Trautmann Rezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trautmann Rezső
Született 1907. október 23.
Budapest
Elhunyt 1995. július 11. (87 évesen)
Budapest
Foglalkozása

Trautmann Rezső (Budapest, 1907. október 23. – Budapest, 1995. július 11.) építészmérnök, politikus, építésügyi miniszter, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, majd helyettes elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Értelmiségi családban született, apja ácsmester, majd építészmérnök, később tudományos kutató volt. 1930-ban szerzett. építészmérnöki diplomát a József Műegyetem Építészmérnöki Osztályán. Ezután statikusmént dolgozott Budapesten, majd Lengyelországban. 1945-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba, 1948-tól 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja tagja volt. 1948-ban, az Építéstudományi Intézetben csoportvezető, a következő évben a Magasépítő Tervező Iroda főstatikusa, októbertől az Építésügyi Minisztérium műszaki főosztályvezetője. 1951. január 27-én kinevezték az építésügyi miniszter helyettesévé, egyúttal az Országos Építésügyi Hivatal elnöke volt 1953 és 1957. januárja között. Építésügyi miniszter 1957. május 9. és 1967. április 14. között tagja volt az első Kádár-kormánynak és a Kállai-kormánynak). 1968. március 22-én vonult nyugdíjba építésügyi és városfejlesztési miniszterként. Több ciklusban volt országgyűlési képviselő: a Hazafias Népfront Baranya megyei listáján 1958. november 16. és 1967. január 28. között volt, majd 1970. május 24-étől Budapest 4. számú egyéni választókerületben szerzett mandátumot, 1985. június 8-án pedig az országos listáról választották be az Országgyűlésbe. Az Elnöki Tanács tagja 1971. május 12. és 1975. július 4. között, majd helyettes elnöke 1975. július 4-étől 1989. október 23-ig. A Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke 1970 és 1989 között, tagja volt az Országos Tanács elnökségének. 1972-től 1990-ig az Építőipari Tudományos Egyesület (mai nevén: Építéstudományi Egyesület) elnöke.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Szombati mozaik - Kitüntetések. Népszava, CVI. évf. 141. sz. (1978. jún. 17.) 10. o.