Sarlós István

Sarlós István
Sarlós István Erfurtban (1976)
Budapest Főváros Tanácsának elnöke
Hivatali idő 1963 – 1970
Előd	Veres József
Utód	Kelemen Lajos
Született	1921. október 30. Budapest
Elhunyt	2006. június 19. (84 évesen) Budapest
Párt	„Történelmi” Szociáldemokrata Párt Magyar Szocialista Munkáspárt
Foglalkozás	politikus újságíró
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1956)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlós István témájú médiaállományokat.

Sarlós István (Budapest, 1921. október 30. – Budapest, 2006. június 19.) magyar politikus, az Országgyűlés egykori elnöke.

Életpályája

Szülei munkások voltak. 1939-ben szerzett érettségit. A Szociáldemokrata pártba lépett be és annak ifjúsági tagozatát vezette. Egy külkereskedelmi vállalatnál, majd egy konzervgyárban helyezkedett el tisztviselőként. 1942-ben vonult be katonának. A második világháború során Németországban esett fogságba. 1945-ben, a hazatérése után az SZDP Budapest II. kerületi titkára volt. 1948-tól az MDP budapesti pártbizottságán dolgozott. Később a Magyar–Szovjet Baráti Társaságnál töltött be különféle funkciókat. 1956-ban magyar nyelv-és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett az ELTE-n

1956 decemberétől a Budapesti Karhatalmi Ezredben szolgált. 1957 nyarától a Budapesti Pártbizottság munkatársa volt. Az MSZMP budapesti VI. kerületi bizottságának titkári posztját töltötte be 1959 és 1963 között. 1963-ban országgyűlési képviselő lett. Ezt a megbízatását 1990-ig látta el. 1963-tól Budapest Főváros Tanácsának elnöke lett. 1966-ban az MSZMP Központi bizottságának tagjává választották, ezt a funkcióját 1989-ig töltötte be. 1968 és 1974 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, 1974-től 1982-ig a főtitkára volt.

1970-től 1974-ig a Népszabadság főszerkesztője és az MSZMP KB Agitációs és Propagandabizottságának tagja volt. 1975 és 1987 között az MSZMP PB tagja, majd 1982 és 1984 között a Minisztertanács elnökhelyettese lett.

1982 és 1984 között az Állami Tervbizottság tagja, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, és az Állami Díj- és Kossuth-díj bizottság elnöke volt. Az országgyűlés elnöke 1984 és 1988 között volt. 1989-ig az Elnöki Tanács elnökhelyettese volt.

Művei

• Haza, haladás, humanizmus. Válogatott beszédek és cikkek; összeáll. Juhász Róbert; Kossuth, Bp., 1981
• A Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa. 1981. május 26–30. / Jumzhagijn Cedenbal beszámolójával, Sarlós István felszólalásával; oroszból ford. Hitseker Mária; Kossuth, Bp., 1981
• A Hazafias Népfront VII. kongresszusa / Sarlós István beszámolójával, Kádár János beszédével; HNOT, Bp., 1981
• Kuba Kommunista Pártjának III. Kongresszusa. 1986. február 4–7. / Fidel Castro beszámolójával és Sarlós István felszólalásával; ford. Nagy Imre, Vincze Istvánné; Kossuth, Bp., 1986

Díjai, elismerései

• Magyar Népköztársaság érdemérem IV. fokozat (1950)
• Szocialista munkáért érdemérem (1955)
• Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1957)
• Munka érdemrend arany fokozata (1966, 1970)
• Szocialista hazáért érdemrend (1967)
• Budapestért díj, Pro Urbe emlékérem (1971)
• Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem harmincadik évfordulójára emlékérem (1975)
• Front érdemérem (1976)
• A Magyar Népköztársaság érdemrendje (1981)
• A Lengyel Népköztársaság parlamentjének szolgálatáért érdemrend (1985)

Források

• Sarlós István (pdf). parlament.hu. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 13.)
• Sarlós István. tortenelmitar.hu. (Hozzáférés: 2012. március 13.)
• Jónás Károly–Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 389-392. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
• Elhunyt Sarlós István, az Országgyűlés egykori elnöke. origo.hu, 2006. július 6. (Hozzáférés: 2012. március 13.)