Orosz Lujza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Orosz Lujza
Orosz Lujza.jpg
Életrajzi adatok
Született 1926. december 4.
Petenye
Elhunyt 2020. szeptember 6. vagy előtte (93 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Híres szerepei
  • Gertrudis (Bánk bán)
  • Éj királynője (Csongor és Tünde)
  • Hekabé (Trójai nők)
  • Tarnóczyné (Özvegy és leánya)
További díjakPoór Lili-díj (1992)

Orosz Lujza IMDb-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Orosz Lujza témájú médiaállományokat.

Orosz Lujza (Petenye, 1926. december 4.Kolozsvár, 2020. szeptember 6. vagy előtte)[1] Poór Lili-díjas erdélyi magyar színművésznő.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit Szilágysomlyón végezte, majd a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tehetségkutató versenyén bekerült a színművészeti szakra (1946), s a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végzett 1950-ben. Már 1948-tól a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja; innen ment nyugdíjba 1977-ben. Közben munkatársa a Kolozsvári Rádió magyar stúdiójának (1948-tól), tanársegéd a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán (1950–54), annak Marosvásárhelyre költöztetése után pedig a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban a beszédtechnika tanára (1954–57).

Főbb alakításai: a Bánk bánban Gertrudis (1954), a Csongor és Tündében az Éj Királynője (1947), A kőszívű ember fiaiban özvegy Baradlayné (1956), Barta Lajos Zsuzsi című darabjában a női főszerep (1957), az Antigonéban Hekabé (1959), a Három nővérben Olga (1955), az Euripidész és Sartre nyomán írott Illyés Gyula-féle Trójai nőkben Hekabé (1967), Csávossy György Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regénye nyomán írott darabjában Tarnóczyné (1977).

1992-ben a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja lett és abban az évben megkapta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Poór Lili-díját,[2] majd 1994-ben a kisvárdai határontúli magyar színházi fesztiválon életműdíjjal tüntették ki. Szintén 1994-ben Erzsébet-díjjal jutalmazták. 2016-ban az Erdélyi Nemzetközi filmfesztiválon (TIFF) életműdíjjal tüntették ki.

Filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kolozsvári Magyar Színház nekrológja, 2020. szeptember 6.
  2. Balogh Edgár: Közművelődés. Romániai magyar irodalmi lexikon (1994)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Köllő Katalin: Orosz Lujza. Életútinterjú; előszó Nánay István; Polis, Kolozsvár, 2004 (Prospero könyvei)