Nagyajtósi István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyajtósi István
Született Krcselics István
1908. augusztus 1.
Nagybecskerek
Elhunyt 1989. november 21. (81 évesen)
Csongrád
Nemzetisége magyar
Házastársa Ferenczi Margit tanítónő[1]
Foglalkozása gimnáziumi tanár

Nagyajtósi István aláírása
Nagyajtósi István aláírása

Nagyajtósi István (Nagybecskerek, 1908. augusztus 1.Csongrád, 1989. november 21.[2]) a szentesi gimnázium magyar-francia szakos középiskolai tanára, francia nyelvkönyvek szerzője. Kimagasló nyelvoktatói munkájának elismeréseként a Francia Köztársaságtól 1981-ben megkapta az Akadémiai Pálmák Érdemrend legmagasabb fokozatát.

Származása, pályakezdése[szerkesztés]

A soknemzetiségű vajdasági településen Nagybecskereken született. Édesapja, a szerb nemzetiségű Krcselics Miklós után születésekor a Krcselics István nevet kapta. Édesanyja Greskovits Ilona magyar nemzetiségű volt. Gyermekkorában szerbül, magyarul, németül és franciául tanult. Az első világháború idején Budapestre költözött családjával. A Werbőczy Gimnáziumban érettségizett 1926-ban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakos hallgatója lett. 1931-ben szerzett oklevelet. A nagy gazdasági válság idején alkalmi munkákból élt,[3] míg 1933-ban a szentesi reálgimnázium elfogadta pályázatát.

Szentesre még Krcselics Istvánként érkezett,[4] de 1934-ben magyarosította nevét. Eleinte „óraadó helyettes tanár”, ami a legalacsonyabb bérezési és szakmai kategóriát jelentette. Szinte bármilyen tantárgy tanítását köteles volt elvállalni: a francia társalgási órák mellett tanított természettant, földrajzot, németet,[5] később történelmet, sőt éneket is.[6] 1937-től feljebb lépett a ranglétrán: „helyettes tanár”-rá nevezték ki, ettől fogva már szaktárgyait taníthatta teljes óraszámban.[7] 1938-tól „rendes tanár”.[8] 1942-ben olasz nyelvi képzésben vett részt és néhány évig olasz nyelvet is oktatott.[9] Mindeközben az ifjúsági könyvtárat, majd a tanári könyvtárat is vezette.[10] Szorosan vett szaktárgyi oktatói tevékenységén kívül kitűnt az iskolai és iskolán kívüli ünnepi és egyéb rendezvényeken elmondott színvonalas beszédeivel is.

A katedrán[szerkesztés]

A tanítványi visszaemlékezés és a kollégák elbeszélése alapján Nagyajtósi Istvánt a humanitás, a kellő szigor, a rendkívüli tárgyi tudás és a kiváló előadói készség jellemezte. Irodalom óráira évtizedekkel később is szívesen emlékeznek egykori diákjai. Közéjük tartozik Lengyel István történész, egyetemi tanár:

Felolvasásai, szövegértelmezései, különösen pedig a versmagyarázatai egyenesen lebilincselőek voltak. … Felolvasott egy szövegrészt vagy verset, s utána elkezdte nekünk magyarázni, hogy miért szép és miért éppen így szép. Megkérdezte: lehetett volna-e ezt másként is megírni? És rávezetett bennünket, hogy akkor egészen más lett volna az egésznek az értelme. Ez nemcsak új, de lenyűgöző is volt számunkra.[11]

Igazán a francia oktatásban végzett munkája révén vált híressé:[12] sok kiadást megért francia nyelvkönyvek szerzője volt és nevéhez fűződik Szentesen a franciatanítás máig is élő új szervezeti formájának megalkotása: a francia tagozaté,[13] amely a franciatanárok, egyetemi oktatók egész sorát indította el pályájukon.[14] Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár mondta róla egy francia-magyar nyelvű rádióműsor bevezetőjében, hogy voltak évek, amikor az ELTE francia tanszékének oktatói és hallgatói javarészt Nagyajtósi tanítványai közül kerültek ki.[15]

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium francia nyelvoktatásának magas színvonala és Nagyajtósi István pedagógiai tevékenysége felkeltette a francia nagykövetség figyelmét is. Ennek eredményeként 1981 márciusában megkapta a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének egyik rendjelét, az Akadémiai Pálmák Érdemrend legmagasabb, lovagi fokozatát. Az elismerésül szolgáló dokumentumot a Francia Köztársaság nevében Laurent Deshusses, a francia nagykövetség tanácsosa adta át.[16]

Pedagógusi egyéniségét egy szakfelügyelői megjegyzés hűen fejezi ki:

