Oskar Lafontaine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oskar Lafontaine
Németország
  • Federal Minister of Finance
  • A Bundestag tagja
  • polgármester
  • A Saar-vidék tartományi parlamentjének tagja
  • miniszterelnök
  • President of the Bundesrat of Germany
Született1943. szeptember 16. (80 éves)[1][2][3][4]
Saarlouis[5]
PártBündnis Sahra Wagenknecht (2024–, jelenleg érvényes érték)
HázastársaSahra Wagenknecht (2014. december 22. – )
Foglalkozás
  • politikus
  • publicista
  • békeaktivista
  • fizikus
Iskolái
Valláskatolicizmus
DíjakGolden Duck Award (1987)
A Wikimédia Commons tartalmaz Oskar Lafontaine témájú médiaállományokat.
Bundestag-választási plakát Oskar Lafontaine-nel 1990-ben

Oskar Lafontaine (német kiejtés: [lafɔntɛn]) (Saarlouis, 1943. szeptember 16. –) német pártonkívüli, baloldali politikus és publicista. Francia származású, római katolikus.[6] Negyedik felesége Sahra Wagenknecht, német politikus,[7] aki a Bündnis Sahra Wagenknecht párt alapító elnöke.[8]

Élete, pályája[szerkesztés]

Lafontaine 1969-ben diplomázott; majd 1974-ig a Saarbrückeni Versorgungs- und Verkehrsgesellschaft Saarbrücken vállalatnál dolgozott, amelynek 1971-től igazgatósági tagja volt.

1985 és 1998 között Saar-vidék tartomány miniszterelnöke volt, 1995 és 1999 között pedig a Szociáldemokrata Párt (SPD) szövetségi elnöke.

Lafontaine helyi szinten Saarbrücken polgármestereként vált ismertté, szélesebb körben pedig Helmut Schmidt kancellárnak a Pershing II rakéták németországi telepítésére vonatkozó NATO-terv támogatásának kritikusaként vált ismertté. 1985 és 1998 között a Saar-vidék miniszterelnöke volt. Ebben a pozícióban a tartomány ipari bázisának megőrzéséért küzdött, amely az acélgyártásra és a szubvenciókkal támogatott szénbányászatra épült. 1992-ben és 1993-ban a Bundesrat elnöki tisztségét töltötte be.

Lafontaine az SPD kancellárjelöltje volt az 1990-es német szövetségi választásokon, de nagy különbséggel veszített. A választást két hónappal Németország újraegyesítése után írták ki, és a hivatalban lévő Helmut Kohl-kormány szinte behozhatatlan helyzetben volt. A kampány során egy kölni beszéde után egy mentálisan zavart nő késsel támadt rá. Átvágta a nyaki ütőerét, Lafontaine több napig válságos állapotban volt.

Az SPD 1998-as szövetségi választásokon aratott győzelme után Gerhard Schröder kancellár alatt pénzügyminiszter volt, de kevesebb mint hat hónappal később lemondott mind a minisztériumról, mind a parlamenti képviselőségéről, mivel a bulvársajtóban Schröder politikájának népszerű ellenfeleként pozicionálta magát.

2022-ben megjelent Ami, it's time to go! Plädoyer für die Selbstbehauptung Europas című könyve, amelyben bírálja a NATO-t és az amerikai befolyást a német politikában, azzal érvelve, hogy Németország amerikai vazallusállammá vált. A könyv bestseller lett.[9][10]

Család[szerkesztés]

