Ugrás a tartalomhoz

Sarlós István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarlós István
Sarlós István Erfurtban (1976)
Sarlós István Erfurtban (1976)
Budapest Főváros Tanácsának elnöke
Hivatali idő
1963 – 1970
ElődVeres József
UtódKelemen Lajos
Született1921. október 30.[1]
Budapest[2]
Elhunyt2006. június 19. (84 évesen)
Budapest[2]
Párt
Foglalkozás
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1956)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarlós István témájú médiaállományokat.

Sarlós István (Budapest, 1921. október 30. – Budapest, 2006. június 19.) magyar politikus, az Országgyűlés egykori elnöke. A Magyar Urbanisztikai Társaság első elnöke.

Életpályája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei munkások voltak. 1939-ben szerzett érettségit. A Szociáldemokrata pártba lépett be és annak ifjúsági tagozatát vezette. Egy külkereskedelmi vállalatnál, majd egy konzervgyárban helyezkedett el tisztviselőként. 1942-ben vonult be katonának. A második világháború során Németországban esett fogságba. 1945-ben, a hazatérése után az SZDP Budapest II. kerületi titkára volt. 1948-tól az MDP budapesti pártbizottságán dolgozott. Később a Magyar–Szovjet Baráti Társaságnál töltött be különféle funkciókat. 1956-ban magyar nyelv-és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett az ELTE-n

1956 decemberétől a Budapesti Karhatalmi Ezredben szolgált. 1957 nyarától a Budapesti Pártbizottság munkatársa volt. Az MSZMP budapesti VI. kerületi bizottságának titkári posztját töltötte be 1959 és 1963 között. 1963-ban országgyűlési képviselő lett. Ezt a megbízatását 1990-ig látta el. 1963-tól Budapest Főváros Tanácsának elnöke lett. 1966-ban az MSZMP Központi bizottságának tagjává választották, ezt a funkcióját 1989-ig töltötte be. 1968 és 1974 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, 1974-től 1982-ig a főtitkára volt.

1970-től 1974-ig a Népszabadság főszerkesztője és az MSZMP KB Agitációs és Propagandabizottságának tagja volt. 1975 és 1987 között az MSZMP PB tagja, majd 1982 és 1984 között a Minisztertanács elnökhelyettese lett.

1982 és 1984 között az Állami Tervbizottság tagja, az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, és az Állami Díj- és Kossuth-díj bizottság elnöke volt. Az országgyűlés elnöke 1984 és 1988 között volt. 1989-ig az Elnöki Tanács elnökhelyettese volt.

Kutatható iratanyaga

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnök-helyettesi működési időszakából (pontosabban az 1982–1984 közti évkörből) 3,66 iratfolyóméternyi, maradandó értékűnek minősített iratanyaga (28 doboz és 6 kötet) került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a XIX-A-2-ag törzsszámon kutatható.[3]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Haza, haladás, humanizmus. Válogatott beszédek és cikkek; összeáll. Juhász Róbert; Kossuth, Bp., 1981
  • A Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa. 1981. május 26–30. / Jumzhagijn Cedenbal beszámolójával, Sarlós István felszólalásával; oroszból ford. Hitseker Mária; Kossuth, Bp., 1981
  • A Hazafias Népfront VII. kongresszusa / Sarlós István beszámolójával, Kádár János beszédével; HNOT, Bp., 1981
  • Kuba Kommunista Pártjának III. Kongresszusa. 1986. február 4–7. / Fidel Castro beszámolójával és Sarlós István felszólalásával; ford. Nagy Imre, Vincze Istvánné; Kossuth, Bp., 1986

Díjai, elismerései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. 1 2 "PIM-névtér-azonosító". Hozzáférés: 2020. július 7.
  3. ↑ Sarlós István miniszterelnök-helyettesi iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. június 5.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sarlós_István&oldid=29146594”