Ama ritka emberek közé tartozik, akinek az az ambíciója, hogy tanár legyen.”[17]

Művelődéstörténeti tevékenysége[szerkesztés]

Lokálpatriótaként szívós alapossággal kutatta, és számos írásában, előadásaiban ismertette Szentes irodalom- és művelődéstörténeti vonatkozásait.[18] Mint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja publikációit is főként ezekben a témákban jelentette meg. Írásait közölte a Szentesi Élet c. helyi lap, a Csongrád megyei Hírlap, valamint a gimnázium évkönyvei. Ezen munkáiból válogatást közöl a 2008-ban Mészáros Júlia szerkesztésében kiadott „Nagyajtósi István” c. kötet.[19][20]

Költészete[szerkesztés]

Kevesen tudták, hogy élete során verseket is írt. Néhány versét az Új Ember c. katolikus hetilap közölte Márk István névvel. Halála után volt kolléganője, Bácskai Mihályné gyűjtötte csokorba a tanár úr verseit, s adta ki „Hess öregúr! Nagyajtósi István versei” címen. A szerkesztő a bevezetőben így ír:

Fel kell tennünk a kérdést: Nagyajtósi István csak azért verselhetett, mert tudta, hogy milyen a művészi versforma, ismerte a ritmusképleteket, rímfajtákat? Hivatkozhatnánk arra, hogy amikor a Vigília megjelentette Márk István verseit, akkor közismerten igényes szerkesztők kezén jutott át a kézirat. Nem kell azonban érvekkel felvértezett kritikusnak lenni ahhoz, hogy felfigyeljünk a költői véna félreismerhetetlen jeleire.[21]

Könnyed eleganciával tudott bánni a szavakkal és formákkal. Költeményeiben megtalálhatóak a rövid, bölcselkedő gondolatok, emberi, családi kapcsolatokról szóló emlékek és a természeti táj szépségét bemutató hangulatos versek. Az 1990-ben megjelent versgyűjteményén kívül a Szentes irodalmi emlékei c. kötetben is olvashatóak válogatott költeményei.[22]

Tagságai[szerkesztés]

1942-től a szentesi katolikus egyházközség[23] képviselőtestületének tagja, a szentesi Vöröskereszt Egyesület titkára.[24] 1955-től a TIT szentesi szervezetének tagja, 1957-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja.[25]

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1955)
  • Szentes Város Fejlesztéséért emlékérem (1969)[26]
  • Kiváló Munkáért (1978)
  • TIT Aranyoklevél (1978, 1982)
  • Akadémiai Pálmák Érdemrend (1981)
  • TIT Jubileumi oklevél (1985)[27]

Emlékezete[szerkesztés]

Nagyajtósi István (1908-1989) emléktáblája a gimnáziumban

2004-ben az 1949-ben érettségizett diákjai emléktáblát helyeztek el tiszteletére a Horváth Mihály Gimnázium folyosóján.[28] Az evangélikus temetőben díszes családi sírhelye található.[29]

Tankönyvei[szerkesztés]

  • Francia nyelvkönyv a gimnáziumok I. osztálya számára (Gergely Mihállyal) Budapest, Tankönyvkiadó, 1966. (9 kiadást ért meg)
  • Francia nyelvkönyv a gimnáziumok II. osztálya számára. Budapest, Tankönyvkiadó, 1967. (6 kiadást ért meg)

Verseskötete[szerkesztés]

  • Hess, öregúr! Nagyajtósi István versei. Szerk.: Bácskai Mihályné. Szentes, 1990.

