Orosz Lujza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Lujza
Életrajzi adatok
Született 1926december 4. (90 éves)
Petenye, ma Krasznahorvát
Pályafutása
Híres szerepei
  • Gertrudis (Bánk bán)
  • Éj királynője (Csongor és Tünde)
  • Hekabé (Trójai nők)
  • Tarnóczyné (Özvegy és leánya)

Orosz Lujza (Petenye, ma Krasznahorvát, 1926. december 4. –) erdélyi magyar színművésznő.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit Szilágysomlyón végezte, majd a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tehetségkutató versenyén bekerült a színművészeti szakra (1946), s a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végzett 1950-ben. Már 1948-tól a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja; innen ment nyugdíjba 1977-ben. Közben munkatársa a Kolozsvári Rádió magyar stúdiójának (1948-tól), tanársegéd a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán (1950-54), annak Marosvásárhelyre költöztetése után pedig a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban a beszédtechnika tanára (1954-57).

Főbb alakításai: a Bánk bánban Gertrudis (1954), a Csongor és Tündében az Éj Királynője (1947), A kőszívű ember fiaiban özvegy Baradlayné (1956), Barta Lajos Zsuzsi című darabjában a női főszerep (1957), az Antigonéban Hekabé (1959), a Három nővérben Olga (1955), az Euripidész és Sartre nyomán írott Illyés Gyula-féle Trójai nőkben Hekabé (1967), Csávossy György Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regénye nyomán írott darabjában Tarnóczyné (1977).

1992-ben a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja lett, s ugyanabban az évben megkapta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Poór Lili-díját, majd 1994-ben a kisvárdai határontúli magyar színházi fesztiválon életműdíjjal tüntették ki. Szintén 1994-ben Erzsébet-díjjal jutalmazták. 2016-ban az Erdélyi Nemzetközi filmfesztiválon (TIFF) életműdíjjal tüntették ki.

Filmjei[szerkesztés]

  • Horizont, 1971
  • Makra, 1972
  • 141 perc a befejezetlen mondatból, 1974
  • Legato, 1977
  • Hidegrázás, 1994
  • Egyszer élünk, 2000

Források[szerkesztés]