Ogurok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A törökös ogur – a tíz számnévvel kiegészítve onogur – név a hun szövetség egyik ágát, török–szkíta népek társulását jelölte. Az ogur név jelentése Golden szerint az ótörök oğus (ág, ágazat, atyafiság, rokonság) szóra megy vissza.[1] Az onogur név eszerint tíz (nép) ágazata értelemmel bír.

Róna-Tas András elgondolása[szerkesztés]

Az ogurok voltak az első török népcsoport – mondja Róna-Tas András –, melynek törzsszövetségei bevezették a török népeknek a mongolok hódításáig tartó főuralmát az eurázsiai pusztán, ami a hunokkal lezáruló indoiráni főuralmat követte. Az ogurok népnevei megjelennek a forrásokban – Kínától Bizáncigogur, ugur, ugor és ogor alakban is. A legkorábbi európai híradás 463. tájáról származik róluk, amikor Priszkosz rétor beszámol arról, hogy a szaragurok, ugorok és onogurok követséget küldtek Bizáncba.

Az ogurok a ma már nagyrészt kihalt csuvasos török nyelveket beszélték, melyekben jellemzően szóvégi r áll ott, ahol a mai török nyelvek többségében z. A megkülönböztetést ezért ogur, illetve oguz nyelvekként is szokás megtenni.

Történetük[szerkesztés]

A 350. év körül a volt hsziungnuk birodalmának uralkodói népei közül a hunok Európa, a varok és hjonok (varhunok) pedig Perzsia felé indultak, miután vereséget szenvedtek a zsuanzsuanoktól. Helyükre egy új nép vándorolt a mai Mongólia területére, melynek neve a kínai szóírás mai olvasata szerint jücsiulu, de az akkori kiejtést helyreállítva akkoriban ez uguri volt. A zsuanzsuan, azaz avar – az új birodalom uralkodóját is a varok adták, nevük kínai átiratának mai olvasata huakagán 450. körül legyőzte és beolvasztotta őket a Zsuanzsuan Birodalomba. Az új birodalom vezető népe, az ogurok kínai források szerint egyre jelentősebb szerepet játszottak a birodalmon belül, hamarosan annak vezető törzse lettek. Az ogurok egy része hamarosan fellázadt, és az avarok a szabarokkal szövetkeztek ellenük. Az avarok keletről, a szabarok északról támadtak az ogurokra, akik nyugatra menekültek. A 463. év táján már az Azovi-tenger, a Volga és a Kaukázus közötti területen voltak, ahonnan követséget küldtek Bizáncba. Az eseményeket Priszkosz rétor úgy mondja el, hogy az Óceán partján élő népek elűzték az avarokat, akik rátámadtak a szabarokra, azok pedig a szaragurokra, az ogurokra és az onogurokra. Az egész puszta mozgásba lendült nyugat felé. Nem sokkal korábban a hunok ebbe az irányba vonultak vissza, így az új népáramlat őket nyilván magukba olvasztotta. Törzs(szövetség)eik neve rendre: onogurok (on ogur azaz tíz ogur), szaragurok (sara ogur), kutrigurok (kutur ogur, azaz talán toku(r/z) ogur, azaz kilenc ogur), utrigurok (utur ogur, azaz harminc ogur). A türkök feliratain szerepelnek hasonló számosságú törzsszövetségek (tokuz oguz, azaz kilenc oguz és otuz tatar, azaz harminc tatár).[2]

A szabarok azonban üldözték az ogurokat, a Volga vidékén utol is érték őket, és hosszabb küzdelem után 506. körül megszerezték a főuralmat. Az 546. évben fellázadtak az avarok ellen a tielö népek, akik minden bizonnyal a hátramaradt ogurokat jelentik, de leverték őket a feltörekvő türkök, akiknek vezetője, Bumin szeretett volna beházasodni az avar kagán családjába. Miután ez nem sikerült, ő is fellázadt az avarok ellen, megdöntötte a Zsuanzsuan Birodalmat, és öccsével, Istemivel az 551. évben megalapította a Türk Birodalmat, melynek fennhatósága alá az ogurok is kerültek. Az avarok nyugatra menekültek, 555. táján legyőzték a szabarokat – akik ezután már nem játszottak szerepet a történelemben –, az 557. évben már a Kaukázus előterében voltak, és az 562. évben uralták a pusztát a Volgától a Dunáig.[2]

Theophilaktosz Szimokattész szerint viszont a türk uralom alatt a Káma mellett élő ogurok egy része jött Európába, ahol varoknak és hunniknak adták ki magukat, hogy az onogurok, szabarok, és a még itt lévő hun törzsek megrémüljenek, ezért ő ezeket az európai avarokat álavaroknak (pszeudoavaroi) hívta. A kérdés nincs eldöntve, de a valódi avarok (var) is hozhattak vissza valódi hunokat (hjon) és velük együtt más, ogur és alán törzseket.[2]

A 6. század közepén az ogurok két törzsszövetsége, a kutrigurok és az utrigurok között háború robbant ki. A nyugati kutrigurok avar irányítás alá kerültek, és nagy hatást gyakoroltak a Avar Kaganátusra. A keleti utrigurok az 568. évben a Nyugati Türk Birodalom része lettek.

A Türk Birodalom bomlása következtében azután, a 630. évben, Kuvrat vezetésével az egyik ogur törzsszövetség, az onogurok létrehozták saját – türköktől és avaroktól is – független országukat, Régi Nagy Bulgáriát, a türkök nyugati végein, a Fekete-tenger északi partján, a későbbi (670. után) magyar Etelközben.

Keleten az ogurokat a kínai források a 10. századig említik, amikor a kitajok birodalmához csatlakoztak.[2]

Róna-Tas terjedelmes és bajosan áttekinthető értekezésének e helyen csupán tartalmi kivonatát tükröztük. Jeles szerzőnk tanulmánya fölött már ítéletet mondott az idő. Feltevései, megállapításai az esetek jó részében nincsenek összhangban a történelmi tényekkel. Szerzőnk az ogur kifejezés használatát illetően is meglehetősen következetlen: egyszer szövetséget, másszor törzset, máskor pedig népet jelöl vele.

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]