesztési Főosztályának vezetője. Elsősorban a regionális tervezés és a városépítészet területén dolgozott tovább, de szerepet vállalt a műemlékvédelemben, készített hasznosítási koncepciót a magyarországi hévízkincsről, közreműködött az országos főépítészi rendszer kiépítésében, szakmai kapcsolatain keresztül pedig a hazai építészet külföldi megismertetésében. A magyarországi szakmai közéletben kiemelt szerepet vállalt; tiltakozott például Csonka Pál és Kotsis Iván műegyetemi professzorok kényszernyugdíjazása ellen, a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára pozícióját töltötte be. Rendszeres szerzője volt több szakmai folyóiratnak; legtöbb publikációja a Városépítés és a Területrendezés című lapokban jelent meg.

Kiemelkedő tette, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetőjeként (a műemlékvédelem elismert szakemberével, Dercsényi Dezsővel összefogva) az 1960-as években megakadályozta a Rókus-kápolna lebontását, amelyet a Budapesti Pártbizottság a Rákóczi út kiszélesítésére hivatkozva rendelt el. Legfontosabb szakmai eredménye a regionális tervezés magyarországi meghonosítása, amelynek egyszersmind évtizedeken keresztül vezető alakja volt. „A Magyarországi regionális tervezés és településhálózat fejlesztés alapelvei” című kandidátusi értekezését 1962-ben védte meg. A szakterületen fő műve „sokéves regionális vizsgálatok alapján készült Országos Településfejlesztési Terv.”[1]

A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkatársaként 1977-től az irányítása alatt készültek a Bős–nagymarosi vízlépcső előkészítő tervei. Az 1980-as évek közepére a háttértanulmányok meggyőzték arról, hogy a tervet nem szabad megvalósítani, így – a kapott személyes fenyegetések ellenére – szakmai érvekkel és nyilvános szerepvállalással állt ki ellene. Ez komoly szerepet játszott abban, hogy az építkezést magyar részről leállították.[5]

Az urbanisztika területén nyújtott szakmai tevékenységét 1969-ben egyéni Hild-díjjal ismerték el. Dercsényi Dezső, Gerő László, Preisich Gábor, Major Máté és Entz Géza után a hatodik magyar építészként kapta meg a nemzetközi Herder-díjat 1985-ben. 1990-ben Széchenyi-díjat kapott.