Kulturális témájú írásaiból[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagyajtósi Istvánné Ferenczi Margit ny. tanítónő gyászjelentése. In: Szentesi jelesek síremlékei, gyászjelentései (e-Könyvtár Szentes)
  2. Nagyajtósi István ny. gimnáziumi tanár gyászjelentése. Szentes, 1989. In: Szentesi jelesek síremlékei, gyászjelentései (e-Könyvtár Szentes)
  3. Fenyvesi István: A francia akadémia pálma lovagja. Módszertani Közlemények. Szeged, 2007. 5. sz. (idézi: Nagyajtósi István. Szerk.: Mészáros Júlia. Szentes, 2008. o.)
  4. A Szentesi M. Kir. Állami Horváth Mihály Reálgimnázium Értesítője, 1933-1934. Szentes, 1934. 36. o. (e-Könyvtár Szentes)
  5. Értesítő, 1934-1935. Szentes, 1935. 46-47. o.
  6. Értesítő, 1935-1936. Szentes, 1936. 92. o.
  7. Értesítő, 1937-1938 Archiválva 2017. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Szentes, 1938. 14., 22-23. o.
  8. Évkönyv, 1938-1939. Szentes, 1939. 15. o.
  9. Évkönyv, 1942-1943 Archiválva 2017. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Szentes, 1943. 7., 12-13. o.
  10. Évkönyv, 1949/50-1969/70. Szentes, 1971. 50. o.
  11. Lengyel István: „Miért szép, és miért éppen így szép?” i. m. Nagyajtósi István (1908 – 1989) Szerk.: Mészáros Júlia. Szentes, 2008. 94. o.
  12. Fenyvesi I. i. m.
  13. A francia nyelvi tagozatról a Horváth Mihály Gimnázium honlapján (www.hmg.hu)
  14. Bácskai Mihály: Egyszer el kell válnunk, engedve csöndesen. Nagyajtósi István halálára. Szentesi Élet 1990. jan. 6. o. (e-Könyvtár Szentes)
  15. Bácskai Mihályné: Nyolcvanéves a „Nagy Monsieur”. Egy különös lovag 55 szentesi éve. Csongrád megyei Hírlap 1988. júl. 28.
  16. Magas francia kitüntetés. Egy életmű elismerése. Csongrád megyei Hírlap 1981. márc. 29.
  17. Majtényi András: „Szentesibb” lett sok helybelinél.Szentesi Élet 1978. okt. 4. o. (e-Könyvtár Szentes)
  18. Szentes a magyar szépirodalomban - 42 perces előadásának hangfelvétele. Szentes, 1975. (e-Könyvtár Szentes)
  19. Vanó Éva: Nagyajtósi emlékkönyv. In: Szentesi Élet 2008.10.17. (e-Könyvtár Szentes)
  20. Nagyajtósi István (1908–1989) - Az emlékkönyv bemutatója a Könyvtárban. In: Hangfelvételek, riportok. (e-Könyvtár Szentes)
  21. Hess, öregúr! Nagyajtósi István versei. Szerk.: Bácskai Mihályné. 1. o.
  22. Szentes irodalmi emlékei. Szerk. Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár Szentes)
  23. A Szent Anna Plébánia Archiválva 2017. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben weboldala (www.szentannaplebania.hu)
  24. Évkönyv, 1942-1943. Archiválva 2017. február 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Szentes, 1943. 15. o.
  25. Szentesi ki kicsoda? Szerk.: Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin. Szentes, 1988. 153. o. (e-Könyvtár Szentes)
  26. Szentes város fejlesztéséért - Kiosztották az emlékplaketteket. In: Szentesi Élet 1969. november (e-Könyvtár Szentes)
  27. Szentesi ki kicsoda? Szerk.: Bodrits István, Labádi Lajos, Majtényiné Túri Katalin. Szentes, 1988. 153. o. (e-Könyvtár Szentes)
  28. Dr. Fenyvesi István: Nagyajtósi István emléktáblájánál - Nemzedékek igényes nevelője, a francia Akadémiai pálma lovagja. In: S zentesi Élet 2004.08.13. (e-Könyvtár Szentes)
  29. Nagyajtósi István nyughelye a Matolay család kriptájában. Evangélikus temető, Szentes. In: Szentesi jelesek síremlékei, gyászjelentései (e-Könyvtár Szentes)

Róla szóló irodalom[szerkesztés]

  • Magyar László: Szentesi arcképek. Nagyajtósi István. Szentesi Élet, 1973. aug. 4. o. (e-Könyvtár Szentes)
  • Magas francia kitüntetés. Egy életmű elismerése. Csongrád megyei Hírlap 1981. márc. 29.
  • Bácskai Mihályné: Nyolcvan éves a „Nagy Monsieur”. Egy különös lovag 55 szentesi éve. Csongrád megyei Hírlap 1988. júl. 28.
  • Bácskai Mihály: Egyszer el kell válnunk, engedve csöndesen. Nagyajtósi István halálára. Szentesi Élet 1990. jan. 6. o. (megjelent még: Hess, öregúr! Nagyajtósi István versei. Szentes, 1990.; A szentesi Horváth Mihály Gimnázium évkönyve, 1984-1990. - In memoriam: Nagyajtósi István címmel)
  • Nagyajtósi István. In: Szentes helyismereti kézikönyve. (Szerk: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000.
  • Fenyvesi István: A francia akadémiai pálma lovagja. Módszertani Közelemények. Szeged, 2007. 5. sz. (megjelent még: Nagyajtósi István (1908-1989). Szerk.: Mészáros Júlia. Szentes, 2008.; Fenyvesi István: Időséta: Szentes – Szeged – szlávok. I. kötet. Szeged, Bába K., 2011.) 224-231. o.
  • Nagyajtósi István (1908 – 1989). Szerk.: Mészáros Júlia. Szentes, 2008.