Pálfy Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pálfy Móric
Született1871. október 21.[1]
Bágyon
Elhunyt1930. augusztus 16. (58 évesen)[1]
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (23/1-3-1379. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Pálfy Móric (Bágyon, 1871. október 21.1930. augusztus 16.) geológus, hidrogeológus, egyetemi magántanár; a budapesti Földtani Intézet főgeológusa, a Magyar Földtani Társulat titkára, majd elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete[szerkesztés]

Bágyonban született Pálfy Máté és Bíró Izabella gyermekeként. Tordán és Kolozsváron járt iskolába.

Középiskolai tanulmányai befejeztével a kolozsvári tudományegyetem mennyiségtan – természettudományi karára iratkozott be. Már másodéves korában gyakornokként dolgozott. Egyetemi tanulmányai elvégzése után a Koch ásványtani és földtani intézetében lett tanársegéd.

1895-ben doktorált és a magyar királyi Földtani Intézet egyik geológiai állását nyerte el. Eleinte kőzettani és őslénytani kutatásokkal, majd földtani térképezéssel és egyes területek leírásával foglalkozott.

Munkássága[szerkesztés]

Pálfy 1900-ban geológusként az Érchegységet tanulmányozta. 1909-ben a Bihar-hegységet, 1921-ben a rudabányai hegység geológiai viszonyait vizsgálta. A melegforrások fölhasználásának kérdésével is foglalkozott.

Munkatársa volt a Révai nagy lexikonának, és a Földtani Közlöny szerkesztője. Elkészítette az erdélyi hegységek geológiai fölvételét, tanulmányozta az erupciós kőzetek korviszonyait. Szabó József-emlékéremmel tüntették ki.

Források[szerkesztés]

  • unitárius természettudós sikere Ker. Magveto. 1903. 6. füzet
  • Pálfy Mór emlékezete az Akadémiában. Ker. Magveto. 1932. 6. füzet.
  • Bányai János:Pálfy Móric emlékezete Unitár. Evangélium. 1933. 5. sz.
  • Wendl Aladár:Pálfy Móric levelezo tag emlékezete 1933.
  • Pálfy Móric Élet és Tudomány. 1957. október

Jegyzetek[szerkesztés]