Díjai[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Perczel Károly: Városrendezés a Szovjetunióban. In: Magyar építőipar, 1959/3. 193-197. o.
  • Perczel Károly: A magyarországi regionális tervezés elvi alapjai. In: Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1960/ 1-2. 3-42. o.
  • Perczel Károly: Faluhálózatunk fejlesztésének iránya. In: A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának közleménye, 1960. 26. köt. 174-179. o.
  • Perczel Károly: A regionális tervezés eddigi munkáiról és tapasztalatairól. In: Településtudományi közlemények, 1961/13. 50-55. o.
  • Papp Imre – Somos Jenő – Bálint János – Perczel Károly – Bóta László: Az épülő Pécs városrendezési kérdései. Az 1960. november 16-17-én Pécsett megtartott ankét anyaga. Pécs, 1961
  • Perczel Károly: A regionális tervek felhasználása. In: Magyar építőipar, 1963/8. 340-350. o.
  • Perczel Károly: A regionális tervezés és városrendezés fejlődése Magyarországon 1945-től napjainkig. In: Városépítés, 1964/ 1. 4-7. o.
  • Perczel Károly: Gondolatok a szocialista faluhálózat kifejlesztéséről. In: Állam és igazgatás, 1964/9. 785-797. o.
  • Perczel Károly: A településfejlesztés 20 éve. In: Városépítés, 1965/2. 2-3. o.
  • Perczel Károly: A társadalmi struktúra változásainak hatása a településhálózat fejlesztésére. In: Építés- és közlekedéstudományi közlemények, 1965/ 1. 43-58. o.
  • Perczel Károly: A városrendezés feladatai a III. ötéves terv időszakában. In: Városépítés, 1966/ 6. 2-4. o.
  • Perczel Károly és mások: Magyarország. Településhálózat-fejlesztési tanulmányterv. Bp., 1965.
  • Perczel Károly: A társadalmi változások hatása a településhálózatra. In: Településtudományi közlemények, 1966/19. 25-32. o.
  • Perczel Károly: Városrendezés és házgyári technológia. In: Városépítés, 1966/2. 2-3. o.
  • Perczel Károly – Gerle György: Regionális tervezés és a magyar településhálózat. Bp., 1966.
  • Perczel Károly: A magyar városhálózat fejlesztésének kérdései az Országos Városépítési Tanácskozáson. In: Városépítés, 1968/ 5. 9-14. o.
  • Perczel Károly - Selényi István: Új gondolatok és megoldások Szeged nyugati városrész tervpályázatán. In: Városépítés, 1968/ 4. 22-25. o.
  • Perczel Károly: Az iparfejlesztés és a településhálózat összefüggései. In: Településtudományi közlemények, 1969/ 22. 18-23. o.
  • Perczel Károly: A magyar faluhálózat eddigi fejlődése és jövője. In: Városépítés, 1970/ 6. 5-8. o.
  • Perczel Károly: A magyarországi üdülőkörzetek és üdülőtelepülések hálózatának fejlesztési lehetőségei. In: Területrendezés, 1972/4-5. 57-72. o.
  • Perczel Károly: A városközpontok országos rendszere és munkamegosztása. In: Területrendezés, 1972/3. 59-73. o.
  • Perczel Károly: Új városok Lengyelországban. In: Városépítés, 1973/ 4. 26-27. o.
  • Perczel Károly: Faluhálózatunk jövője az urbanizálódás folyamatában. In: Területrendezés, 1974/1. sz. 33-39. o.
  • Perczel Károly: A településhálózat rekonstrukciója a községek várossá fejlesztésével : A városhálózat kiegészítésének igénye. In: Városépítés, 1974/ 3. 8-9. o.
  • Perczel Károly: A magántelkes szabadonálló és a közös telkes csoportos üdülőbeépítés összehasonlítása. In: Területrendezés, 1975/4. 22-27. o.
  • Perczel Károly: Az elmaradott területek fejlesztése. In: Földrajzi értesítő, 1975/3. 281-290. o.
  • Perczel Károly: A lakásépítés néhány elhanyagolt területrendezési problémája. In: Területrendezés : a területi és településtervezés szakfolyóirata, 1975/1. 32-34. o.
  • Perczel Károly: A magyarországi területi fejlődés általános törvényszerűségeinek feltárása. In: Területrendezés, 1976/ 1. 63-75. o.
  • Perczel Károly: Magyarország urbanizációs fejlettségének területi struktúrája. In: Építés - építészettudomány, 1976/1-2. 227-254. o.
  • Perczel Károly: Az európai víziúthálózathoz csatlakozó magyarországi kikötőhálózat urbanizációs hatásai. In: Városépítés, 1977/ 1. 14-17. o.
  • Perczel Károly: A gazdasági-társadalmi és az urbanizációs fejlettség viszonya az ország területi struktúrájában. In: Településtudományi közlemények, 1977/26. 69-100. o.
  • Perczel Károly (szerk.): A bős-nagymarosi vízlépcső regionális terve (háttértanulmányokkal). VÁTI, Budapest, 1978
  • Perczel Károly: A területrendezési mechanizmus hibája: a területfejlesztési mechanizmus hiánya. In: Városépítés, 1979/4. 36-38. o.
  • Perczel Károly: Az urbanizáció minőségi tényezői. In: Településfejlesztés, 1981/1-2. 93-100. o.
  • Perczel Károly: Az északi Duna-szakasz magyar oldalának területrendezési terve. In: Városépítés, 1981/6. 17-20. o.
  • Perczel Károly: Az ismeretlen OTK és településhálózat-fejlesztés újraértékelése. In: Városépítés, 1982/4. 26-27. o.
  • Perczel Károly: A falvak helye a településhálózatban, a falusi funkciók alakulása. In: Településtudományi közlemények, 1982 (31.) 28-33. o.
  • Perczel Károly: Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből. In: Budapest Főváros Levéltára közleményei, 1984. ([2. évf.]) [1. sz.] 418-426. o.
  • Perczel Károly: A háború után épület lakótelepek javítása. In: Városépítés, 1985/6. 13-19. o.
  • Perczel Károly: A bős-nagymarosi vízlépcső és a Duna menti települések fejlesztése. In: Városépítés, 1987/1. 12-19. o.
  • Hegedüs András – Konrád György – Vásárhelyi Judit – Perczel Károly – Sólyom László: Nagymaros. Edition ÖH-Az Osztrák Diákképviselet Kiadóvállalata, Bécs, é. n. (1987)
  • Perczel Károly: Észrevételek a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről. In: Dobos Júlia – Rácz Judit – Vid László: Utánunk az özönvíz. Duna Kör – ELTE ÁJTK Politikatudományi Tanszékcsoport, Budapest, 1989, 159-172. o.
  • Perczel Károly: A magyarországi regionális tervezés történetéhez – részletek. In: Országépítő, 1991/2. 16. o.