Lafontaine négyszer volt házas, második és harmadik feleségétől két fia született. 2011 novemberében Lafontaine hivatalosan is új barátnőjeként mutatta be 26 évvel fiatalabb politikustársát, Sahra Wagenknechtet, akit aztán 2014-ben elvett feleségül.[11][12][12] Wagenknecht 2024-ben megalapította a saját magáról elnevezett Bündnis Sahra Wagenknecht pártot.[8]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Joachim Hoell: Oskar Lafontaine. Provokation und Politik. Eine Biografie. Dirk Verlag EK, Lehrach 2004, ISBN 3-9806151-8-9
  • Matthias Küntzel, La fontaine nucleaire, konkret, Februar 1996, auch abrufbar unter matthiaskuentzel.de, [1]
  • Evelyn Roll: Oskar Lafontaine. Wilhelm Heyne Verlag, München 1990, ISBN 3-453-04718-4
  • Werner Filmer, Heribert Schwan: Oskar Lafontaine. Econ Verlag, Düsseldorf 1990, ISBN 3-430-12743-2
  • Wolfgang Filc: Mitgegangen – mitgehangen. Mit Lafontaine im Finanzministerium. Eichborn, Frankfurt a. M. 1999, ISBN 3-8218-1622-8.
  • Robert Lorenz: Oskar Lafontaine. Portrait eines Rätselhaften. Monsenstein und Vannderdat, Münster 2013, ISBN 978-3-86991-970-6.
  • Robert Lorenz: Techniker der „kalten Fusion”. Das Führungspersonal der Linkspartei, in: Tim Spier u. a. (Hrsg.): Die Linkspartei. Zeitgemäße Idee oder Bündnis ohne Zukunft?. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-531-14941-7, S. 275–323.
  • Hoell, Joachim: Oskar Lafontaine. Provokation und Politik. Eine Biografie. Dirk Verlag EK, Lehrach 2004, ISBN 3-9806151-8-9.
  • Lorenz, Robert: Oskar Lafontaine. Portrait eines Rätselhaften. Monsenstein und Vannerdat, Münster 2013, ISBN 978-3-86991-970-6.
  • Lorenz, Robert: "Techniker der 'kalten Fusion'. Das Führungspersonal der Linkspartei". In: Tim Spier u.a. (Hrsg.): Die Linkspartei. Zeitgemäße Idee oder Bündnis ohne Zukunft? VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-531-14941-7, S. 275–323.
  • Das Lied vom Teilen. Die Debatte über Arbeit und politischen Neubeginn. Heyne, München 1989, ISBN 3-453-04001-5.
  • Keine Angst vor der Globalisierung. Wohlstand und Arbeit für alle. Dietz Verlag, Bonn 1998, ISBN 3-8012-0265-8 (zusammen mit Christa Müller).
  • Das Herz schlägt links. Econ Verlag, München 1999, ISBN 3-430-15947-4.
  • Die Wut wächst. Politik braucht Prinzipien. Econ Verlag, München 2003, ISBN 3-548-36492-6.
  • Politik für alle. Streitschrift für eine gerechtere Gesellschaft. Econ Verlag, München 2005, ISBN 3-430-15949-0.
  • Ami, it's time to go! Plädoyer für die Selbstbehauptung Europas. Westend Verlag, Frankfurt 2022, ISBN 978-3-86489-406-0.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. ↑ Deutscher Bundestag: Lafontaine, Oskar. [2009. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 19.)
  7. ↑ „Beziehung mit Wagenknecht: Lafo in Love”, Der Spiegel, 2011. november 12. (Hozzáférés: 2024. február 29.) (német nyelvű) 
  8. ↑ a b LIBERATION: En Allemagne, Sahra Wagenknecht quitte Die Linke pour créer un parti populiste de gauche (francia nyelven). Libération. (Hozzáférés: 2024. február 29.)
  9. ↑ Forster, Jonas: Oskar Lafontaine rechnet mit Scholz ab: "Wir haben die dümmste Regierung Europas" (de-DE nyelven). DerWesten.de, 2022. november 30. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  10. ↑ Europe’s anti-American itch (angol nyelven). POLITICO, 2022. november 30. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  11. ↑ Junginger, Bernhard: Die Linke liegt am Boden: Erster Schritt für Wagenknecht-Partei (német nyelven). Augsburger Allgemeine. (Hozzáférés: 2024. február 29.)
  12. ↑ a b „Geheime Hochzeit: Oskar Lafontaine und Sahra Wagenknecht haben geheiratet”, FAZ.NET, 2015. március 21. (Hozzáférés: 2024. február 29.) (német nyelvű) 

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oskar_Lafontaine&oldid=26965525”