Idézetek[szerkesztés]

„Hosszú ideig a lakóterület alatt lakásépítési területet értettek, amit szigorúan el kell választani más célú területektől. Ezt a szemléletet a városrendezés korszerű szemléletében meg kellett változtatnunk. Ma már nem lehet egysíkú lakásépítési területeket létesíteni. Csak az tekinthető a mai igények szerinti lakásnak, amely kiterjesztett értelemben magába foglalja a kapcsolódó létesítményeket, az iskolát, óvodát, üzletet, gyermekjátszóteret, a közlekedési utcákat, parkolóhelyeket, garázsokat és ahonnan könnyen el lehet érni a város egészét ellátó közintézményeket is. (…) Most tehát komplex lakóegységben, városi vonzáskörzetben gondolkozunk.” (1966)[8]

„A rehabilitációval az építés után 25 évnél többet várni gazdasági és társadalmi veszély. Azt a megépítés utáni években már folyamatosan végezni kell. A rehabilitáció folyamatosságát már előre műszakilag, gazdaságilag meg kell tervezni, bele kell kalkulálni a fenntartási, üzemeltetési költségekbe. A karbantartás és rehabilitáció a lakók szervezett és önkéntes érdekképviseletének részvétele nélkül , tisztán külső bürokratikus beavatkozással illuzorikus volna. Megfelelő felkészüléssel és a nemzetközi példák ismeretében azonban lakótelepeink jól működő és társadalmi megbecsülést élvező integrált városrészekké fejleszthetők ki.” (1985)[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Perczel Károly (1913-1992). Preisich Gábor búcsúztatója. In: Magyar Építőművészet, 1992/2. 95. o.
  2. Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei 1984. Budapest Fővárosi Levéltára, Budapest, 1985. 418-426. o.
  3. Ld. Tevan Zsófia élettörténetét és dokumentumait a Centropa adattárában. Url: [1] (letöltés ideje: 2013. november 23.)
  4. Buza Péter: Ötvenhatban szabadultak. In: Budapest, 2006/10. Url: [2] (letöltés ideje: 2013. november 23.)
  5. Miklóssy Endre: A vízlépcső. Elmélkedés a történetről, tanulságokkal. Url: [3] (letöltés dátuma: 2013. november 24.)
  6. A Herder-díj magyar kitüntetettjei (magyar nyelven) (html). origo.hu, 1999 (Hozzáférés: 2013. november 23.)
  7. Falu, város, régió 2006/1. Összefoglaló a Pro Régió-díjak kitüntetettjeiről. Url: [4] (letöltés ideje: 2013. november 23.)
  8. Perczel Károly: Városrendezés és házgyári technológia. In: Városépítés, 1966/2. 2-3. o.
  9. Perczel Károly: A háború után épült lakótelepek javítása. In: Városépítés, 1985/6. 13-19. o.

Források[szerkesztés]

  • Interjú Tevan Zsófiával, Készítette Mészáros Balázs. 2004. november. Centropa. Url: [5] (letöltés ideje: 2013. november 20.)
  • Részletek Perczel Károly visszaemlékezéseiből. In: Budapest Főváros Levéltára Közleményei 1984. Budapest Fővárosi Levéltára, Budapest, 1985. 418-426. o.
  • Perczel Károly (1913-1992). Preisich Gábor búcsúztatója. Magyar Építőművészet, 1992/2. 95. o.